A rebarbara a sóska rokona, közös vonásuk a savanyúság. Így hiába alacsony a bordó szárak kalóriatartalma, fogyasztáshoz cukorral bőven fel kell javítani.
A rebarbarának a szárát fogyasztjuk, levele mérgező. Vásárláskor ügyeljünk a frisseségre, a kiszáradt zöldség fás, nem jó semmire. A fehér spárgához és néha a szárzellerhez hasonlóan muszáj meghámozni, erőteljes külső rostjai örökre a fogak közé ékelődnek.
A rebarbarát egészen sokáig csak kompót formájában ismertem. Édes-savanyú nyári üdítőital, slussz. Pedig a rebarbara zöldség és gyümölcs közötti karaktere szinte mindenre alkalmassá teszi, ideális frissítő nyári alapanyag, bátran nyúljanak hozzá és helyettesítsék joghurt és túrótortába, fagylaltnak, lekvárnak, bogyósgyümölcsökkel, eperrel, málnával, barackkal felesben elkeverve még jobb, most sárgabaracklekvárt főztem belőle felesben fahéjjal és szerecsendióval.
Ha sósra vágynak, készülhet ebből is csatni:
10 deka cukrot karamellizálok, belekeverek fél kiló felszeletelt rebarbarát és egy csokor felkarikázott zöldhagymát, megfonnyasztom. Amikor elfőtte a levét, kávéskanál frissen reszelt gyömbérrel, fahéjjal, frissen reszelt narancshéjjal és fél deci borecettel fűszerezem, enyhén sózom és összefőzöm. Savanyú, üdítő, hidegen is fogyasztható, akár egy erdei gyümölcsfagyi mellé is.
Ismerték a rebarbarát? És mit készítenek belőle?
