A gusztustalan, vagy csontszáraz, vagy rothadó és nyálkás állagú formátumban létező banán-gyeplőket floémnak, vagy más néven háncsrésznek hívják, feladatuk pedig a banánt előszeretettel és sűrűn fogyasztó emberek bosszantása, szekírozása. És mellesleg - ahogy az egy jó szállítószövettől elvárható - a vízben oldható szerves tápanyagoknak a növényen belüli elosztását is elvégzik. Az ujjakra, csuklókra előszeretettel rácsavarodó floémnyalábokról a Dole oktatással és táplálkozáskutatással foglalkozó alapítványának vezetőjét faggatta a Huffington Post újságírója.
Az Apokalipszis lovasai
A banánt szemlátomást igen, a szállítónyalábokat viszont már jóval kevésbé kedvelő hölgy kérdései valószínűleg idegesítették kissé a Dole vegyészét, aki kezdetben többé-kevésbé tárgyilagos válaszokat adott ugyan a floémgyeplők hasznosságát firtató kérdésekre, a Háncs Gyűlölők Testvérisége számára igazán releváns kérdésnél viszont hazudott, mint a vízfolyás. A Phd-vel is rendelkező vegyész azt állította ugyanis, hogy bár sok banánfogyasztással kapcsolatos kutatás van már a háta mögött, még SOHA nem említették a résztvevők, hogy zavarnák őket a nyalábok, sőt szerinte a Dole sem nagyon kapott ezzel kapcsolatos panaszleveleket. Mi mást is mondhatna egy a Dole alkalmazásában álló vegyész? Valószínűleg mindvégig kikívánkozott belőle, hogy „UTÁLOM ŐKET! UTÁLOM!!”, csak egyszerűen félti az állását.
A vegyészt vallató, és a fehér nyalábokról nyilvánvalóan helyesen gondolkozó hölgy kérdéseire adott válaszokból a következők derültek még ki:
- Nem tesztelték külön a floém tápanyagtartalmát, de az minden bizonnyal eltér a banánétól, gazdagabb például a rostokban. Ugyanakkor mivel csak elenyésző része floém a gyümölcsnek (könnyű azt mondani), ez nem befolyásolja számottevően egy banán tápanyag-összetételét.
- A nyalábok ehetőek, semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy káros volna, ha netalántán el találnánk fogyasztani belőlük egy adagot.
