Mi szükséges a sikeres életmódváltáshoz? A klinikai szakpszichológus öt pontban foglalja össze; az elhatározás, a tervezés, a módszeresség és a tudatosság alap, ahogyan az is, hogy merjünk szakemberhez fordulni tanácsért vagy segítségért, ha elakadnánk.
Kevés nehezebb dolog van, mint változtatni az életvitelünkön, a káros vagy helytelen szokásainkon, lerázni magunkról a rossz beidegződéseket, az elrontott mintákat. Szinte mindenki próbált már átalakítani valamit az életmódjában, és bár vannak sikertörténetek, mégis sokakat ért már kudarc is egy-egy sikertelenség miatt. Már azzal sokat javítunk az esélyeinken, ha el tudjuk fogadni, hogy a változásnak ez a fiaskó is része. Dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus tanácsait megfogadva pedig még nagyobb lehet az esélyünk arra, hogy elérjük a kitűzött célt.
1. KELL EGY CÉL
A cél eléréséhez elengedhetetlen, hogy tisztán fogalmazzuk meg azt. A homályos és túlontúl általános célok elérésének elenyésző az esélye. Valahol magunkat is becsapjuk azzal, ha nem kézzelfogható irányt jelölünk meg, hiszen így a cél már rögzítésekor rugalmasan, képlékenyen értelmezhetővé válik. Ezzel előre megadjuk magunknak a felmentést, hasonlóan az újévi fogadalmakhoz, amikor az ünnepélyes pillanatban tett ígéret hiteti el velünk, hogy mostantól majd minden megváltozik. Pedig az efféle fogadalmakat legtöbbször csak a lendület tartja fenn és jellemzően csak pár hétig. Ezt elkerülendő, fontos, hogy kézzelfogható, mérhető, ellenőrizhető célt tűzzünk ki magunk elé: olyat, amelyre reálisak az esélyeink, de az elérése mégsem túl könnyű.
2. KELL EGY TERV
Ha megvan a cél, az oda vezető út sem mellékes: a „majd lesz valahogy” szinte biztosan nem fog működni, a ködös elképzelések helyett itt is konkrét lépésekre van szükség. Ha ezt elmulasztjuk, a próbálkozás valószínűleg a semmibe vezet és a semmibe vész. A jól kitalált terv nem csupán a megfogalmazott cél eléréséhez ad reális lehetőséget, hanem abban is segít, hogy apróbb lépésekben, reálisan kitűzött részletek mentén jussunk el az út végéhez. Terv nélkül borítékolható a sodródás, annak pedig negatív élmény a következménye: ezekből elég pár, hogy elvegye a kedvünket a további próbálkozásoktól.
3. TÜRELEM ÉS KUDARCTŰRÉS
Miközben a jó értelemben vett konokságnak, állhatatosságnak megvan a helye az életmódunk megváltoztatásáért tett folyamatban, a türelmetlenség végzetes hiba. Hiszen menet közben átíródhatnak a feltételek, ezért a jó tervnek rugalmasnak kell lennie, hogy ne az „akkor inkább hagyjuk az egészet a csudába” legyen a konklúzió. Ehhez pedig türelmesnek kell lennünk magunkkal szemben akkor is, ha mégsem az eredeti terv szerint alakulnak a dolgok. És bizony a kitartás mellé elkel némi kudarctűrő képesség is, hogy újra nekiveselkedjünk a dolognak – akár ötödjére is, ha a helyzet azt kívánja meg.
4. KONTROLL ÉS ÖNKONTROLL
Az életvitel már önmagában nem kevés tudatosságot feltételez, különösen akkor, ha az embernek nem csupán önmagáról kell gondoskodnia, nem pusztán önmagáért felel. Az életvitel megváltoztatásának szándéka egy magasabb szintű tudatosságot és elszántságot igényel: leginkább abban, hogy ellenőrizzük magunkat, értékeljük a megtett lépéseket, továbbá tanuljunk, épüljünk a korábbi kudarcokból. Fontos, hogy itt sosem az eredeti cél megkérdőjelezéséről van szó, hanem arról, hogy amennyiben a gyakorlat mást mutat, mint ami az eredeti elképzeléseinkben szerepel, akkor ezt ismerjük fel, tudjunk és merjünk változtatni, módosítani.
5. BÁTORSÁG MINDENEK FELETT
A kudarcról már volt szó, de nem csupán ennek leküzdéséhez van szükség bátorságra. Ahhoz is nagy merészség kell, hogy valaki úgy változtasson az életmódján, hogy azzal felrúg addig stabilnak vélt és tartott kereteket: például kilép egy társaságból, amelynek tagjai túlzásba viszik az alkoholfogyasztást, vállalva a döntés mindenféle következményét, vagy futótársakat keres maga mellé a rendszeres testmozgás érdekében. Vagy úgy dönt, hogy felhagy a dohányzással, és ezért kiszáll abból a munkahelyi közösségből, amellyel addig naponta többször ruccant le elszívni egy-egy cigarettát az erre a célra kijelölt helyre. Óriási dolog, ha valakinek ez elsőre összejön, elvégre a legjobb az, ha semmilyen nikotintartalmú terméket nem fogyasztunk, és teljesen felhagyunk ezzel a szokással. Azoknak sem szabad feladniuk, akiknél a leszokás nem megy egyik pillanatról a másikra: nekik érdemesebb egy másik megközelítést választaniuk, fokozatosan csökkenteni az adagot vagy áttérni egy olyan füstmentes alternatívára, mint a hevítéses termékek, az e-cigaretta vagy a nikotinpárna, ezáltal a cigaretta égése közben keletkező károsanyagok csökkenthetőek.
Az igazi bátorságra azonban akkor van szükségünk, amikor eljutunk addig a pontig, ahol egyedül már nem boldogulunk: ha elakadtunk, kérjünk segítséget szakembertől. Ő természetesen nem fogja helyettünk bejárni azt az utat, amelyről eddig szó volt, abban viszont komoly támogatást nyújthat, hogy jobb esélyekkel jussunk el ahhoz az élethez, amelyet valóban élni szeretnénk.
A cikk megjelenését a BAT Pécsi Dohánygyár Kft. támogatta.
