A mézeskalács ház sütése az egyik legtutibb dolog, ha szeretnél a barátaiddal vagy a családtagjaiddal egy menő téli tradíciót, aminek apropóján összejöhettek egy-egy decemberi hétvégén. Ez a klassz asszonylegó egy kis ledes mécsessel a közepén tényleg a legtutibb téli dekoráció, de remek egy egész délutános konyhai szórakozáshoz is. Egy fontos dologra figyeljetek: valaki előző nap gyúrja be a tésztát, és egy fóliában hagyjátok akár szobahőmérsékleten éjjel, mert a mézes tészta szeret állni egy napot a felhasználás előtt.
Egy rutinos cukrász néni azt mondta egyszer nekem, hogy másnap hatvanszor gyúrja át – ez szerinte nagyon fontos része a készítésnek. Az ő lájfhekkje volt a rozsliszt használata, az alapos, dupla szitálás, és az elemek karamellel való összeragasztása is, ami kicsit jobban tart, mint a cukormáz, így az esetleges szállítást is bírni fogja a mézes ingatlan.
Ha a ragasztással kapcsolatban biztosra akarsz menni, a kivágott házfalak és tetők 4 csúcsát szúrd ki egy-egy szívószállal sütés előtt, így bármi történik (például idő előtt megszilárdul a karamell, elfogy a cukormáz), akkor is lesz lehetőség 1-2 szép szalaggal vagy rusztikus kötővel összeokoskodni a falakat.
Szóval a teendők:
Megkevered a tésztát, és másnapra elhívod a többieket, a tészta pihen egy napot. (Ha nagyobb házat szeretnétek, duplázzátok a hozzávalókat.)
A csapat Lechner Ödönje megtervezi, majd kartonból, sniccerrel kivágja a sablonokat, figyelve arra, hogy ablakokat és ajtókat is maszekoljon bele. Addig a csapat háziasszony tagja hatvanszor átgyúrja a tésztát, esetleg időnként ráordítja az érintettekre a süteménysütés legfontosabb mantráját: „Ne lopjatok már belőle, mert nem lesz elég, nem hiszem el mán!”.
A csapat kreatívja beszerez mindenféle színes díszt, ami pici, és jó eséllyel ügyesen beleragad majd a cukormázba, és végiggondolja, mi hová kerüljön.
A csapat lógós életművésze hoz egy-két üveg bort, vagy összedob egy pár forró csokit.
A csapat pszichológusa felkészíti a többieket arra, hogy elsőre nem feltétlenül lesz tökéletes a kis mézes kulipintyó, de attól még szeretni fogják a szülők/gyerekek és bármelyik megajándékozott, mert tök személyes, és látszik rajta, hogy rengeteg munka volt vele.
Persze, ha multifunkciós vagy, egyedül is csinálhatod, úgy is hatalmas móka, de tény, hogy főleg a házfalak összeállításának érdemesebb ketten nekivágni.
Ha van bevált mézes tésztátok, használjátok azt. Ahány ház, annyi mézes, tökéletes lesz az, amiből eddig készítettétek a mézeskalácsokat.
Hozzávalók 1 adaghoz
A tésztához:
- 50 deka finomliszt (lehet a háromnegyede rozsliszt)
- 13 deka porcukor
- 1 darab tojás
- 1 kávéskanál szódabikarbóna
- 1 evőkanál mézeskalácsfűszer-keverék (gyömbér, fahéj, szegfűszeg)
- 1 teáskanál kakaópor
- 1 mokkáskanál só
- 20 deka méz
- 10 deka margarin vagy vaj
A díszítéshez:
- 2 tojásfehérje
- 50 deka porcukor
Elkészítés:
Szitáld át a száraz hozzávalókat kétszer. A meleg mézben olvaszd fel a vajat, add hozzá a többi alapanyagot, és gyúrd simára. Mehet félre egy fóliában egy napra.
Másnap gyúrd át újra, nyújtsd ki 3 milliméteresre, és jöhet a szaggatás. Ha ezzel megvagy, tedd a sütőbe, nem kell neki sok idő, csak 10-15 perc úgy 170 fokon. Ekkor jöhet a díszítés a bekevert tojásfehérjés cukormázzal, kis gyöngyökkel, pillecukorral, kókuszreszelékkel, vagy amivel szeretnétek.
