Egyeseket a puszta kíváncsiság, önbizalmuk növelése, vagy saját határaik megismerése hajt, de vannak, akik csak azért indulnak maratoni versenyeken, hogy a bakancslistájukon kipipálhassanak egy-egy nagyobb kihívással való megküzdést, vagy azzal ösztönzik magukat, hogy a nagy napra készülve hatékonyabb lehet a fogyókúra. Ismerős? De olyan is előfordul, hogy edzettebb és tapasztaltabb futók invitálják a barátokat, akik persze beadják a derekukat, mert jó bulinak tartják a versenyzést. Bérces Editet, a 100 km-es és a 24 órás ultramaratoni futás világ- és Európa-bajnokát kérdeztük arról, hogy mi a gond az ilyen hozzáállással.
"Az út maga a cél"
"Manapság valóban a bakancslisták első felében találhatjuk a maratoni táv lefutását, amivel nincs is semmi gond, hiszen a „cseh lokomotív”, Emil Zátopek megfogalmazása szerint is: Ha csak futni akarsz, fuss egy mérföldet. De ha egy másik világot akarsz megismerni, fuss egy maratont! Ám akkor is, ha valaki csak egyszer tervezi lefutni a maratoni távot, vállalnia kellene az azzal járó felkészülést" – mondta a Díványnak Bérces Edit világcsúcstartó ultramaratoni futó.
A szakember szerint a maratont fogyókúrának használni viszont nagy hiba, hiszen a felkészülés első feltétele éppen az optimális testsúly, és a túlsúly cipelése hosszú távon sokat árthat az ízületeknek és a szívnek is. "A beugratást vagy a maratoni táv fogadásból való teljesítését pedig azért nem javaslom, mert az nemcsak a sportszerűség elveit szegi meg, hanem visszafordíthatatlan károkat okozhat. És itt nem feltétlenül testi, fizikai sérülésekre, hanem lelki sérülésekre gondolok. Nagyon fontos, hogy az első verseny sikerélményt nyújtson. A magyar hosszútávú triatlonisták sokat emlegetett jelszava szerint is az út maga a cél. Meg kell találnunk a célhoz (versenyhez) vezető úton is a pillanatnyi örömöket, hiszen az az igazi, ha élvezzük a felkészülést, az edzéseket, vagyis a sikerhez vezető utat. Ha pedig valaki mégsem elég türelmes, válasszon magának másik sportot, a hosszútávfutás és az ultramaratoni futás ugyanis a türelem próbájáról is szól" – figyelmeztet a szakértő.
A komolytalan hozzáállás súlyos következményekkel járhat
„Nehéz megmondani, hogy hányan indulnak felkészületlenül maratonon, mivel a szövetségi hatáskörön kívül rendezett versenyeken nem szükséges az orvosi igazolás. A hobbifutók saját felelősségükre indulnak, amit a rajtszám felvételekor írásban is elfogadnak. Ennek a felelősségnek a súlyát és a nagy erőpróbákkal járó kockázatokat azonban ritkán veszik komolyan. A rendszeres sportorvosi vizsgálat, különösen az ergometriai vizsgálatok nemcsak szűrés céljából javasoltak, hanem azért is, hogy követhessük a fejlődés mértékét, ami további motivációt jelenthet. A tömegversenyek szervezői mindig biztosítanak orvosi felügyeletet is, ugyanakkor hajlamosak inkább arra koncentrálni, hogy a nevezési díjak maradéktalanul beérkezzenek a határidőre és ők maguk jogilag támadhatatlanok maradjanak, ha történne valami...” – fűzte hozzá Bérces Edit.
Természetesen a felkészületlenségnek is vannak fokozatai: más mértékben felkészületlen az, aki a versenyt megelőző napon vásárolja első futófelszerelését, de előtte évekig valamilyen más állóképességi sportot űzött, mint az, aki soha semmit nem mozgott. "A legveszélyesebb az abszolút aluledzettség; amikor valaki szó szerint a karosszékből áll föl, hogy teljesítsen egy maratont. A rendszeres edzésre egyébként nem csak azért van szükség, hogy a versenyen célba érjünk, hanem azért is, hogy könnyebben regenerálódhassunk és csökkentsük a sérülésveszélyt.”
A szakértő szerint ugyanakkor a terhelésből adódó kisebb sportsérüléseknek és az izomláznak is örülnünk kell, mivel fizikai teljesítményünk határát jelzik, azaz lehet hogy éppen a csúcson vagyunk. "Előfordult, hogy egy nagy versenyt megelőző napokban még ülő helyzetben is fájdalmat éreztem a sípcsontomban, annyira, hogy ki kellett szöknöm egy értekezlet alatt a mosdóba csak azért, hogy bekenjem a sajgó lábam. Csonthártyagyulladásom volt, mégis repülőre szálltam és elutaztam Winschotenbe a 100 km-es VB-re, amire egy egész nyáron át készültem. A repülőn is erős illatú olajjal kenegettem a lábam az útitársaim nagy örömére. Másnap viszont a verseny hevében mintha megszűnt volna a kínzó fájdalom és máig élő új magyar csúccsal nyertem a világbajnokságot. Szerencsére a kellemetlen tünet azóta sem tért vissza. Néha igaz, hogy a kutyaharapást szőrével gyógyítják” – mesélte a futóbajnok.
