Időnként mindenkit kínoznak rémálmok és lidércnyomások, kortól-nemtől függetlenül. A legrosszabb bennük mégsem az, hogy ijesztőek, és ezáltal lőttek a nyugodt, pihentető alvásnak, hanem hogy az egészségünket veszélyeztethetik, és hogy akár komoly betegségeket előjelezhetnek.
„A felnőttek kb. 8 százaléka riad fel rendszeresen éjszakánként a rémálmok miatt. Bármennyire is csak egy szükséges rossznak gondolják ezeket, amellett, hogy ilyen körülmények közt az alvás nem pihentető, a rémálmok a nappali hangulatot is befolyásolják, hatásukra idegesebbek, lehangoltabbak lehetnek” – mondja dr. Vida Zsuzsanna neurológus, szomnológus, a Sleep Center főorvosa.
Miért vannak rémálmaink?
Tore Nielsen, a Dream and Nightmare Laboratory igazgatója és a Montreali Egyetem professzora a Huffington Postnak elmondta: léteznek poszttraumás és idiopátiás álmok, amikről lényegében nem is sejteni, honnan jönnek. Ezek leggyakrabban nem is akkor jelentkeznek, ha valamilyen sokk érte az illetőt, hanem általában olyankor, ha feszültség van a családban vagy a munkahelyen.
Az American Family Physician korábbi cikke szerint a rémálmokat nem csak a negatív események válthatják ki, hanem bizonyos gyógyszerek is: főleg az antidepresszánsok és az olyan tabletták, melyek az idegrendszerre hatnak.
„Bár a rémálmok hátterében leggyakrabban a stressz, feszültség áll, azonban több betegség tüneteként is jelentkezhetnek. Ilyenek például a depresszió, endokrinológiai betegségek (pl. pajzsmirigy túlműködés), illetve éjszakai fájdalommal járó problémák (ízületi fájdalmak, gerincpanaszok, gyomorfájdalom)” - egészíti ki dr. Vida Zsuzsanna.
Lidércnyomás, vagy csak rossz álom?
Sokan összekeverik a rémálmokat az éjszakai lidércnyomással, felriadásokkal, pedig két különböző dologról van szó. Míg az álmok az REM szakaszban (rapid eye movement, gyors szemmozgás, ezzel jellemzik az alvás egyik fázisát - a szerk.) vannak, addig az utóbbi nem sokkal (kb 90 perccel) az elalvás után, még a szemmozgás előtt jelentkezik. Ilyenkor történik az amerikai filmek kliséjelenete: az illető hirtelen sikoltozva, csatakosra izzadva pattan fel álmából. Ekkor az alany nem is emlékszik igazán az álom tartalmára, ha valaki megkérdezi tőle később, hogy mi történt, nem biztos, hogy pontosan tud rá válaszolni. Szívverésük ilyenkor elérheti a 180 ütés/percet is, ráadásul ilyenkor akár ön- és közveszélyesek is lehetnek, mivel az ébredési pánik során törhetnek-zúzhatnak – amire később gyakran nem is emlékeznek.
„Az éjszakai lidércnyomás gyerekkorban, 5-7 éves kor körül a leggyakoribb, de olykor előfordulhat felnőttek esetében is. Pánikreakció benyomását kelti, mely néhány percig tart (általában 2-3 perc, maximum negyedóra). Mindenképp kivizsgálást igényel, mivel egyrészt a környezetet zavarja, sőt rémiszti, másfelől betegségek, elsősorban pszichiátriai problémák jele is lehet” - magyarázza a főorvosnő.
A felriadással ellentétben a rémálmok az éjszaka utolsó harmadában fordulnak elő, amikor a REM tevékenység a legerősebb. Tehát ha 10-kor elalszik, akkor a lidércnyomás miatt 11:30-kor pattanna ki csuromvizesen az ágyból, azonban ha „csupán” rosszat álmodott, amiatt reggel 6 körül ébredne csak fel.
Súlyos problémákat is okozhat
„Miközben alszunk, két fázis követi egymást: az ún. lassú hullámú, ortodox alvás és a paradox alvás. Utóbbira jellemző az REM-szakasz, ekkor van az álmodás szakasza. Az REM gyakorisága hajnalban a legnagyobb, és az utolsó ilyen fázis után ébredünk fel. Normál esetben az alvási fázisok úgy követik egymást, hogy ebből az ember nem észlel semmit. A hosszú időn át ismétlődő rémálmok azonban megszakítják az alvás folyamatát, mivel ha emiatt valaki felriad, az idegesebbé, nyugtalanabbá válhat, így hosszabb időt is igénybe vehet, mire újra elalszik” – magyarázza a főorvosnő. Emiatt persze nappal is fáradtabb, levertebb lehet, és a koncentráló képessége is csökkenhet. Ráadásul az Amerikai Alváskutató Akadémia tanulmányai szerint azok a felnőttek, akiket gyakran álmodnak rosszat, nagyobb eséllyel válhatnak depresszióssá, sőt, az öngyilkossági hajlamuk is megnőhet, így érdemes komolyabban is foglalkozni vele, akár pszichológus segítségével.
