Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
2008 12.
2008 12. 25 10:30 Cegléd, külterület
"Kérsz bőrit?"
Köszönöm, nem, most ettem meg egy ökölnyi házi disznósajtot és egy szelet, több centi vastagon fokhagymázott abált szalonnát. És ez csak a reggeli volt. Pörcöt már nem kérek, pláne sült bőrt, azt se, köszönöm, neeeeeeeem.
A kármentés már az esemény alatt elkezdődhet, nem kellett volna hagyni senkit, hogy csomagoljon hat szál kolbászt és sült kacsacombokat otthonra. Persze ezt könnyű mondani, a szelíd terroristák mindig célt érnek, meg ha egyszer szeretjük a kolbit az ellenállás is gyenge. A Pesten mit esztekezésről nem is beszélve... mintha saját konyhakert, baromfiudvar és disznóól nélkül megállna a gasztronómia, így engedelmesen pakoljuk a zsírt a csomagtartóba és megeszünk mindent, bizonyítva, Pest nem változtatott minket puhányokká. (Minket... férjem nem kimondottan vidéki csóka, egy 25 milliós nagyvárosból való, de neki is helyt kell állnia a zsír és pálinkapusztításban, szokott is, aztán bevesz egy doboz rennie-t.) A háborgó gyomortartalmat számolatlan felesekkel csapatjuk szét, hogy este a nappali parkettájára kitekert laticelen részegen és kajakómában izzadva rémálmok gyötörjenek.
Ezek után méregteleníteni kell, vagy legalább zsírtalanítani. A Momotaro-poszt után jutott eszembe, a rament meg kéne próbálni otthon is. Forró, tele félnyers zöldséggel, könnyen elkészíthető, finom, és pálcikával nem lehet gyorsan enni, ami sokat segít a kitágult gyomorban hamar bekövetkező telítettség-érzésben.
Áttúrtam rengeteg oldalt és receptet, mire egészen beleszerettem, mert a ramennek rendkívül tágak a határai, olyan mint az olasz pasta, mindent lehet, de azért mindent nem.
Könnyítésképpen csak körvonalazom a rament és bedobok néhány példát, mert ezermillió receptet nem tudok kipróbálni, sem begépelni, mindenki koreografáljon magának egyet, vagy kövessen le egy receptet, most a lényeg a laza takarítás a zsíros belekben. Ez csak egy ötletadó poszt.
Ha nem vagy vega, jobb alaplével készíteni, recept itt. Célszerű a később belekerülő hússal megegyező fajtájú csontból főzni, ha nem lesz benne hús, akkor a marhacsontot ajánlom, az adja szerintem a legjobb lét. Vegák zöldsgéges alaplével, vagy vízzel készítsék. Inkább zöldséges alaplével, ami ugyanúgy készül, mint a csontos, csak csont nélkül, sokféle zölddel, a víz elég unalmas.
A pálcakompatibilisre vágott zöldségeket és húscsíkokat megfőzöm a lében (a zöldségeket lehetőleg al dente, nem puhára, ha kell, főzd elő a húst) és belefőzöm a tésztát ( Barilla, vagy De Cecco linguine-t használok, azokban a termékekben megbízom, a távol-keleti tésztákban nem ) szójaszósszal utóízesítem, ha a tészta túl sok levet felszívott, az alaplével higítom, tűzforrón, pálcikával tálalom. Gátlástalanul csípősíthető, chipotleúsztatás, az utolsó pár kanál ehetetlenül csípős leves tányérból kiivása és üvöltés kötelező.
Íme néhány egyszerűbb és könnyebb kombináció, de tényleg csak bátran. A friss gyömbér elengedhetetlen, fejenként két centi megpucolva, szeletelve. A zöldségek azonos arányban kerülnek a levesbe, a húsfélék elmaradhatnak.
- félórát előáztatott shiitake gomba, répa, zeller, mogyoróhagyma, bárányhús, ez van a képen
- kínai kel, répa, póréhagyma, shiitake mint fent, sertéshús
- szezámolajon pirított tofukockák, krumpli, répa, póréhagyma
- spenótlevelek, tojás(a forró levesbe ütve és megkeverve, mint a tojáslevesnél) répa
- brokkoli, kínai kel, répa, fehérrépa, fafülgomba
- bambuszrügy, garnéla, citromhéj, friss citromfű a végén
...még több recept itt.
