Mi számít magyar terméknek?

Ausztriában, Svájcban vagy más európai országokban gyakorlatilag természetes, hogy a boltokban a vásárlók a helyi élelmiszereket keresik. Nem feltétlenül azért, mert a közelben készült papír-zsebkendő annyira más élményt adna, az sem biztos, hogy nem finomabb valamennyivel egy másik ország paradicsoma, hanem egyszerűen azért, mert pontosan tudják azt, hogy ezzel egy helyi vállalkozást segítenek, és összességében az országuk gazdaságához tesznek hozzá.

A Médiaunió itthon is hasonló gondolkodásmódot teremtene meg, ezért társadalmi célú kampányt indított, aminek az a célkitűzése, hogy növekedjen a hazai termékek iránti vásárlói kedv. A legfőképp vidéki gyárakkal rendelkező élelmiszeripar rengeteg környékbelinek biztosít megélhetést, és ma Magyarországon több mint százezer embert foglalkoztat. És akkor még nem is beszéltünk a beszállítókról és mindazokról, akinek a munkáját ha csak minimálisan is, de támogathatjuk azzal, hogy ha tehetjük, magyar élelmiszert veszünk a külföldi helyett.

Ma Magyarországon hozzávetőlegesen 65-70 százalékos a magyar élelmiszerek aránya a boltok polcain. Volt már ennél több is, éppen ezért lenne jó, ha ismét elindulna a növekedés. Nagyon leegyszerűsítve most úgy néz ki ez a körforgás, hogy a magyar vásárló elsősorban árérzékeny, tehát olcsón szeretne jó terméket venni. Ám ha minél többen döntenének úgy, hogy hazai árut vásárolnak, annál jobban nőne a volumen, több pénz maradna fejlesztésekre a hazai cégeknél. Mindez azt eredményezné, hogy jobb termékeket állíthatnak elő jobb alapanyagokból, modernebb gépeken, tudnak növekedni, több munkavállalót foglalkoztatni vagy magasabb béreket adni.

Egyszerűen és logikusan hangzik, mégis az a helyzet, hogy sokszor azt sem könnyű eldönteni, hogy melyik élelmiszer számít magyar árunak és melyik nem. A magyar élelmiszerek helyzetének javulásához pedig nem feltétlenül arra van szükség, hogy ezentúl csak hungarikumokat egyen és igyon mindenki, a gyümölcsöt pedig kizárólag piacról, de leginkább egy helyi termelő kertjéből szerezze be. Hogy egészen pontosan hogyan is lehet támogatni a hazait, arról Szöllősi Rékával, az  Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetségének ügyvezető igazgatójával beszélgettünk.

Honnan tudom, hogy mi a hazai?

Talán érdemes azzal kezdeni, hogy nincs olyan egyszerű dolga annak, aki elszánja magát amellett, hogy a hazai élelmiszert preferálja a külföldivel szemben. Mert hazainak számít-e a kóla, ha Magyarországon palackozzák, és mi a helyzet a sajttal, ami szlovák tejből készül, de Magyarországon?

„Nem teljesen reménytelen a fogyasztó helyzete: bár nem kötelező sem a származási helyet, sem a gyártót feltüntetni, de ha szerepel a jelölésben egy magyarországi gyártó, akkor a vásárló szinte biztos lehet benne, hogy az a termék hazánk területén készült”- mondja Szöllősi, és ez nem függ attól, hogy az adott vállalkozás hazai tulajdonossal rendelkezik vagy éppen egy világcég hazai leányvállalatáról van szó. Ez utóbbi a legtöbb esetben Magyarországon gyárt, sőt innen jelentős mennyiséget exportál, a magyar gazdáktól szerzi be az alapanyagok jelentős részét, itt foglalkoztat embereket, vagyis terméke természetesen hazai árunak számít.

Az előrecsomagolt élelmiszereknél ez egy jó kiindulási támpont lehet, viszont a csemegepultnál már sokkal nehezebb dolga van az embernek, mert a termékben található allergénekről talál listát, azt viszont néha sokkal nehezebben tudja kideríteni, hogy az adott párizsi vagy sajt hazai gyártású-e. De nem is feltétlenül azt kell keresni, ahol az alapanyagok is kizárólag magyarok. „Nagyon kevés az olyan termék, amiben folyamatosan, egész évben lehet biztosítani azt, hogy minden alapanyag magyar legyen”- mondja Szöllősi.

