Mondják: a fájdalom fejben dől el. Ezt látszik alátámasztani, hogy a fájdalomérzet életkortól és egyéntől is függő. Bár sokak számára a fájdalom a legnagyobb mumus, valójában elengedhetetlen ahhoz, hogy visszajelzést kapjunk a szervezetben zajló folyamatokról, ezért érdemes is odafigyelni rá. A szülés utolsó stádiumában például már azért nem javasolják az orvosok fájdalomcsillapító használatát, mert a szülő anyuka nem érezné, hogy hol tart éppen a szülés, illetve nem értesülne arról sem, ha valamilyen komplikáció lép fel. A szülést egyébként is nagyon okosan rendezte el a természet, hiszen annak fájdalmát a nők általában hamar elfelejtik, és akár többször is vállalják a kellemetlenséget a születendő gyermek érdekében. Máskor azonban nagyon fontos szerepe van a fájdalomcsillapításnak: komoly műtéti beavatkozásokat addig nem tudtak végrehajtani az orvosok, amíg ennek biztonságos módszerét ki nem dolgozták.
A fájdalom át meg átjárja a testünket
Hogyan keletkezik a fájdalom? Sérülés (kémiai, fizikai, hő) hatására a sejtekből olyan anyagok szabadulnak fel, amelyek a fájdalomérző szabad idegvégződésekhez (receptorok) kapcsolódva ingerületet váltanak ki. Az idegrostok először a gerincvelőben majd innen az agykéregbe vezetik az ingerületet. A fájdalom akkor tudatosul, amikor az agykéregbe „érkezik” a jelzés. Vannak nagyon gyors és lassú ingerületvezető rostok. Az előbbi arra szolgál, hogy azonnal reagálni tudjon a szervezet, védekezni a sérülés ellen. Fájdalomérző receptorok a szervezetben mindenhol megtalálhatók, nemcsak a bőrben, ezért a belső szervek betegségei is fájdalmat váltanak ki. A receptorok száma testrészenként változó. A hátunkon például jóval kevesebb van belőlük, mint a kézen vagy az arcon.
A fájdalom nagysága nem mindig áll arányban a kiváltó ok súlyosságával. Ennek oka a fájdalomérzetet kialakító sokféle befolyásoló tényező mellett a fájdalom pályák (a fájdalomingert közvetítő, szállító idegi struktúrák) anatómiai felépítése. A felületes bőrsérülések, horzsolások, égés jelentőségükhöz képest igen nagy fájdalommal járhatnak, míg jóval nagyobb, mélyre hatoló sérülés esetleg kisebb fájdalmat okoz.
Fontos jelzés
A fájdalom jelzés a szervezet részéről: valami nincs rendben. Tudat bennünket arról, hogy valamely testrészünket sérülés érte. A fájdalom gyakran arra is figyelmeztet, hogy milyen mozdulatok járnak további károsodással, ezért ilyenkor jobb nem szembeszegülni a testünkkel. A felépülés ideje alatt nyugalomra, pihenésre van szükség. A belső szervek felől érkező fájdalmak vagy a fejfájás azonban legtöbbször nem fizikai sérülés következtében jelentkezik, és a fájdalomból nem tudhatjuk meg azt sem, hogy a bajt hogyan kell megszüntetni. Ilyenkor utána kell járni, hogy mi áll a fájdalom hátterében: lehet valamilyen ásványi anyag- vagy vitaminhiány, kimerültség, stressz és természetesen szervi betegségek. Ha például a fejfájás gyakran visszatérő és heves, ez jelezhet vérnyomás-ingadozást, érszűkületet, elégtelen oxigénellátást, de utalhat influenzára, náthára, megfázásra is. Fejfájást válthat kis az arcüreggyulladás, a látás romlása is – ezért előfordulhat, hogy egy új szemüveg gyógyír lehet a bajra.
A gyakori mozgásszervi fájdalmak mögött is több ok állhat. Amennyiben a porc felszíne egyenetlenné válik, a mozgás közben fellépő súrlódás következtében idővel kopás, gyulladás alakul ki, amely a csontok közvetlen érintkezéséhez, roncsolódásához vezet. A szervezet természetesen megpróbálja helyreállítani a sérült szöveteket, de ez alatt az idő alatt szükség van az adott ízület nyugalmára, hogy erőltetéssel, túlterheléssel ne károsodjon tovább a sérült terület. Ezért lép fel fájdalom.
A fájdalom uralható
Az, hogy a fájdalom legyőzhető, régen tudjuk. Elég Mucius Scaevola történetére emlékeztetni, aki a legenda szerint a kezét tartotta tűzbe Rómáért. Kínzási módszereket sem agyalt volna ki az ember, ha nem volnának közöttünk olyanok, akik képesek a fájdalommal szembeszegülni.
A fájdalomérzet részben genetikailag meghatározott, hiszen attól is függ, hogy ki mennyi fájdalomérzékelő készüléket (receptort) örökölt a szüleitől. Ugyanakkor a szervezet rendelkezik egy belső fájdalomcsillapító rendszerrel is, amely képes a fájdalomérzetet csökkenteni. A fájdalom tényleg a fejben dől el, ugyanis az agyban termelődő endorfinoknak nevezett anyagok bírnak erős fájdalomcsillapító hatással – bár gyorsan le is bomlanak, hatásuk így hamar megszűnik. Az endorfinok termelődése pedig leginkább attól függ, hogy milyen érzelmi, mentális állapotban van valaki. Ezek az anyagok nemcsak a fájdalomérzetre hatnak, hanem a kábítószerekéhez hasonló, nagyon kellemes érzést is képesek kiváltani. Fájdalomcsillapítóként működhet továbbá az is, ha nem koncentrálunk a fájdalomra. Egy jó könyv olvasása, a házimunka, barkácsolás olyan mértékben kötheti le a figyelmünket, hogy a fájdalomról akár meg is lehet feledkezni.
Azért sokkal jobb nélküle, mint vele
A vágy, hogy a fájdalommal küzdő ember szenvedését csillapíthassuk, egyidős az emberiséggel. A fájdalom csillapítása ezért alapvető törekvése az orvostudománynak. Ennek hiányában fontos, életmentő műtétek elvégzése sem volna lehetséges. A modern fájdalomcsillapító gyógyszerek segítenek a fájdalommal együtt élni. Ezek a gyógyszerek több ponton is hatnak, ezért rövid távon nagyon hatásosak. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a krónikus fájdalmak hátterében álló okokat érdemes minél előbb kideríteni, hogy a súlyosabb betegségek kialakulását megelőzzük.
Ez a cikk a Sanofi közreműködésével készült.
