Félreértés ne essék, nem óhajtok átfogó szusi történelembe bocsátkozni, és visszamenni időszámításunk elé néhány évszázaddal, amikor Japánban megszületett a szusi (Európában pedig a pácolt hering..). Kiváló összefoglaló volt itt már a Velvet-en is. Csak a 70-es évekig tekintenék vissza, konkrétan arra a figyelemreméltó eseményre, amelynek kulcsszerepe volt a globális szusifikálódásban: a Kalifornia-tekercs születése.
.
A rossz hír a következő: a jó szusi nagyon drága. Az igazi szusi minőségét alapvetően a felhasznált nyers hal minősége határozza meg, ez pedig nem olcsó mulatság, főleg tengermentes országban. Ha van rá lehetőségünk, akkor szerintem érdemes inkább spórolni, és megkóstolni az igazit, mint középszerű mélyhűtött lazacok mellett azon tűnődni, hogy tulajdonképpen mit szeretnek ezen annyian.
Valóban ennyire szeretjük?
Esetleg feltehetünk magunknak néhány bátor kérdést: valóban ennyire odavagyunk érte? Az ízét imádjuk? Vagy csak inkább a feeling tetszik, és saját magunk, ahogy szusit eszünk? Mert ha az utóbbi, vagy ha mondjuk csak óvatosan ismerkednénk a szusik világával, de a nyers hal távol áll a gondolatainktól, akkor ajánlom ezt a tekercset.
Előállításához nem szükséges vastag pénztárca, sem szusi-egyetemi mesterfokozat, sem 10 éves gyakorlat, mindössze némi minimális kézügyesség és koncentráció. A hozzávalókat és a tekerést segítő bambuszgyékényt megfizethető áron be lehet szerezni a különlegességeket áruló üzletekben. A siker titka a megfelelően elkészített rizs, amelyhez viszont kizárólag a speciális japán szusirizs jöhet szóba. A tekercset akkora darabokra kell vágni, hogy egy falatban meg lehessen enni, ugyanis több falatban szinte lehetetlen szalonképesen elfogyasztani.
Hozzávalók (kb. 18 darabhoz)
20dkg szusirizs
0,6dl rizsecet
2,5dkg cukor
2tk só
3 db nori (algalap)
fél avokádó
¼ kígyóuborka
4db szurimi (rák-imitáció), elhagyható
wasabi (csípős japán torma)
A rizst a következőképpen készítem el: a szemeket először nagyon alaposan átmosom. Többször –legalább 5, 6 alkalommal, annyira, hogy ha vízbe áztatom, és kézzel megkavarom, akkor a víz teljesen tiszta maradjon. Egy konyharuhára terítem, és megszárítgatom. Egy lábasba teszem, ráöntök 3,5dl vizet. Erős lángon felforralom, egy-két percig forralom. Ekkor leveszem a hőt takarékra, és a rizst fedő alatt kb. 15 perc alatt puhára főzöm. (Néha ránézek, nehogy leragadjon, ha kell, pici vizet öntök még alá).Közben egy kis lábasban összemelegítem a rizsecetet, a sót és a cukrot, hogy felolvadjon. Amikor a rizs megfőtt, leveszem a tűzről, hozzákeverem az ecetet, majd fedőt alatt 15 percig pihentetem. Ez alatt előkészítem a „tölteléket”: az uborkát meghámozom, félbevágom, magját egy kiskanállal kikaparom, majd egyforma méretű vékony csíkokra vágom. Az avokádót félbevágom, magját eltávolítom. Egy evőkanállal kiemelem a héjából, majd az uborkával azonos méretű csíkokra vágom, a szurimit szintén., úgy, hogy a felém eső alján kb. 1 cm üresen maradjon. A bambuszgyékényre fektetem a nori lapot, a sima felével lefelé. A rizst három részre osztom, és nedves kézzel a nori alsó felére lapogatom téglalap formában. Az ujjam hegyével a rizs közepén hosszában a wasabival egy csíkot kenek. Erre helyezem egymásra téve az uborka, avokádó és szurimi csíkokat. A bambuszgyékény segítségével szorosan feltekerem magamtól elfelé. Fóliába tekerem, és hűtőbe teszem. (előre is elkészíthető). Fogyasztáskor éles késsel falatnyi darabokra szeletelem. (Szójaszósszal és eltett gyömbérrel fogyasztjuk.)
