Ha a belga ételekre gondol az ember, alapvetően a csokoládé jut az eszébe és a különféle tengeri dolgokból készült remekek. Alkoholfogyasztók megemlítik még a belga sört, mint jelenséget, de viszonylag keveset hallani a belga sültkrumpliról, pedig az valóban érdekes és egyedi. Brüsszelben létezik egy csomó hely, ahol csak sültkrumplit lehet enni, néhányat alkalmam is nyílt kipróbálni. Az ember bemegy, vesz egy nagy adag sültkrumplit, amit helyes papírtölcsérben adnak, általában egy műanyag villával. Választ a sokféle öntet közül, amiből kér egyet a krumplira. Rendes sültkrumplizó nem létezik tízféle öntet nélkül, de egy jobb helyen az sem ritka, ha harmincféle szósszal találkozunk.
Az elkészítésnek is megvan a maga procedúrája, és a sültkrumplit megkóstolva tényleg azt éreztem, ezeket a hagyományokat még tartják: „A belga sültkrumplinak aranybarnán kell kikerülnie a serpenyőből. A meghámozott krumplit 1 cm átmérőjű hasábokra vágják föl. Serpenyőben vagy a még megfelelőbb fritőzben 160 fokra hevítve az olajat egy maréknyi előkészített krumplirudacskát tesznek bele. 4-8 perc után sül barnásra az első. Ezután fél óráig hagyják törlőkendőn lecsöpögni, majd két percre visszateszik a sütőbe, most már 190 fokra hevítve az olajat. Ropogósan és aranysárgán kapja kézbe a vásárló” - írja a Brüsszel útikönyv.
A belváros kellős közepén, a Grand Place-tól nem messze, a Bourse metrómegállónál található a Fritland nevű sültkrumplizó. Itt nagyjából 3 euróért lehet vásárolni öntettel együtt a már említett gyorskajából. Szószból nagyjából tízféle van és egyféle mitraillette-et árulnak. A mitraillette egy olyan szendvics – általában egy fél, vagy egy harmad baguette –, amibe tesznek húst, meg szószt meg egy adag sültkrumplit. Nagy és laktató.
A Fritlandban is nagyon jó a sültkrumpli, de a hely főleg attól jó, hogy a belvárosban van. Azok, akik tényleg igazán jó krumplira vágynak látogassanak el a Jourdan téren található Maison Antoine nevű krumplizóba. A téren egy kis kör alakú bódé áll, a felirat szerint a Maison Antoine 1948 óta forgalmazza itt a sültkrumplit. A több mint ötvenéves tapasztalat érződik is mind a kínálaton, mind a minőségen. Egy adag kicsit drágább, mint a Fritlandé, viszont nagyobb is.
Amikor a Jourdan térre értem már éreztem, hogy tényleg különlegességgel lesz dolgom, mert a bódé két kiadóablaka előtt méretes sor kígyózott. A Maison Antoine öntetből legalább harmincfélét kínál, és mitraillette-ből is van vagy tízféle. Nem is baj, hogy olyan hosszú a sor, legalább van idő végigböngészni a listát. Végül egy mitraillette-et választottam potom 3,6 euróért, és komoly munkába került a teljes szendvics elfogyasztása még éhgyomorra is. Ja, és még egy jó tanács! Ha valaki angolul rendel sültkrumplit, nehogy french friest kérjen, mert nagyon zavarja a belgákat, hogy a saját találmányukat a nagy konkurens franciákénak gondolja a világ. Arról persze bőven van legenda, hogy a sültkrumplit most mégis melyik nép találta fel, a spanyolok, a belgák vagy a franciák, akit érdekel, olvasson. A belga sültkrumplihoz hasonlót itthon is kóstolhat az ember, a Ráday utcában található Pár Perc Krumpli ugyanazt a hangulatot igyekszik átadni, amit Belgiumban tapasztal az ember.
