Az vagy, amire vágysz?

Az utóbbi évek több kutatása és a klinikai tapasztalat is azt mutatja, hogy gyökeresen megváltozott a gyerekek és a felnőttek kívánságlistája. Mással akarunk játszani és mások is akarunk lenni. December eleje van, ezért mi is írtunk – na nem a Mikulásnak, hanem a Dívány olvasóinak. Tari Annamária pszichológus és Horváth Gergely (MR2-Petőfi rádió) a vágyak változásáról.

Tari Annamária

Három kívánság még régről, mikor gyerekek voltunk: egy kiskutya/cica, alvósbaba/dömper, kistestvér/vagy sose legyen. A felnőtteknél: egészség, család, pénz.
A fogyasztói társadalomban pedig: pénz, pénz, pénz, család, egészség. Mondván, a két utolsóhoz mindenképpen jól működő cashflow kell.
A felnőtt kívánságlistánk alakulása már nagyban függ az önértékeléstől, önbizalomtól, a realitás kezelésétől. És nem elhanyagolható módon az életapaszta- latok milyenségétől. Nagyon sok ember boldogtalan, mert azt érzi, hogy titkos vágyainak töredékét sem sikerül megvalósítania. Van, aki már nem is emlékszik kisgyerekkori önmagára, amikor még tágra nyílt szemmel nézett a felnőttek világára, jó esetben teljes érzelmi biztonságban és elfogadó családi légkörben.
A kívánságainknál nem az a fontos, hogy jó listákat alkossunk, hanem az, hogy tisztában legyünk a saját személyiségünkkel. Rengeteg filmet és könyvet ismerhetünk, amikben a főhős állandóan ugyanazokba a csapdákba szalad bele, vagy utólag önmaga számára is idétlen módon viselkedik különböző helyzetekben. Persze ilyenkor jókat nevetgélünk rajta, könnyen tesszük, hiszen nem velünk történik. Néha előre látni, milyen bonyodalmak elé néz, és újra és újra, gyanútlanul belesétál. Emlékezhetünk kisgyerekkori önmagunkra, aki halálra izgulta magát a bábszínházban vagy a rajzfilmeken a jó szereplőért, és aki a többiekkel együtt kiabálta, hogy: „ne menj oda, ne hidd el neki, ő nem a bárány, hanem a farkas!”
Akkor teljesen jól átéltük, hogy akinek drukkolunk, nem jól figyelt és most mindjárt elveszejtik a gonoszok. Ugyanez zajlik az életben is velünk, mint főszereplővel, vannak nekünk drukkolók, és ellenlábasok. A felnőtt világban már nincs gonosz boszorka, csak hatalmat gyakorló, dominancia pozícióban lévő felnőttek, akik egyszerűen nem törődnek másokkal. Nekik a saját érdekeik érvényesítése mindenekfelett a legfontosabb, ezért „kénytelenek” átlépni hajdani érzelmi vagy erkölcsi akadályaikon.
Aki egész életét annak szenteli, hogy kívánságait őrizgetve, boldogtalan módon bolyong, mert ellenséges terepen nincs biztonsága, vélhetőleg rossz úton jár.
Az önismeret jelenti azt a képességet, hogy pontosan feltérképezhessük tulajdonságainkat, lehetővé teszi, hogy felmérjük és átgondoljuk az életünk fontosabb helyzeteit és segít a legjobb megoldás kiválasztásában.
A rosszul kiválasztott felnőtt kívánság rosszabbat tesz bárminél, mert belehajt egy olyan agárversenybe, ahol a műnyúl évtizedeken át elérhetetlen. Az emberi kapcsolatok és az érzelmek biztonsága teremti meg azt a hátteret, amin aztán az egzisztenciális szorongások elcsitulhatnak. Aki folyton a „megmentőre” vár, mint királylány a várbörtönben, majdnem mindig egyedül marad, mert mindenkinek a saját életét kell élnie és azért felelősséget vállalnia.
A felnőtt élet boldogsága persze nem olyan egyszerű, mint gyerekkorunkban, de nem is sokkal bonyolultabb. Csak ismerni kell azokat a kereteket, amit valójában a képességeink, a lehetőségeink jelentenek, és ami biztos terepet ad a megvalósításhoz. Fontos, hogy feltegyük magunknak azokat a kérdéseket, amik a: „helyemen vagyok-e a világban?”, „azt csinálom-e, amire képes vagyok?”,
A válaszoknak viszont őszintéknek kell lennie, mondjuk: „azt szeretném, hogy fogadjanak el, és érezzem, hogy fontos vagyok nekik”. Ha ez megtörtént, akkor már nem olyan rossz a helyzet, csak képesnek kell lennünk arra is, hogy módosítunk a viselkedésünkön. Akkor a három, reális kívánságunkat elég gyorsan megfogalmazhatjuk és elérhető közelségbe is hozhatjuk.
„ A legfontosabb szabály, ha győzni akarsz: ne verd meg önmagad.” (graffiti)

Horváth Gergely

Átcímkézem a kívánságot álomra, számomra így kezelhetőbb. Habár: nem tudom mások álmát álmodni. Ez azt jelenti, hogy gyermeteg fantáziám legfőbb szerepjátéka Old Shatterhand volt, tehát napi rendszerességgel piás leheletű gonosztevők és mórest igénylő gazdagok ellen vívtam háborút, igazságosztót, de vér nélkülit. Magam előtt ezzel voltam a legnagyobb. A pályaválasztás egy korai fázisában tartotta magát a moz- donyvezetés nemes nyomtávja is, de ennyi. Sosem akartam az lenni, ami ellen álmaimban küzdöttem. Ezeket az álmokat nagyobb részt az esti mesék, később maguk a könyvek generálták. Könnyű volt velük élni; akkor a kis ember tényleg tűzoltó akart lenni, s katona, meg vadakat terelő juhász. De az egy másik gyerekszoba volt.

