A bűnözőkkel, gyilkosokkal gyakran kegyetlen, olykor pedig egészen különös módokon bánt el az igazságszolgáltatás – keveseket ért azonban annyira furcsa vég, mint a hírhedt marokkói sorozatgyilkost, Hádzs Mohammed Mesfevit, akit bűneiért belefalaztattak a hatóságok.
Bizonyos személyek különös, olykor tragikus módon írják be magukat a történelembe: Hannah Ocuish, a 12 éves, értelmileg sérült amerikai őslakos lány, akit egy 6 éves társa meggyilkolásának vádjában találtak bűnösnek, a legfiatalabb személynek számít, akit az Egyesült Államokban valaha kivégeztek. De mi vezetett ehhez a tragédiához?
Kevesen gondolnák a kedves mosolyú, szőke, fiatal csecsemős nővérről, hogy sorozatgyilkos. Ráadásul olyan, aki a legnagyobb nyugalommal körmöl együttérző üzeneteket a gyászoló szülőknek.
Hasfelmetsző Jack óta a sajtó előszeretettel aggat különböző beceneveket, gúnyneveket a sorozatgyilkosokra és a legsúlyosabb bűnelkövetőkre, azonban míg a zodiákus gyilkos vagy a hannoveri vámpír egészen jól csengenek, előfordultak már igencsak nevetséges, sőt, kifejezetten kellemetlen gyilkosbecenevek is. Cikkünkben ezekből válogattunk egy csokorra valót a gyorskajás gyilkostól a Ken és Barbie névvel illetett párosig.
A második világháború során elkövetett emberiségellenes cselekedetek és háborús bűnök között is kirívó esetnek számítanak a keleti fronton harcoló Dirlewanger-SS-alakulat rémtettei: az egység, melynek tagjai elítéltek és elmekórtani esetnek számító katonák közül kerültek ki, és vezetője, a pedofil pszichopata, Oskar Dirlewanger még a nácikat is megrémítették és sokkolták kegyetlenségükkel.
Nem sokkal 11. születésnapja előtt oltotta ki két gyerektársa életét minden idők egyik legfiatalabb sorozatgyilkosa: Mary Bell szülői elhanyagolás és szexuális kizsákmányolás áldozatából vált brutális kiskorú pszichopatává, személyazonosságát ma hétpecsétes titokként őrzik a brit hatóságok.
A pszichopata sorozatgyilkosok nem a modern kor szülöttei, a történelem kezdetétől ismerünk bomlott elméjű elkövetőket, akik tömegestül szedték áldozataikat: azokban az időkben, amikor még nem létezett a pszichológia tudománya, a gyilkosok borzalmas tetteit természetfeletti erőkkel, sátáni machinációval magyarázták. Ez történt a leghíresebb „vérfarkasper” esetében is: a 16. századi német kannibál sorozatgyilkos, Peter Stumpp – aki negyedszázad alatt legalább 16 embert ölt meg – kínvallatás nyomására bevallotta, hogy lepaktált az ördöggel.
A 19. századi Angliában jövedelmező foglalkozásnak számított csecsemőfarmernek, más néven bébicsősznek lenni, vagyis pénzért gondoskodni mások nem kívánt gyermekeiről: Amelia Dyer is ezt a szakmát űzte, miközben senki sem sejtette, hogy valójában bestiális kegyetlenséggel sorra gyilkolja a rá bízott kicsiket.
Amerika első modern sorozatgyilkosa, H. H. Holmes saját szállodát üzemeltetett az 1893-as chicagói világkiállítás idején, melynek falai között 200 gyanútlan vendéget mészárolt le – a később „Halálháznak” elkeresztelt hotelben állítólag gázkamrák, csapóajtók és krematórium is üzemeltek, de vajon mennyire túlozta el az esetet a korabeli bulvársajtó?
A mai napig az eladási listák élén állnak Agatha Christie, a krimi koronázatlan királynőjének művei. Te is szereted őket? Most levizsgázhatsz a regényiró ikon gyilkosaiból!
Egy műalkotást vajon teljesen függetleníteni lehet az alkotójától? Attól kezdve, hogy kikerül az alkotó keze alól, a mű önálló életet él, és saját jogán kér kritikát, elismerést? Vagy lemoshatatlan bélyegként ott virít rajta, hogy egy erkölcstelen, veszélyes alak készítette? A kérdés napjainkban aktuálisabb, mint valaha.
Aki állatot kínoz, az előbb-utóbb embert is fog, tartja a mondás. Ráadásul igaz is. Ugyanakkor nem lesz minden gyerek gyilkos, aki valaha állatot bántott. A valószínűsége viszont nő.
