A nagy franchise láz a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján indult, ami bizonyos szempontból érthető: az első McDonald’s-ok és Burger Kingek sikere meghozta a kedvet az Amerikában már szépen futó láncok honosításához. A nagy lelkesedés és a gyors haszon reménye persze sok esetben eredményezett nem átgondolt üzletstratégiát, vagy rosszul felmért piaci helyzetet és vásárlói igényeket. Az első bukta még nem okozott komolyabb feltűnést: ez volt a Vörösmarty tér tőszomszédságában üzemelő Dairy Queen.
Dairy Queen
Már megnyitásakor sem keltett komolyabb feltűnést, az emberek jó része akkor még nem is igazán tudott mit kezdeni az étteremmel, a hely a nap jó részében üresen kongott.
A kimúlása ugyanolyan visszhangtalan volt, mint egész addigi léte: a kilencvenes évek közepén, az akkor még nem túl zsúfolt piacon a franchise-ok közül elsőként ment tönkre, csendben és tulajdonképpen nyom nélkül.
A második nagy vesztes a Dunkin' Donuts volt.
Dunkin’ Donuts
A főleg a nevében említett fánkot és az akkor még nem különösebben ismert muffint terítő láncnak jó néhány üzlete volt Budapesten, ennek megfelelően népszerűsége és ismertsége is komolyabb volt. Azt, hogy mégsem bírta a versenyt, sokan elsősorban a vezetők rugalmatlanságával indokolták: a cég semmiben nem volt hajlandó a magyar piac ízléséhez alkalmazkodni, pedig a szakemberek és utólagos elemzők szerint a kínálat túlságosan édes volt az itthoni vásárlóknak.
A másik – és többek szerint fő - probléma a fánkevés kultúrájának a hiánya volt, a magyar
rendőrhöz egészen más jellegű kulturális minták kötődtek a fogyasztók tudatában, mint az amerikaihoz, a fogyasztást erősen ösztönző, életvitel szerűen fánkot zabáló és kávét vedelő rendőr fájó hiánya sajnos hazavágta az itthoni fánk bizniszt. A másik nagy fiaskó a fagyi volt: a kilencvenes évek közepén a Dunkin’ Donut lánc bemutatta a Baskin-Robbins fagylaltokat is, és aki emlékszik, az tudja: a termék tulajdonképpen már megszületése pillanatában halálra volt ítélve. Az itthoni, árérzékeny piacon nem volt minimális esélye sem az akkori áron százforintos gombócnak, ami akkor is erős túlzás lett volna, ha az adagok mérete nem fele akkora, mint az itthon megszokott 4 dekás szabvány.
A kilencvenes évek második fele viszonylagos eseménytelenségben telt, úgy tűnt, hogy a piac nagyjából letisztult. Az érdeklődők idegeit egyedül a New York Bagel kivonulása borzolhatta.
New York Bagel
A bukás szintén a rossz időzítés számlájára írhatjuk: ha a donutnak minimális volt a társadalmi beágyazottsága, akkor a bagelről aztán tényleg csak páran tudták, hogy eszik-e vagy isszák (és hogy miért olyan drága – legalább is az akkori gyorséttermi árakhoz képest).
2000-ben új versenyző jelent meg a magyar piacon, ami nemcsak azért volt különleges, mert, megtörve az eddigi amerikai gasztro vonalat, francia-belga érdekeltségű étteremlánc volt, hanem azért is, mert az addigi legrövidebb karriert futotta be: a Quick.
Quick
Elképesztő gyorsasággal akart terjeszkedni és országos hálózatot kiépíteni, anélkül, hogy megvárta volna, míg a közönség hozzászokik az akkori fősodorból eléggé kilógó termékekhez. A blitzkrieg nem jött be, és a lánc amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan dobbantott is, 2001-ben, nem egészen egy évvel a bemutatkozás után, már be is zárta azt a tizenkét egységet, amit nagy hirtelen kinyitott. Az üzleteket az 1993 óta stabilan a piacon levő Wendy’s vette át - és ebbe a húzásba belebukott.
Wendy’s
Először az Oktogonon nyitott üzletet, ez hosszú évekig az egyetlen képviselője volt a
franchise-nak, nem igazán lehetett tudni, hogy nem akarnak, vagy nem tudnak-e terjeszkedni. A gyorsétterem sokak szerint messze ligája legjobbja volt, amit az akkor megszokottnál valamivel magasabb árak is mutattak, és bizonyos vélemények szerint a hazai piacon arra az egy étteremre volt igény.
A lánc az ezredfordulón kezdett agresszív és tempós terjeszkedésbe, ennek részét képezte a tönkrement Quick üzleteinek fölvásárlása. A cégvezetés azonban minden valószínűség szerint elszámolta magát: ennyi Wendy’s-t nem tudott eltartani a hazai piac. A fizetési nehézségek miatt a beszállítók közül többen felszámolási eljárást indítottak a láncot üzemeltető kft. ellen, úgyhogy a lánc 2002-ben mindenestül távozni kényszerült Magyarországról.
Újak jönnek
Az utóbbi hónapokban megjelent Budapesten a Costa, amelyik a budapesti Eiffel irodaház földszintjén nyitotta meg a lánchoz tartozó, legnagyobb kávézóját. Hello Bukarest! felkiáltással megjelent a Starbuck's is a Westendben: a nyitás napján hosszú sorok kígyóztak a kávépult előtt. Szeptemberben pedig megnyílik a Nobu is, amelyik Közép-Európában elsőként nálunk nyit üzletet. Várjuk a fejleményeket.
