Bár a rákos megbetegedések orvoslásának alappillérei a sugárkezelés és a kemoterápia, a szakemberek évtizedekig hangoztatták, hogy a gyógyulás jelentősen segíthető az antioxidánsok bevitelének növelésével. Most azonban úgy tűnik, fordult a kocka: kutatások azt mutatják, az eddig oly jótékonynak tekintett antioxidánsok nem csak hogy nem hatásosak, egyenesen károsak is ebben az esetben. A sciencedaily.com-on lévő tanulmányból megtudhatjuk, hogy miért.
Annak ellenére, hogy az antioxidánsok kiemelt szerepet játszanak az egész megőrzésében, több tanulmány is megerősítette, hogy nagy mennyisében akár nagy károkat is okozhatnak, ugyanis kutatók összefüggésbe hozták több rákos megbetegedés kialakulásával. Például megfigyelték, hogy azoknál a dohányosoknál, akik beta-karotint szedtek, nemhogy kisebb, de nagyobb eséllyel jelentek meg rákos sejtek a tüdőben.
Legerősebb antioxidánsok
Az antioxidánsok azok az anyagok, melyek megkötik a sejtkárosító szabadgyököket, így megvédi a szervezetet az oxidáció folyamatától
A legerősebb antioxidánsok közé a piros gyümölcsök, a ginseng, a homoktövis és a belőlük készüld teák sorolhatók. Ezeknél egy fokkal erősebb antioxidáns a zöld és a fehér tea, valamint a flavonoid tartalmú italok.
Azonban nem árt tudni, ezekből igen sokat kéne fogyasztaniuk a rákos betegeknek, hogy problémát okozzanak. Az antioxidáns tartalmú táplálékkiegészítőkkel viszont jobb vigyázni, mivel ezekbenn nagy mennyiségben, koncentráltabban jelen vannak ezek az elemek!
A The New England Journal of Medicine folyóiratban megjelent cikkben dr. David Tuveson onkológus a folyamat megértéséhez elmondta: a szervezetben alapból fennáll egy természetes egyensúly az oxidáló és antioxidáló vegyületek között. Az olyan oxidánsok, mint például a hidrogén-peroxid kis mennyiségben alapvető fontosságúak. Persze nem vitás, nagy mennyiségben igen ártalmasak lehetnek, ezért is van szükség antioxidánsokra, hogy az egyensúly megmaradjon. Így tehát elsőre logikusnak tűnhet, hogy az egészség megőrzéséhez célszerű lenne növelni az antioxidánsok mennyiségét, különösen a rák esetében, hiszen a rákos sejtek növekedésük érdekében több oxidánst termelnek.
A kutatók azonban arra figyelmeztetnek, hogy nem igaz az, hogy ekkor a fokozott antioxidáns bevitel bármin is segítene, mivel nem ott hatnak, ahol kellene - vagyis nem ott, ahol a tumorsejtek az oxidánsokat termelik-, hanem szétszóródnak, és bizonyos helyeken felhalmozódnak.
Nem árt tudni továbbá, hogy a rákos sejtekben nem csak a oxidánsok, de az antioxidásnok is nagy mennyiségben jelen vannak. Sőt, paradox módon az antioxidánsok mennyisége több, mivel ez egyfajta természetes védekezést biztosít a rákos sejtnek, ugyanis ellenőrzés alatt tartja az oxidánsok folyamatos termelődését. Így tehát a szakértők úgy gondolják, ha több antioxidánst visz be egy rákos beteg, azzal csak rontja a saját helyzetét, mivel az oxidánsok mennyiségét növeli, így táplálja a tumor-sejteket. Ennek az elvnek az alapján működik például a sugár-, és a kemoterápiás kezelés, hiszen az oxidánsok drámai növekedésével képesek megölni ezeket a sejteket.
Éppen ezért a kutatók a rák gyógyítását az antioxidáns fehérjék genetikai vagy farmalógiai gátlásában látják, melyet tüdő-és hasnyálmirigyrákos rágcsálókon már sikeresen teszteltek. Hogy embereken is alkalmazzák, pontosan azonosítani kell az antioxidáns fehérjéket és azok útját csakis kizárólag a rákos sejtekben.
