Olie Jay, egy termodinamikával foglalkozó kutató kísérletei alapján úgy tűnik, valamivel hatékonyabb a módszer, mint egy-egy jégkása felhörpintése, ehhez azonban méretes ventilátorokra is szükség van, nem mindegy ugyanis, valóban elpárolog-e az izzadtságunk, vagy csak letöröljük azt. Annak ellenére tehát, hogy valóban megszabadul a test némi plusz energiától, ha a forró italok hatására beindul az izzadás, nem igazán éri meg ezzel a módszerrel kísérletezni – írja a Popular Science.
Olie első, 2012-es kutatása során 9 embert bicikliztetett úgy, hogy a 75 perces edzés során keletkező izzadságot rögtön el is párologtatta egy ventilátor segítségével. A kísérlet résztvevői ezalatt 1,6 Celsius-fokos, szobahőmérsékletű vagy 50 Celsius-fokos vizet kellett hogy fogyasszanak. Azok, akik forró vizet kaptak, 56 kJ-lal több energiát adtak le, mint a szobahőmérsékletű vizet fogyasztó társaik, míg a hideg vizes csoport 21 kJ energiatöbblettel gazdagodott a kísérlet során. Mindez azért alakult így, mert a hideg vizet vedelő kísérleti alanyok jóval kevésbé izzadtak, mint a többiek: a forró vizesek szert tettek ugyan 52 kJ-nyi plusz energiára, ugyanakkor sokkal többet izzadtak, és így le is adták ezt az energiát, sőt, 56 kJ plusz energiától is megszabadultak így.
A kutatás során egyébként nem változott számottevően a kísérleti alanyok testhőmérséklete, az izzadás mértékét tehát a kutató hipotézise szerint a vízzel annak útja során valahol kapcsolatba kerülő termoreceptorok kellett hogy meghatározzák. Hogy kiderítse, vajon a szájban, vagy a gyomorban található receptorok feladata-e, hogy izzadásra utasítsák a szervezetet, egy kissé horrorisztikus 2014-es kutatás során vízzel való öblögetéssel, vagy a résztvevők orrán át a gyomrukba vezető csövek segítségével közvetlenül a gyomorba juttatott vízzel próbálkozott Olie. Az eredmények alapján úgy tűnik, a szájban található receptoroknak semmi köze a folyamathoz, a gyomor receptorai határozzák ugyanis meg, ki mennyire izzad: azok, akiknek hideg vizet pumpáltak a gyomrába, kevésbé izzadtak, mint azok, akik melegebb vizet fogadtak magukba.
Máshol is vannak amúgy ilyen receptoraink, hasonló hatást érhet el például az is, aki a nagy melegben kidugja a lábait a takaró alól. Valójában ilyenkor sem hűlünk le, pláne nem azonnal, mégis sokkal kevésbé érezzük úgy, hogy melegünk lenne.
