Heti kérdésünkben annak járunk utána, érdemes-e elolvasni az általános szerződési feltételeket és más szerződéseket kiegészítő lábjegyzeteket.
Mi az az ÁSZF?
Hétköznapi szerződéskötéseinkkor (mobiltelefon vagy színházjegy vásárlása, valamilyen szolgáltatás igénybevétele stb.) során sokszor találkozunk az általános szerződési feltételek (közismert rövidítéssel ÁSZF) fogalmával. Az ÁSZF a gazdasági életben gyakran használt szerződéskötési forma, amelynek célja, hogy megkönnyítse és főleg meggyorsítsa azokat a tranzakciókat, amelyek nagy tömegben, azonos vagy nagyon hasonló feltételek mellett bonyolódnak.
A telefonvásárlás jó példa: napi szinten rengetegen vesznek új telefont, kötnek új előfizetési szerződést, és az ezekhez kapcsolódó szerződési alapfeltételek tényleg csaknem teljesen állandóak. Így ahelyett, hogy ezeket az elemeket minden egyes szerződésbe betennék, ÁSZF-et határoznak meg a szolgáltatók. Így, bár két ügyfélnek nem lesz teljesen azonos a megállapodása (másképp szól a kártyás, megint máshogy az előfizetéses ügyfélé például), az alapok mindkettejük számára az ÁSZF-ben vannak lefektetve.
Miért nem nézzük meg?
Annak, hogy sokan nem ellenőrzik az ÁSZF-et, épp a fenti egyszerűsítés az egyik legfőbb oka. Sokan még az alapszerződést sem olvassák el, nemhogy egy olyan kiegészítést, amit előttük már százezrek elfogadtak, és ami egyébként is „csak formaság”. Sokan úgy vannak vele, hogy ha a korábbi vásárlók számára nem okoztak problémát az apró betűk, nekik már felesleges azok miatt aggódniuk.
A szakértők viszont rendre figyelmeztetnek: ne bagatellizáljuk el a dolgot. Az ÁSZF nemcsak puszta kiegészítés, de elfogadása után a szerződés része lesz, így a későbbiekben az eladónak/szolgáltatónak és a vevőnek is az abban foglaltakhoz kell tartania magát, és ez a szerződés lehet majd például a későbbi reklamáció alapja.
Ráadásul az ÁSZF-ben foglaltak alapvetően a szolgáltató érdekeit helyezik előtérbe, a törvény adta lehetőségekkel összhangban, de nem feltétlenül fogyasztóbarát módon alakítják ki őket: a vásárlóknak nincs ráhatásuk. Ja, és azt sem árt tudni, hogy az el nem olvasás nem ment fel a későbbi esetleges jogkövetkezmények alól sem.
TLDR
Nem szeretünk olvasni. Nemcsak szépirodalmat, tartalmas újságcikket olvasnak ma kevesen, de egyre többen vannak, akiknek már néhány perces olvasnivaló is túl sok. Az angolban külön kifejezés is van erre a magatartásra, illetve a „túl hosszú” vagy „túl mély” szövegekre: TLDR (too long, didn’t read, vagyis túl hosszú, nem olvastam – mondják ezekre az írásokra).
Az ÁSZF jellemzően ilyen. Éppen azért, hogy minél általánosabbá lehessen tenni, minél inkább lefedje egy-egy cég, szolgáltató tevékenységét, elég sok mindennek kell belekerülnie, és ezt az emberek jelentős részének nincs se ideje, se türelme végigolvasni. Főleg olyankor, amikor például egy bevásárlóközpont telefonszaküzletében, sorszámhúzás után próbálunk viszonylag rövid időablakban szerződést kötni. Sokan ilyenkor inkább hagyják a csudába az egészet, sietnek, nem akarnak a többi várakozó vagy akár az eladó idejével visszaélni. A tudatosabb vásárlók azonban úgy látják, igenis szükséges elegendő időt biztosítani a feltételek áttanulmányozására, és mind a többi ügyfél, mind a szolgáltató idejébe bele kell hogy férjen a szöveg aláírás előtti áttanulmányozása.
Túl apró
Sokan vannak, akiket a kiegészítések apró betűs szedése téveszt meg. Talán nem is olyan fontos ez a rész? Mellékes lenne a többihez képest? Akkor nem olyan nagy veszteség, ha nem olvasom el – gondolják. Ugyanezt az érzetet erősíti, hogy a különböző weboldalakon is külön utána kell menni az információknak. Sokszor alapbeállítás, csak kipipálandó kocka, hogy „elfogadom az általános szerződési feltételeket”, és külön kell elnavigálnunk egy másik lapra, ha valóban meg akarjuk ismerni ezeket. A legtöbben ilyenkor a sima okézást választjuk. Ugyan, mi bajunk lehet? A hozzáértők szerint viszont cseppet sem mellékes részről van szó, amit érdemes átolvasni, főleg ha egy adott szolgáltatótól (például külföldről árut rendelő appból) rendszeresen is vásárolunk, vagy akkor, ha nagyobb összeget fogunk otthagyni a kasszánál. Egy (a korábbi példánál maradva) több százezer forintos telefon vagy még drágább egyéb eszköz esetében nem lehet mellékes az apró betűs rész sem.