A gyerek álmában is hősködik. És ha az a tapasztalat, hogy a mai gyerekek már egészen más célokért küzdenek, más „nagyságról” álmodnak, akkor ennek talán az lehet az oka, hogy új hősök jöttek. Különös ismertetőjegyük, hogy övék a hatalom. És szerintem ezen két ok miatt sem csodálkozhatunk. Az egyik nyilván az értékrendi szétesés, amellyel Einstein híres törvénye betette a lábát a morál világába is. Minden relatív! – ergo semmi sem fix, pláne, ha nehezen megtartható erkölcsi imperatívuszokról beszélünk. Az értékekből már nem képződhet rend, hiszen maguk az értékek is relatívak. És ha nincsenek kitüntetett értékek, nincs, aki képviselje őket vagy kiálljon értük. Az értékek tekintetében való tanácstalanság pedig kiváltképp erősödik egy olyan korban, amikor bárki megoszthatja saját erkölcsi univerzumát másokkal. És ha az értékeknek nincs kialakult rendje, akkor automatikusan egy praktikus szempont kezdi el szervezni azt, hogy miként látjuk a világot. És a szempont: a haszon. A haszon-elvűség beszivárgása a gyerekálmokba pedig tényleg nem más, mint az ártatlanság elvesztése.

A másik ok, ami vélhetően nagy szerepet játszik a hősök kibenlétének átalakulásában, azok az új típusú játékszerek. A vizuális forradalom óta az álmok is kötött pályán közlekednek; előbb lesz képünk hőseinkről, mint ahogy fantáziánkat bármilyen inger is érné. A film, a videójáték és az interaktív alkalmazások nem csak alakot-öltenek, hanem egyben értelmeznek is egy-egy szereplőt. A gyerek tekintete a könyv lapjairól a monitor felé siklik – és alapvetően ott is marad. Ez pedig azt jelentheti, hogy elfogadjuk az álomvilágot képernyőszerűnek. Ott pedig szintén korunk hősei rohangálnak, beleértve a gyerek és ifjúsági korosztály irodalmi vagy már kapásból képernyőre kitalált alakjait.

De hát milyen is legyen a gyerek számára jó, kényelmesen megélhető és felemelő példát mutató hős, ha a felnőtteknek szóló mesék főszereplői a szimpátiánkat elnyerő sorozatgyilkosok (pl.: Dexter)? Nem inkább arról lehet szó mégis, hogy az álmok nem csupán a gyerekek körében, de nálunk, a felnőtteknél sem annyira „tiszták” már? Boldogság alatt jólétet értünk, lelki béke alatt hárító félrenézést. Az álmokkal két dolog történhet: vagy valóra válnak, vagy elérhetetlen célként öröklődnek.
Az álmokkal való harmadik típusú találkozásunk pedig az, amikor észrevesszük, hogy lejárt szavatosságú holmiért vagyunk oda. A fogyasztói társadalomban ugyanis az álmokon is árcédula van, ami mellé rövid lejáratú garanciát kapunk.
Mégis, nagy szükségünk van rá, mert az álom a hit kistestvére; meggyőződés egy jobb világról. És ha van gyerekszoba, és annak ablaka a világra néz (és nem egy képernyőre), nincs semmi gond.

Tari Annamária

Pszichoterapeuta, pszichoanalitikus kandidátus

Első diplomáját gyógypedagógusként szerezte, majd az ELTE pszichológia szakán végzett. Klinikai szakpszichológusi és pszichoterapeuta szakvizsgát tett. Fiatalkori álmát váltotta valóra akkor, amikor pszichológusként kezdett dolgozni, és szakterületének a pszichoanalízist választotta. A nagyközönség először az MTV Repeta című magazinműsorában ismerhette meg mint tanácsadót. Majd a közszolgálati televízióknak, a VIVA zenecsatornának, az RTL-nek és a Magyar Rádiónak köszönhetően nevét határon innen és túl sokan megismerhették. Rendszeresen publikál. Első könyve 2003-ban jelent meg Intim szféra címmel, melyben a 17–25 éves korosztály problematikájával foglalkozik. Tavaly látott napvilágot a Sejtem című kötet, melyben a rákos betegek pszichés problémáinak kezeléséről olvashatunk. Számos publikációját olvashatjuk weboldalán, a www.tariannamaria.hun. Egyebek mellett olyan témákról: mint például a munkaalkoholizmus, a blogolás vagy éppen az étkezési zavarok. Tari Annamária a pszichoterápia mellett kommunikációs és médiatréningekkel és oktatással is foglalkozik.

Horváth Gergely

Rádiós műsorvezető, író

1972-ben született Budapesten.
A Berzsenyi Dániel Gimnáziumban érettségizett, majd az ELTE BTK történelem szakán folytatta tanulmányait. 1995-ben kerül a Magyar Rádió Petőfi adójához, ahol olyan műsorok készítésében vett részt, mint például a Reggeli Csúcs, Moziklub, Egy férfi, egy nő. 2007-ben az Európa kiadó gondozásában jelent meg első regénye, A szív útjai.

Jelenleg az MR2 Petőfi rádióban mixeli a popot a kultúrával.

Üzenj a szerzőknek

Hozzászóláshoz klikk ide