A vélemények megoszlanak. Egyesek szerint a palántákat a május elsejei hétvégén kell kiültetni a szabadba, mások viszont biztonságosabbnak tartják megvárni a fagyosszenteket, május 12-13-14-ét.
Akármikor ültetjük is ki őket, a beszerzésre most kell gondolni, mert ilyenkor a legnagyobb a választék, és egyben most a legolcsóbbak is. Persze a kiültetés dolog sem vonatkozik mindenre. A saláta már simán elvan kint (bár gyorsabban nő, ha lefóliázza az ember), a sóska és a spenót eleve szabadföldbe ültetődik, szóval palánta alatt most a paradicsom-paprika és társai értendők.
Sziszüphosz mítosza
Az minden évben úgy van, hogy már alig várom, hogy a saját paradicsomaimat ehessem. Meg uborkát, epret és a többit. A vágy körülbelül február végén, a síszezon után veszi kezdetét, addig ugyanis azért szoktam drukkolni, hogy essen a hó.
Nem sokkal ezután, március-április tájékán előkerülnek a műanyagpoharak és a magok. Elmegyünk a barkácsáruházba palántaföldért. (Annak ellenére, hogy van egy nagy kertünk, tele földdel.) Elültetem a palántákat. Örülök, amikor a kis csíranövények kidugják a fejüket a földből. Pedig tudom, hogy úgysem élik túl. Ilyenkorra rendesen úgy néznek ki, mint a lentebbi képen. Vagy nem is kelnek ki egyáltalán, mint idén a paprikák.
A forgatókönyv ugyanaz. Belátom, hogy hát belőlük ugyan nem lesz tisztességes növény, és elmegyek palántabeszerző körútra. A beszerzett palánták, ismerjük be, nagyobbak valamivel.
Május elsején pedig kiültetem őket. A sajátokat és a vásároltakat egyaránt. A sajátok a kiültetés után általában 2-3 nappal szoktak elpusztulni. És ez még semmi.
Az elmúlt 3 évben rendszeresen megtörtént, hogy az előző évi paradicsomok helyén, június közepén egyik napról a másikra megjelent egy-két, először kicsi, majd rohamosan erősödő paradicsompalánta, amik a lehullott termésből nőttek ki, és óvás-féltés nélkül, maguktól váltak hatalmas bőségesen termő bokrokká.
Ezek után felmerült a kérdés: miért vesződöm a palántázással évről évre, hiszen még szinte soha nem sikerült életben tartanom egyetlen magról származót sem? A szertartás mégsem maradhat el soha. Biztos vagyok benne, hogy egyszer majd sikerrel járok, de addig is, szeretnék bemutatni néhány olyan palántát, ami valószínűleg sikert jelent majd még az egészen amatőr nagyvárosi kertészeknek is.
Karrierpalánták, és ahol érdemes beszerezni őket
A paradicsom- és eperpalántákkal van a legkönnyebb dolga az embernek. A legolcsóbban a hipermarketekben vagy barkácsáruházban lehet beszerezni őket akkor, amikor éppen akció van. Igaz, választani általában egy közül lehet.
Bár a kertészetekben ezért a kijelentésemért lefejeznének, de ha ránézésre egészségesek, és hamar kényelmes helyet kapnak, akkor ezek a dömpingpalánták tökéletesek. (Tudni kell, hogy agyon vannak tápoldatozva, amiről vagy teljesen, vagy bizonyos mértékben, de érdemes fokozatosan leszoktatni őket, főleg ha kertbe kerülnek.)
A piacokon szintén viszonylag jó áron vásárolhatjuk meg a palántákat, és ráadásul nagyobb a választék is. Paradicsomból, ha nem ültetjük el 3-4 órán belül, akkor inkább poharasat vegyünk, biztos ami biztos. (A másik lehetőség a földlabdás, de szerintem rizikósabb az életbenmaradási ráta, igaz, az árusok általában nagyon bőkezűek, ha mondjuk veszek 5 paradicsomot, akkor 2-3 kisebb is a csomagba kerül pluszban.) A palántások jellemzően csütörtöktől vannak kint, és reggel kell menni, mert dél körül általában hazamennek. (Bréking: szerda reggel benéztem az újpesti piacra és láttam palántást, lehet hogy ez a csütörtöki dolog már nem igaz.) A fűszernövények választéka is gazdag a piacon, és sokszor van, hogy az árus tanácsot tud adni a későbbi gondozásukkal kapcsolatban.
A választék talán kicsit kisebb, de az árak sokkal jobbak a vidéki nagyvárosok piacain, tehát aki mondjuk a hosszú hétvégét vidéken tölti, annak érdemes elnéznie a piacra, és venni néhány poharas palántát. Sok helyen (például Debrecenben) vasárnap is van piac, de itt fokozottan érvényes a korán kelés, mert az árusok viszonylag hamar hazamennek.
Palántaügyben nekem nincsenek jó tapasztalataim a kertészetekkel, mert ugyanolyan(nak tűnő) palántát, amit a hiperekben árulnak, náluk minimum dupla, de inkább tripla áron kapni (erre persze nincs bizonyítékom, de látszatra ugyanolyanok, és vettem már ilyet is, olyat is, nem éreztem minőségi különbséget). Legutóbb a medvehagyma palánta miatt háborogtam, amit az újpesti piacon 300, az egyik kertészetben pedig 650 forintért árusítottak. A Corvinus Díszkert Kiállításon is mindig lehet nagyon sokféle palántát vásárolni, szintén borzasztóan drágán, viszont bevallom én minden évben veszek ott fűszernövényeket, mert sok, valóban látványosan szép, terebélyes példány is kapható, meg különleges fajták.
Katalógus
Paradicsomot szerintem semmiképpen nem érdemes növényküldő cégtől vásárolni, mert nagyon kis sérülékeny, megviseli a dobozban utazás, epret viszont igen, főleg annak aki több, vagy különlegesebb fajtákra vágyik. Természetesen az itt vásárolt palánták ára igen borsos, viszont az epernek megvan az az előnye, hogy nagyon gyorsan szaporodik, pláne ha jól érzi magát, szóval az ő esetükben csak egyszer kell sokat fizetnünk egy-két különlegesebb fajtáért.
Biztos tippek kezdő erkélykertészeknek
Paradicsom. Az a jó, hogy a paradicsommal szinte nem lehet mellélőni. Két-három nagyobb faparadicsom (és ez még elfér balkonon is, csak minél nagyobb cserépben legyen) egy négytagú család napi fogyasztását fedezi. (Spagettiszósz nélkül, aki azt is akar, az vegyen még egy tövet.) A legfinomabbak talán a koktélparadicsomok, ezekből ma már mindenféle alakú és színű is kapható, és a másik előnyük, hogy általában még a zöldséget egyébként nem szerető gyerekek is hajlandóak megenni. Aki kiskertbe ülteti, az készüljön fel arra, hogy bár az időjárás viszontagságainak nagyon becsületesen ellenáll, egyre több kártevője van. Az a legjobb, ha több helyre is ültetjük, így esély van rá, hogy akkor is marad, ha az egyik csoportot kiirtja valami nyomorult kerti szörny.
A kiskertekben legjobban beváló fajtákról (paradicsom és paprika) itt olvashatnak részletesebben, a balkonparadicsomokat pedig, ha nem magról ülteti az ember, akkor a legjobb az árus segítségét kérni.
Fejessaláta. Erkélyládában is megnő, nagyon szép, látványos, de ne essünk túlzásba. Ha van mondjuk 8 kis palántánk, akkor azok egyszerre fognak megérni, és kénytelenek leszünk egy héten át mindennap enni belőlük.
Ha mégis nagyobb mennyiség lett a tervezettnél, akkor még mindig ott van az a megoldás, hogy meghívjuk a barátokat tojásos nokedli bulira. Amint az a linkelt receptgyűjteményből kiderül, tojásos nokedlit sokféleképpen lehet készíteni, de a friss fejes saláta mindegyik variációnak elengedhetetlen tartozéka.
Még egy jótanács: ne is reménykedjünk benne, hogy meg tudjuk mosni a salátainkat hagyományos módon, szűrőedényben. Akit zavar, ha a fogai közt csikorog a homok, az tépje le a torzsát, és a leveleket tegye a mosogatótálcába, eressze tele vízzel, jól kavarja át, majd vegye ki a leveleket a szűrőedénybe. Én kétszer szoktam ezt a műveletsort megismételni, nem muszáj, de szerintem megéri, ha cserébe nem csikorog a saláta.
Uborka. A fürtös uborkának (ez a salátauborka, amiből a pörkölt mellé a tejfölös uborkasalátát csinálják) csak egy szép tágas cserép kell, és egy erkélyrács. (Mert fut.) Három egészséges tő már elegendő a családnak, és ha egyszer elkezd teremni, onnantól kezdve folyamatos az ellátmány. Nem csak salátának finom, hanem csak úgy, reggeli zöldségnek is. A kígyóuborkával ellentétben ennek a héját nem lehet megenni, mert nagyon keserű, viszont ha az arcunkra tesszük, az állítólag nagyon jó a bőrnek. Gyakran megesik, hogy bár fürtös uborkát kérünk, kovászosnak való palántát adnak. Aki nem szereti az utóbbit az erre különösen figyeljen oda a vásárláskor.
Cukkini. Nem hagyhattam ki a felsorolásból, de a cukkini csak kiskertbe való, erkélytulajdonosok ne kísérletezzenek vele. Viszont a leghálásabb zöldségek egyike. Gyakorlatilag semmi nem pusztítja el, és ha nyár derekán elkezdi hozni a terméseket, onnantól tél elejéig nincs megállás. Hatalmasra nő és lapunagyságú leveleket növeszt, emiatt remek gyomirtó is: nagy területet lefed, és a levelei alatt nem nő ki a gaz.
Az egyetlen baj a cukkinivel, hogy komoly családi konfliktusok forrása lehet, amikor a ház asszonya, már hatodik hete minden nap cukkinit készít ebédre. Meg vacsorára is. Már két növény is képes heti 4-5 cukkinit produkálni, de kettőt minimum. Egy idő után már az ismerősök is udvarias kifogásokkal hárítják majd el a cukkini adományainkat. De a cukkini finom, egészséges és sokféleképpen felhasználható, szóval aki tud, ültessen.
Fűszernövények. Biztosan van, aki a veteményes helyett a dísznövényesebb kinézetű fűszernövényeket választja az erkélyére. Különösen azoknak javaslom ezt a megoldást, akiknek nagyon napos erkélyük van, ahol a hagyományos balkonvirágok nagyrésze gutaütést kap a melegtől. A fűszernövények éppen ellenkezőleg, imádják a napot, sőt minél többet kapnak belőle, annál több illóolajat termelnek.
Nem ismertetem őket egyenként, de leírok néhány tippet, amit talán nem mindenki tud. A kakukkfű jól bírja a szárazságot, a nagy kedvenc bazsalikom viszont nemhogy nem bírja, hanem fokozottan vízigényes. Kora reggel és napnyugtakor jó alaposan öntözzük meg, nincs az a vízmennyiség, amit nem iszik meg. A vízigénye ellenére napimádó.
Bazsalikomot egyébként nagyon jól és folyamatosan lehet magról vetni, nagyon gyorsan megnő, de csíra korától fontos neki a meleg és a fény. A magokat csak el kell szórni egy cserép jó minőségű termőföld tetején és megöntözni, nem szabad a földdel betakarni, mert fényre csírázik.
Még egy trükk, hogy amikor vágunk belőle, akkor ne a leveleit vágjuk le, (mert akkor előbb utóbb nyurga levélnélküli kóróink lesznek) hanem keresztbe, mintha füvet nyírnánk, csak persze ne rövidítsük meg az egy harmadánál jobban. Így még jobban fog burjánzani, bár a szárak kicsit vastagabbak lesznek.
Ha közértben veszünk fűszernövényt és ki akarjuk ültetni, akkor szedjük le róla a rajta lévő földet, ha lehet teljesen, és úgy ültessük át. Nem tudom miért, de van valami abban a földben, amitől a növény egy idő után elpusztul. Még az átültetés után sem garantált a megmaradása, de legalább esély van rá.
