Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ami fogyóeszköz, az nem ciki. Adjuk bátran, de inkább kevés legyen, csak jó minőségű. Tippek a jelzésértékű ajándékokhoz a klisék védelmében.
A múlt héten olyat csináltam, amire már egy éve nem volt példa: elmentem gyertyát venni.
Magamnak.
Most konkrétan az adventi koszorúhoz kellett, de mi otthon egyébként egész évben minden este gyertyafénynél vacsorázunk. Sőt, ha sötét van, én a számítógépen dolgozni is gyertya mellett szoktam, mert szerintem sokkal kellemesebb, mint a mesterséges lámpafény, és azt se szeretem, ha kizárólag a monitor világít a szobában. Lényeg: gyertyafogyasztó vagyok, de sose szoktam gyertyát venni.
Ennek az oka pedig az, hogy - főleg karácsonykor - rengeteg gyertyát szoktam kapni ajándékba. Én magam elég rég adtam utoljára gyertyát, mert valamiért úgy érzem, hogy gyertyát ajándékozni karácsonyra akkora klisé, hogy az már ciki. És most a múlt héten csalódottan csuktam vissza a megfelelő fiókot: legnagyobb bosszúságomra a tavaly karácsonykor feltöltődött gyertyabank mostanra kiürült. Mehetek el venni én.
Pár nappal később nagyjából ugyanez történt a teával. Talán még a gyertyánál is nagyobb klisé teát ajándékozni. Tavaly karácsonyra annyit kaptam belőle, hogy a harmadik ajándékozótól kezdve inkább letagadtam, hogy kaptam volna teát bárkitől is, és bár bosszantott, hogy már megint tea, próbáltam meggyőzően mosolyogni.
A különleges, ízesített, fekete, fehér, zöld, kínai, indiai, japán, import, export, csípős, almás, gyömbéres,fahéjas, karácsonyi, élénkítő, relaxáló és a jóég tudja, hogy még milyen teákból szintén bőséges bank képződött, amiről akkor azt hittem, sose fog kifogyni. Ehhez képest ma kezdtem meg az utolsó előtti dobozt. Pánik: hamarosan vagy kénytelen leszek a Liptonra fanyalodni, vagy nincs mese, el kell zarándokolnom egy spec. üzletbe. Hacsak... hacsak nem kapok idén karácsonyra is egy jó csomó teát.
Harmadik példa. Bögrét se vettem magamnak, amióta 2000-ben Spanyolországban levadásztam egy akkor még ritkaságnak számító South Park-os darabot. Tavaly összesen három bögrét kaptam, egyet karácsonyra, kettőt (egy szett) születésnapra. Az azóta eltelt egy évben egy bögrét sikerült eltörtni és kettő régi a használhatatlanságig kopott és csorbult. Tehát úgy tűnik, hiába klisé a bögre is, végülis az is fogyóeszköz. Lesz hova tenni, ha idén is kapok néhányat.
Bonbon, méz, marcipán, bor, szappan, csoki... lehet még hosszasan sorolni azokat a "fantáziátlan" ajándékokat, amiket gyakran adunk azoknak, akiknek nincs keret (vagy kedv) sokezer forintért meglepetést vásárolni, de akiket azért mégis szeretnénk valamivel megajándékozni.
Ez a legegyszerűbb, legkézenfekvőbb és egyben a leghasznosabb is, és pontosan ez utóbbi tulajdonságaik miatt érdemes őket évről évre bevetni.
A jópofa plüssállat, tarka zokni, rénszarvasos karácsonyfadísz, táncoló mikulás és egyéb csecsebecsék elsőre sokkal eredetibbnek tűnhetnek, mint mondjuk egy huszadik zacskó tea vagy egy tábla csoki. Csak semmi értelmük és egy pillanatnál tovább nem valószínű, hogy különösebb örömet fognak okozni a megajándékozottnak. Adjunk inkább valami olyasmit, ami ehető, iható vagy egyébként fogyóeszköz, persze azért a megajándékozott ízlését figyelembe véve. Tény, hogy nem mindenki iszik meg hozzám hasonlóan napi 3-4 bögre teát az év bármely szakában.
És ami a legfontosabb: jó minőséget ajándékozzunk. Ne is csak jót, egyenesen kiválót. Különlegesen jó minőséget. Ha nem akarunk sokat költeni, akkor ajándékozzunk keveset abból a jó minőségű különlegességből, de mindig a legfinomabbat válasszuk.
És ha ilyesmit kapunk majd valakitől a következő hetekben, ne arra gondoljunk, hogy az illető nem volt elég eredeti. Hanem arra, hogy egy macifejekkel díszített csengettyűt nem tudnánk a karosszékben hátradőlve jólesően szürcsölni, és nem is világítana otthonos hangulatot árasztva, miközben mi egy kilátástalanul hosszú januári estén a munka fölött görnyedünk.
A karácsony végülis a szeretet ünnepe. Ez is egy klisé, mint ahogy rossz tulajdonságai ellenére szeretni valakit sem különösebben eredeti. Miért kéne az ajándéknak annak lennie?