A vonalkód még nem garancia

Elterjedt az a nézet is, hogy a vonalkód alapján megállapítható egy termék valódi származása. A vonalkód azonban nem árul el sok mindent az áru származásáról. Európában 13 számjegyet tartalmaz a gyártmánykód, amelyből az első három jelöli az adott termék márkaképviselőjének bejegyzési helyét, amely „599" esetében Magyarország. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy az adott terméket hazánkban gyártják. Egy magyar tulajdonú, de például Kanadában gyártó cég termékeire is ezzel a számjegysorral kezdődő vonalkódot ragasztanak. Ugyanígy a Magyarországon gyártott termékek vonalkódja sem kezdődik törvényszerűen 599-el, amennyiben a márkaképviselő más országban van bejegyezve.

Csak a kézműves termékeket válasszam?

Téves azt gondolni, hogy csak akkor mehetsz biztosra, és csak akkor támogathatod a magyar cégeket és gazdaságot, ha kizárólag a kézműves termékeket választod. A tömegtermékek nyilván mások lesznek, mint a kézműves termékek, és ennek megfelelően az áruk is más kategóriába esik majd.

„A legtöbben attól félnek, hogy a gyárakban előállított élelmiszerekben sok adalékanyag van. Azt viszont hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az élelmiszeripar pont azért használja az adalékanyagok nagy részét, hogy ne legyen élelmiszer-biztonsági kockázat, vagyis például ne induljanak be olyan erjedési folyamatok, amelyek miatt a termék biztonságossága nem lenne szavatolható a minőségmegőrzési idő lejártáig. Arról nem beszélve, hogy gondoljunk bele abba, hogy ha a mai vásárlási szokásaink mellett tartósítószerek alkalmazásának hiányában minden termék megromlana három napon belül a boltok polcain, akkor micsoda feleslegek keletkeznének és mennyire megdrágulnának az élelmiszerek” - mondja az ÉFOSZ ügyvezetője.

Az európai élelmiszeripar egy nagyon komolyan szabályozott iparág, ahol az előállítóknak számtalan higiéniai és biztonsági követelménynek kell megfelelniük. Az ipari termelés tehát nem csak az alapanyagokról, hanem a rendkívüli mértékben szabályozott és ellenőrzött folyamatokról szól, ez pedig rendkívüli garanciát is biztosít a vásárlók számára az élelmiszerek biztonságosságáról és állandó minőségéről. Ma már hajlamosak vagyunk elfelejteni azokat az időket, amikor óriási járványokat vagy haláleseteket okozott a rossz élelmiszer-higiénia. Az élelmiszer előállítás tehát egy bizalmon alapuló üzletág, ahol akár legkisebb hiba is élelmiszer-biztonsági kockázatokat rejt és cégeket tehet tönkre. Tehát mindegy, hogy kézműves vagy tömeg élelmiszert veszünk, mindkettő esetén köteles a gyártó biztosítani a termék biztonságosságát és egyéb minőségi paramétereit is. Egyébként ehhez is köze van annak, hogy miért érdemes a hazai terméket választani, ugyanis ha nő a bevétel, lesz pénz fejlesztésre, talán pont olyanra, hogy a csomagolás technológiájának fejlesztésével esetleg csökkenthesse az adalékanyagok mennyiségét.

Az ipari élelmiszer-előálltás a XXI. században nem megkerülhető, de a kézműves élelmiszerekre szintén igény van, de egyik sem veszi el a másiktól a helyet, mert alapvetően más igényeket elégítenek ki. „A tömegek ellátását és az exportot folyamatosan, azonos minőségben és elérhető áron biztosítani képes nagyüzemi előállítás mellett természetesen szükség és igény van a kézműves termékekre, a hagyományok megőrzésére és tiszteletére, a kis termelői piacokra is. Ugyanakkor fontos azt is érteni, hogy bárhol is szerezzük be a család asztalára kerülő termékeket, igyekezzünk mindig az ellenőrzött, biztonságos élelmiszert keresni, és ha tehetjük, akkor abból is a Magyarországon előállított termékeket” - tanácsolja Szöllősi Réka.