Modern futók
„Öröm látni, hogy a szabadidős futók száma Magyarországon az utóbbi években rohamosan nő. Régebben, ha más futókkal találkozott az ember, azt mindjárt az edzésnaplóban is feljegyezte, mert akkora ritkaságnak számított. Ma még egy kisvárosban is nehéz követni, hogy hányan futnak rendszeresen, és jó hír, hogy egyre több háziasszonyt és babakocsival futó anyukát is látni köztük. Ami viszont szintén feltűnő, hogy megváltozott a futók felszerelése is. A zenei adathordozók és nyomkövetők szinte az öltözék kötelező darabjaivá váltak. Kedvenc zenénk ritmusára futni csodálatos érzés, csak egy baj van vele: gátolja a futót abban, hogy megismerje önmagát, figyelje a légzésének ritmusát, gyönyörködjön lépéseinek hangeffektusaiban vagy éppen észrevegye a közeledő járműveket. Érdemes kipróbálni a kütyük nélküli futást is” – javasolja Bérces Edit.
5 jel, hogy nem áll készen
A Women's Health magazin összegyűjtötte azokat a figyelmeztető jeleket, amelyek arra utalnak, hogy még nem jött el az ideje a nagyobb megmérettetéseknek. Íme:
1. Nincs elég ideje edzeni
A sportoláshoz való alkalmazkodás egy időigényes folyamat, ezért ha csak minimális időt adunk magunknak, akkor ahhoz, hogy rövid időn belül tökéletesen teljesítsünk, háttérbe kellene szorítanunk olyan fontos dolgokat és kötelezettségeket, mint a család vagy a munka. Arról nem is beszélve, hogy egy váratlan betegség is felülírhatja terveinket. Egy kezdő maratonfutónak például 24-26 hét szorgalmas edzéssel lehetne a versenyen indulnia – persze csak akkor, ha a heti összkilométereinek száma meghaladja a harmincat – mondja Janet Hamilton képesített erő- és kondíciófejlesztő specialista.
Ha ön teljesen kezdőnek számít, akkor fogadja el, hogy egy teljes évre is szüksége lehet ahhoz, hogy megfelelő kondíciója legyen egy hosszútávfutó versenyhez. Gondoljon bele: még a kifogástalan formában lévő, rendszeresen edző olimpiai sportolók is 12-16 hét intenzív tréninggel készülnek fel egy-egy maratonra.
2. Állandóan fájdalmak gyötrik
Aki már eleve valamilyen fizikai sérüléssel próbál az edzések intenzitásán és hatékonyságán javítani, az számítson arra, hogy állapota romlani fog. Lehet, hogy sikerül lefutnia a (fél)maratont, de valószínűleg a vártnál rosszabbul fog teljesíteni. Ám sokkal esélyesebb, hogy menet közben annyira megerőlteti a magát, hogy ki kell szállnia a versenyből. Márpedig biztosan nem ilyen kudarcélményekre vágyik az, aki jelentkezik egy futóversenyre.
3. A hosszú távok közel sem hosszúak
Ugyan nem létezik szabály arra, hogy milyen keményen és mennyire gyorsan kell egy-egy edzés alkalmával futnunk, azért jó, ha egy negyedmaratonra készülve 8 kilométert, félmaraton esetén legalább 15, míg maraton előtt minimum 30 km-es távokat teljesítünk. Persze vannak, akik beérik kevesebbel, de az is gyakran megesik, hogy a nem elegendő edzésért nagy árat fizetünk és a kemény verseny alatt – köszönhetően a gyenge, edzetlen szervezetnek – lesérülünk. „Érdemes tehát hétről hétre tíz százalékkal növelnünk a távok hosszát” – javasolja Mike Thomson, a Fast & Fit Coaching erő- és kondíciófejlesztő specialistája.
4. Napokig szenved egy hosszabb táv után?
„A napokig tartó szokatlan fáradtság és a merev izmok annak jelei, hogy túlságosan feszegetni akarjuk saját korlátainkat” – fűzi hozzá a szakértő. Természetes, hogy egy nagyobb futóedzés után testünk elfárad, de ha másnap elviselhetetlen fájdalmakkal ébred, akkor valószínűleg a szervezete sem áll még készen egy komoly versenyre, ezért jobban teszi, ha még egy ideig inkább csak rágyúr arra a maratonra.
5. Kényszer az egész?
Gyakran akad valami kifogása, hogy most éppen miért is nem tud edzeni, máskor pedig igyekszik szigorúan a kitűzött céljaira összpontosítani? Jobb, ha tudja, hogy a mentális kiégés éppúgy a túledzettség jele, mint a fizikai kimerültség, és a belső viszályok csak további feszültséghez vezethetnek. Aki úgy érzi, nem is élvezet, hanem inkább nyűg számára a futás, az csak árt magának. Ha kell, tegye alacsonyabbra a teljesítménymércét és halassza el a versenyt, hiszen sokkal hatékonyabb, eredményesebb, és persze motiváltabb lesz, ha a lehetetlen elvárások helyett több időt ad magának és reális célokat akar elérni.
