Megvan az iszonyatos pusztítás igazi felelőse: Japánban kapták el a tettest

Godzilla figurájának ötlete – akit japánul Godzsirának (angolos átírással Gojirának) hívnak – a Toho stúdió egyik producere, Tanaka Tomojuki fejéből pattant ki. Pár évvel korábban vetítették újra a mozik az 1933-as klasszikus King Kongot, és egy másik hollywoodi szörnyfilm, a Pánik New Yorkban (1953) is szép sikereket ért el a jegypénztáraknál világszerte – ebben egy atomrobbantás által felébresztett dinoszaurusz végez pusztítást az amerikai metropoliszban –, ezért időszerűnek tűnt meglovagolni a témát. A konkrét cselekményt – melyben egy nukleáris sugárzástól mutálódott őshüllő ront rá Tokióra – megtörtént esemény ihlette. 1954 márciusában a Szerencsés Sárkány 5. nevű japán halászhajó személyzetét nagymértékű sugárzás érte, amikor nem messze tőlük robbant fel egy amerikai kísérleti atombomba – az egyik halász bele is halt az őt ért káros sugárzásba. Emellett a japán köztudatban Hirosima és Nagaszaki óta benne élt az atomtámadás traumája, a sugárzástól és az atombomba pusztításától való félelem, melyet élelmesen meglovagoltak a filmesek.

Tomojuki és Honda Isiró rendező hamar munkához láttak, hogy megvalósítsák a frappáns ötletet. Egy történet szerint amikor Honda és az effektekért felelős Cuburaja Eidzsi trükkmester az egyik tokiói felhőkarcoló tetejéről körülszemlélve tervezgették, hol és milyen pusztítást végezzen a gigantikus szörnyeteg, az arra járó rendőrök bevitték őket kihallgatásra, ugyanis azt hitték, terrortámadást tervezgetnek. A címszereplő óriásszörny (japánul kaidzsú = idegen szörnyeteg) nevét onnét kapta, hogy eredetileg a gorilla (gorira) és a bálna (kudzsira) keresztezéseként képzelték el őt: a víz alatt él, hatalmas erővel rendelkezik és féktelenül pusztít, ha felpaprikázzák. Egy másik – nem hitelesített – anekdota szerint a Toho stúdió egyik kövér munkatársát nevezték kollégái gúnyosan Godzsirának.

Habár Tomojuki eredetileg óriáspolipként képzelte el a szörnyet, végül inkább az őshüllőszerű dizájn mellett döntöttek az alkotók. A tervezők három dinoszauruszfaj, a Tyrannosaurus, az Iguanodon és a Stegosaurus vonásait ötvözték a figurában, de szándékosan kerülték, hogy az a valóságos dinókra hajazzon. A ’90-es évek elején, amikor a stúdió akkori vezetői szerették volna újradizájnolni Godzillát, valószerűbbé, dinósabbá tenni a karaktert, ez óriási tiltakozást váltott ki a rajongók és a filmesek részéről egyaránt. Az eredeti filmben Godzilla nagyjából 50 méter magas (a későbbi folytatásokban duplájára növesztették a készítők), dühében pusztító erejű, nukleáris tüzet okád a szájából, és jellegzetes, azóta legendássá vált üvöltéssel jelzi közeledtét. Utóbbit Ifikube Akira, a film zeneszerzője hozta létre: fenyőgyantával bekent kesztyűbe bujtatott kezét végighúzta egy nagybőgő húrjain, majd lelassította a felvételt.

Míg az említett amerikai filmekben a szörnyeket bábok „játszották”, melyeket stop-motion animáció segítségével keltették életre, a japán filmesek egészen más megoldást választottak, mert úgy gondolták, ez az animációs módszer túlságosan időigényes. Godzilla bőrébe két színész, Nakadzsima Haruó és Tezuka Kacumi bújt bele, akik szörnyjelmezben sétálgattak és pusztítottak a valószerűség illúzióját keltő makettek között. Az első filmben használt, latexből készült jelmez 91 kilót nyomott, és igencsak fullasztó volt, úgyhogy a színészek csupán három percig tudták egyhuzamban viselni, különben elájultak volna a hőségtől és a rájuk nehezedő súlytól. A szörnyeteg szemét és száját láthatatlan zsinórok segítségével mozgatták (a folytatásokban ez már beépített apró, elemes motorok segítségével történt). Ez a megoldás, vagyis a jelmezes színészek és makettek használata azóta hagyománnyá vált a japán szörnyfilmekben, és mind a mai napig azok elengedhetetlen részének számít.

Az első Godzilla-filmet 1954 novemberében mutatták be a japán mozik. Honda alkotása azonnal óriási közönségsikert aratott, ezért alig fél évvel később már jött is a folytatás Godzilla újra támad címmel, melyben hősünk egy másik óriásszörnnyel küzd meg, romba döntve ezúttal Oszaka városát. A szörnyeposz híre a világ másik felébe is eljutott, ahol Edmund Goldman producer vásárolta meg az amerikai forgalmazási jogokat. Goldman újravágta és angolra szinkronizálta az eredeti filmet, emellett saját részeket forgatott hozzá, melyekben a később a Perry Mason krimisorozat hőseként ismertté vált Raymond Burr egy Tokióban élő amerikai újságírót alakított, és az ő szemén keresztül követjük végig az eseményeket. Az így elkészült verzió Godzilla: A szörnyek királya címmel került mozikba és vált ismertté.

Hosszabb szünet után, 1962-ben indult be újra a Godzilla-ipar: ekkor került a mozikba a King Kong Godzilla ellen, melyben a filmtörténet két leghíresebb óriásszörnye csapott össze, és ettől kezdve szinte egymást érték a folytatások, 1975-ig tizenkét további mozifilm készült el. Ezekben újabb és újabb szörnyekkel hozták össze a címszereplőt, melyek némelyike korábban önálló filmben mutatkozott be (például Radon, az égi szörny – egy óriási repülő dinó vagy Mothra, egy nőnemű óriáslepke). Egész szörnygárda épült ki, amelynek tagjait visszatérő vendégként üdvözölhette a vásznon a közönség. A kezdetben pusztító bestiaként ábrázolt Godzilla idővel antihőssé, később pedig egyértelműen pozitív szereplővé vált, aki megvédi az embereket az őket fenyegető más gigaszörnyektől. A Godzilla fia című részben ismerhettük meg a komikus figurának szánt, de egyébként teljesen haszontalan Godzilla-csemetét, Minillát. Az első filmek komoly hangvételét fokozatosan váltotta fel a könnyedebb, humorosabb, szatirikusabb hangnem. Érdekesség, hogy idehaza csak egyetlen részt, az 1974-es Godzilla a Mechagodzilla ellen című darabot vetítettek a mozik, melyben a címszereplő saját gonosz robot másolata ellen küzd, de azt is jóval megkésve, 1989-ben.

A ’70-es évek derekától ismét egy hosszabb szünet következett, majd 1984-től kezdve újra forogni kezdtek a Godzilla-mozik. Az új verzióban az egész sorozatot rebootolták, kizárólag az első filmet fogadták el megtörténtnek, és annak szellemiségében folytatták a szériát, amely 1995-ig tartott. Az ezredfordulón egy harmadik, 2016-tól pedig egy negyedik Godzilla-mozisorozat is elindult, így mára összességében harminckét egész estés filmben láthatjuk az eredeti Toho-féle óriásszörnyet. Ezt egésztik ki a Hollywoodban készült feldolgozások, melyek közül az első a Roland Emmerich (A függetlenség napja) rendezésében készült, 1998-ban bemutatott Godzilla volt. A hatalmas hírveréssel mozikba küldött filmben a készítők teljesen sutba dobták az eredeti Godzilla-figurát, és egy teljesen új koncepciót dolgoztak ki, új eredettörténettel és teljesen újszerű vonásokkal. A rajongók éppen ezért kétkedéssel fogadták a filmet, a Toho stúdió pedig nem is ismeri el a hivatalos kánon részeként. Emmerich sablonos amerikai katasztrófafilmjét a kritika is alaposan lehúzta. Jobban fogadták a Gareth Edward rendezte 2014-es változatot, melynek sikere két folytatást is eredményezett. A Godzilla II: A szörnyek királya 2019-ben került a mozikba, a harmadik rész (Godzilla vs. Kong) pedig idén novemberben fog kijönni.

A mozifilmek mellett azóta találkozhattunk kedvenc óriásszörnyünkkel rajzfilmekben, képregényekben és videójátékokban is, és természetesen – főleg Japánban – jól jövedelmező üzletág a figurájával ellátott ajándéktárgyak árusítása. 2004-ben, az első film ötvenedik évfordulóján Godzilla csillagot kapott a hollywoodi Hírességek Sétányán, 2015-ben pedig a széria a Guinness-rekordok Könyvébe is bekerült mint minden idők legrégebb óta tartó filmes franchise-a. Godzilla figuráját természetesen sokszor idézték meg, gyakran viccelődve más alkotók. A Drágám, a kölyök marha nagy lett című Disney-vígjátékban egy óriássá változott kétéves pusztít Las Vegasban, ezt látva egy japán férfi így panaszkodik feleségének: „Ezért költöztünk el Japánból!”. Ide sorolható az alig kétperces, de örök klasszikusnak számító, minden idők 50 legjobb rajzfilmje közé választott Bambi találkozása Godzillával című animáció is, mely szintén szült két folytatást: Bambi bosszúja és Bambi fiának találkozása Godzillával. A South Park egyik klasszikus epizódjában Barbra Streisand és más hírességek változnak óriás kaidzsú-szörnyekké és küzdenek meg egymással. Az amerikai Blue Öyster Cult rockbanda dalban emlékezett meg a leghíresebb japán szörnyről, a francia Gojira metálzenekar pedig a film eredeti japán címe után kapta a nevét.

A tegnapi kultbaitet elmulasztottad? Semmi baj, innen pótolhatod: