Csak szex és más semmi

Minek nevezzelek? A költészet napja utáni héten a költői kérdés arra az együttléti formára utal, amelyet – némi megszépítéssel – szexhaverságnak nevezünk. A lényeg: kölcsönös a tisztelet, viszont nincs kötöttség. Benne lennél? A kifejezés most kezdi hazai pályafutását, úgyhogy mi gyorsan rákérdeztünk: mitévők legyünk vele? Szexhaverság – ahogy Tari Annamária pszichológus és Horváth Gergely (MR2-Petőfi rádió) látja.

Tari Annamária

„A testi szerelem egyik legmeglepőbb jellemzője mégiscsak az, hogy milyen mély intimitás ébred a szeretők között, ha jelen van köztük némi kölcsönös szimpátia is. Szeretkezéskor az ember már a legelső pillanatban átvált magázásból tegezésbe, és a szeretőknek, még ha az előző este találkoztak is, olyan bizalmasságokhoz is joguk van, amelyeket senki mással szemben nem engednének meg maguknak. Bruno ezen az éjszakán például elmesélt hristiane-nak  néhány olyan történetet, amelyet még senkinek, Michelnek sem, és még kevésbé a pszichiáterének. A gyerekkoráról mesélt neki, a nagymamája haláláról, és a kollégiumi megaláztatásairól.”
(Michel Houellebecq: Elemi részecskék, részlet)

Vannak persze kivételek. Helyzetek, amikor az őszinteség és közelség vágya nem jelenik meg, mert az együttlét praktikusan valamilyen kölcsönös szükségletkielégítésről szól. Általában azonban, ma is az a vélekedés az uralkodó, amely szerint inkább a férfiak képesek az ilyen típusú (egyszeri vagy többszöri) kapcsolódásra, a nőknek több érzelem kell. Akkor is, ha mást hangoztatnak, vagy határozottan állítják, képesek arra, hogy különválasszák ezt a két dolgot, vagányan és keményen, mint a férfiak.
A legtöbb esetben, még ha az „ágybarát” valójában tényleg barát, előbb-utóbb megjelennek az érzelmek, olyan vágyfantáziák, melyek titkos filmként futnak folyamatosan egy nő fejében. Akinek életét leginkább a tudattalan szeretetreméltósági törekvés jellemzi, vagyis kapcsolataiban elfogadásra és megértésre vágyik, könnyen becsúszhat olyan élethelyzetekbe, ahol valódi meggyőződés nélkül mond igent. Az ”Akarod? Igen, akarom” - szituációk gyakran csalókák, mert olyan illúziókat élesztenek fel, ami aztán igazi kölcsönösség nélkül inkább csak fájdalmat okozhatnak.
A testi szerelem – bár a fogyasztói társadalom sokat tesz ezért – mégsem csupaszítható le feltétlenül olyan szükségletkielégítő aktussá, ami aktuálisan hasznos, hosszútávon megkönnyebbülést okozó. Bár csábító úgy kezelni, mint egy fájdalomcsillapítót - melynek azonnali hatására vágyik mindenki, hogy egy percig ne kelljen szenvednie -, de nem az.
A nőknek különösen nem.
Azok a történetek (Harry és Sally c. film) melyben végül is a barátság köntösében bújkáló fel nem ismert szerelem látható, tartós és mély érzelmekről szólnak.
A mai „ágybarátság” pedig nem feltétlenül ilyen. Attól, hogy elhangzanak a racionális „megbeszélő” mondatok, a látszólag hatékony kommunikáció elfedheti a lényeget, a hiányzó kötődést és a vágyat a boldogságra.
Pedig ez utóbbiakat érdemes megtalálni, mert a praktikus megoldások hosszú távon inkább kiégést okozhatnak, amivel nem az a baj, hogy ne lenne túlélhető állapot.
Hanem az, hogy az önértékelés és az önbizalom erejét ássa alá. Mert lassan megjelenhet a kérdés:
„Tényleg csak erre vagyok jó?

Horváth Gergely

Van egy barátom, kiváló ember, nagy szívénél már csak az a brutális forradás nagyobb, amit véresre karcolt rajta egy párkapcsolati sztori. A nőkből elege van, és mostanában pont valami ilyesmit keres: szexhaverokat. A baj csak az, hogy minden partnere többet akar. Nem csoda, a barátomnak lelke van.

A szexhaverság nagyon vonzó teória: valaki, akivel az alkalmi vágyak biztonságosan, örömmel és rendszeresen megoszthatóak. Kell hozzá minimális bizalom, szeretet és a másik ismerete, így tehát van egyfajta melegség is. A lelki potenciál ugyan kordában van tartva, de még így is, mintha intimen elkerítene két embert egymás céljára a tömegből. Csakhogy létezhet-e testi vonzalom nélküli barátság férfi és nő között? Ahogy ez a Harry és Sally című klasszikus romantikus komédiából kiderül: nem. És ebben a kérdésben a mozi mond igazat.

Van kivétel, nyilván. És persze működhet is, nem kétlem. A fogyasztói társadalomban vágyaink megélése is személyre szabott megoldást nyerhet - ha a felkínált alternatívák közül választunk. Igen, kellett már egy új helyiértékű megoldás a szeretők és az egyéjszakás kalandok közötti egyenesen. Az aktusok értelmezési tartománya így valóban sokkal emberibb, és rugalmasan alakítható ad hoc életviszonyainkhoz is. Nem beszélve arról, hogy az ilyesféle kapcsolatokban talán inkább egyszer csak benne találjuk magunkat, semmint tudatosan, előre megállapodunk róla.

A szexhaverság vonzó konstrukció, habár szerintem csak csalfa gondolat. Az intimitásról sokan sokféleképpen vélekedünk, de mégiscsak megmutatjuk magunkat benne, és ha ezt állandó partnerrel jobb elképzelni, mint alkalmival, akkor mégiscsak a stabilitás felé igyekszünk. Bármilyen jó lehet benne lenni pillanatnyilag (ha van ilyen), a szexpartnerség esetében ez az állandóság azonban mégis „időzőjelbe” kerül. Elidőzhetünk benne, de amiben nincs elkötelezettség, legfeljebb állandósuló állapottá válik, és sosem lesz tartós elem.

A szexfutószalag melletti életvitel trófeagyűjtésre alkalmas, megnyugvásra kevésbé. A vadászösztön állandó éberséget igényel, megnyugvás viszont csak akkor lehetséges, ha nem háborítgatnak az újabb és újabb ingerek. Ezért azt mondom, a szexhaverság lehet egy élethelyzet, de ne bútorozzunk össze vele.

Politikailag korrekten: van más választás.

Tari Annamária

Pszichoterapeuta, pszichoanalitikus kandidátus

Első diplomáját gyógypedagógusként szerezte, majd az ELTE pszichológia szakán végzett. Klinikai szakpszichológusi és pszichoterapeuta szakvizsgát tett. Fiatalkori álmát váltotta valóra akkor, amikor pszichológusként kezdett dolgozni, és szakterületének a pszichoanalízist választotta. A nagyközönség először az MTV Repeta című magazinműsorában ismerhette meg mint tanácsadót. Majd a közszolgálati televízióknak, a VIVA zenecsatornának, az RTL-nek és a Magyar Rádiónak köszönhetően nevét határon innen és túl sokan megismerhették. Rendszeresen publikál. Első könyve 2003-ban jelent meg Intim szféra címmel, melyben a 17–25 éves korosztály problematikájával foglalkozik. Tavaly látott napvilágot a Sejtem című kötet, melyben a rákos betegek pszichés problémáinak kezeléséről olvashatunk. Számos publikációját olvashatjuk weboldalán, a www.tariannamaria.hun. Egyebek mellett olyan témákról: mint például a munkaalkoholizmus, a blogolás vagy éppen az étkezési zavarok. Tari Annamária a pszichoterápia mellett kommunikációs és médiatréningekkel és oktatással is foglalkozik.

Horváth Gergely

Rádiós műsorvezető, író

1972-ben született Budapesten.
A Berzsenyi Dániel Gimnáziumban érettségizett, majd az ELTE BTK történelem szakán folytatta tanulmányait. 1995-ben kerül a Magyar Rádió Petőfi adójához, ahol olyan műsorok készítésében vett részt, mint például a Reggeli Csúcs, Moziklub, Egy férfi, egy nő. 2007-ben az Európa kiadó gondozásában jelent meg első regénye, A szív útjai.

Jelenleg az MR2 Petőfi rádióban mixeli a popot a kultúrával.

Üzenj a szerzőknek