Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Már hetek óta fulladozunk a bogyós piros gyümölcsökben, az egész a málnával kezdődött, aztán jött az eper, a feketeszeder, itt van már az egész ribizlicsalád, a ropogós cseresznye és a meggy is.
Már hetek óta fulladozunk a bogyós piros gyümölcsökben, az egész a málnával kezdődött, aztán jött az eper, a feketeszeder, itt van már az egész ribizlicsalád, a ropogós cseresznye és a meggy is. Megvolt már magában, porcukorral, tejszínhabbal, turmixban, vagy éppen smoothie-ként, aztán hideg gyümölcsleves formájában, de még rukkolával bolondítva is. Kellemes nyári délutánokon, ha épp nem tudunk mihez kezdeni egy szép kupac ilyen-olyan piros bogyóval, és csöpp sütögető kedv száll meg bennünket, ne habozzunk tovább, sodrófára fel! Ha még eddig nem hódoltunk be a pie készítésnek, épp itt az ideje. Ez a végtelenül egyszerű, minden sallangtól mentes desszert egy-kettőre belopja majd magát a szívünkbe. Arról nem is beszélve, hogy bár minimális erőfeszítést igényel, mi mégis szofisztikált konyhatündérekként tetszeleghetünk a vendégek előtt.
Na, de mi is kell ehhez a hagyományos, angolszász süteményhez? A klasszikus pie-tészta már szinte túl egyszerűnek tűnik, nem kell hozzá más, mindössze liszt, vaj és víz. Ez az, amire a nagymamám csak egy szkeptikus orrfacsarintással szokott reagálni, úgy mint amikor hajdanán Donald Kacsa Szakácskönyvéből készítettem a szilveszteri menüt. Pedig működik a dolog, legalábbis, ami a tésztát illeti. Összekeverünk 200g vajat, 250 g lisztet (tönkölyliszttel is finom), egy csipet sót és ízlés szerint cukrot, fahéjat, akár vaníliát. 100-120 ml vizet adunk hozzá, hogy az egész összeálljon, de ne ragadjon. Két tésztagolyót készítünk és pár órára, vagy akár éjszakára bedobjuk őket a hűtőbe. Gyorsan kinyújtjuk a két tésztakorongot, mert ebben a hőségben hamar megolvad a vaj, és az alsóval kibéleljük a kivajazott, lisztezett pie-formánkat. Ez a pie-készítés legrázósabb pontja, de mire végigpróbálgatjuk a többi gyümölccsel is (regélhetnék még a rebarbarás-ananászos pie-ról, az almás pie-ról, a barackos pie-ról, a körtés-mazsolás pie-ról, a hírhedt pumpkin, azaz tök pie-ról), addigra nem fog gondot okozni megfelelő méretűre és formájúra nyújtani a tésztát.
A töltelék elkészítése sem igényel különösebb konyhai előtanulmányokat, összekeverünk 600-650 g piros gyümölcsöt (télen pirosgyümölcsös mirelitmixekkel sirathatjuk a meleg nyári napokat), 100 g cukrot (barna is jó), fahéjat, és 3-4 evőkanál lisztet (különben túl híg lenne és eláztatná a tésztát), beleborítjuk a pie-formába, majd az egészet letakarjuk a második tésztakoronggal és összedolgozzuk a széleket. A tetejét megkenegethetjük egy tojás sárgájával és ha még kristálycukkorral is meghintjük, csodás látványban lesz részünk nagyjából 30 perccel később (190 fokon süssük, amíg szép barna nem lesz).
Ez is mint a legtöbb pie, isteni magában, de azt sem bánja, ha rásegítünk egy kis vaníliafagyival (mely variáció à la mode néven vonult be az amerikai diner-kultúrába). Túlzottan a kalóriák miatt sem kell izgulnunk, nyugtassuk csak magunkat azzal, hogy ez tulajdonképpen csak gyümölcs, hiszen a tészta valóban csak szimbolikusan van jelen, a főszerep itt egyértelműen a gyümölcsöké.