Bonyolult
Olyanok is vannak, akik azért nem böngészik át az ÁSZF-et, mert úgy vannak vele, hogy valószínűleg semmit sem értenének belőle. Ebben lehet valami: a jog kissé körülményes nyelve nem mindenki számára világos, és sajnos nem állítható minden egyes, szerződést böngésző vásárló mellé házi jogász, aki az esetleges kitételeket meg tudja magyarázni. Ha a jogi szöveg dagályos handabandázásnak tűnik is, a hozzáértők szerint legalább azt érdemes megnézni, hogy nincs-e az adott szövegben arra vonatkozó kitétel, hogy az ÁSZF-ben a rendes gyakorlattól eltérő, egyedi rendelkezés van. A szolgáltatónak ugyanis jeleznie kell, hogy az általánosan bevett gyakorlattól valamiben eltér az ő szerződése, és ilyenkor mindenképpen érdemes áttanulmányozni a szöveget, és annak ismeretében dönteni a vásárlásról.
Nem csak az ÁSZF
Nemcsak az ÁSZF-et, de egy sor más, szintén apró betűs részként, lábjegyzetben vagy lekattintható hivatkozásként elénk tolt szöveget vagyunk hajlamosak ignorálni. A weboldalakon felugró adatvédelmi elvek és sütibeállítások, vagy egy-egy honlap felhasználási feltételei épp csak annyira érik el az ingerküszöbünket, hogy mindent azonnal leokézzunk, elfogadjuk az alapbeállításokat, vagyis az ÁSZF-hez hasonlóan azokat, amik már másoknak is jók voltak. Pedig jobb volna, ha itt is alaposabbak lennénk, mondják a máris alaposabbak, mert sokszor apró betűs részként tüntetik fel az adott vásárláshoz kapcsolódó jogainkat is.
Egy webáruháznak például nem érdeke, hogy honlapján öles betűkkel reklámozza, hogy mindenféle magyarázat nélkül elállhat a vásárlástól a neten rendelő ügyfél, ezért sokan, akiket nem annyira érdekel az apró betű, az ilyen lehetőségekről vagy a panaszkezelés folyamatáról nem is igen tudnak. Ha eddig nem olvastad el az erre vonatkozó apró betűt, annyit segíthetünk, hogy Magyarországon a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatósághoz, több tagállamot érintő esetben az Európai Fogyasztói Központok Hálózatához fordulhatsz segítségért.
Van tisztességtelen gyakorlat
Bármennyire is jóhiszemű az ember (sokan azért nem olvasnak apró betűt, mert úgy vannak vele, hogy nem kell mindenhol átverést szimatolni, és eladónak, vevőnek is az a legkedvezőbb, ha kölcsönös elégedettséggel zárul egy-egy tranzakció), az elolvasáspártiak kiemelik, hogy igenis van tisztességtelen gyakorlat, nem is egy cégnél. A jogsértő webáruházakról például egész feketelista található a fogyasztóvédelem oldalán, de az egyik ismert nemzetközi jegykereskedő hálózat visszásságairól is több cikket olvastunk már. Utóbbi cég az ÁSZF-ben rögzíti, hogy anyagilag milyen limitált felelősséget vállal az esetleges hibákért, miközben sok csalódott vásárlónak a jegyek áránál sokkal jelentősebb kára keletkezett, amikor például külföldre utazott egy olyan koncertért, amit végül meg sem tudott hallgatni.
A kár persze nem csak anyagi kár lehet. Az utóbbi időben rendkívül felkapott arcöregítő alkalmazás, a FaceApp kapcsán nemrég derült fény arra, hogy a szerződési feltételekhez hozzájárulva tulajdonképpen abba egyezünk bele, hogy feltöltött fényképeinket bármikor, bármilyen név alatt, minden médiaformátumban és csatornán, világszerte, visszavonhatatlanul, eredeti változatában és módosítva is felhasználhatják és nyilvánosságra hozhatják. Vagyis ne nagyon lepődj meg, ha valamikor a jövőben egyszer csak szembejössz magaddal egy reklámban.
És te olvastad már el valaha az ÁSZF-et?
A szavazás a jobb felső sarokban lévő Facebook-ikonra kattintva nyílik:
