Zöldség vagy gyümölcs?
A padlizsán (latinul Solanum melongena) név az arab badinjan szóból származik. Hazánkba a török hódoltság alatt került, innen a törökparadicsom név. A német és angol elnevezés tükörfordításaként tojásgyümölcsnek is hívják, ez valószínűleg a fehér, ovális tojásra emlékeztető formájából ered. A mély lila, gömbölyded vagy tojásalakú padlizsánt olasz (baba) padlizsánnak, a halványlila, soványabb változatot pedig kínai padlizsánnak is hívják.
Gyümölcsnek tekintik, de botanikailag bogyós termésnek számít. A burgonyafélék családjába és a csucsorfélék nemzetségébe tartozik, rokona a paradicsomnak is. Július végétől a fagyok beálltáig terem.
Varietas delectat
A termés átlagos tömege 200–400 gramm, de 600–800 grammosra is megnőhet. Alakja igen változatos, gömb, kolbász, kígyó, rövid körte, megnyúlt körte, összetett körte, henger, tojás, ovális és görbe is lehet. A termés színe fogyasztásra éretten lehet sárga, sötétlila, fehér, fekete vagy cirmos. Ízre ezek ugyanolyanok, a szín nem meghatározó ebből a szempontból.
Vásárláskor azokat a példányokat keressük, amelyek rugalmasan visszanyerik feszességüket, ha ujjunkkal megnyomkodjuk. A ráncos, fonnyadtabb, matt felületű padlizsán keserű, ne vegyük már meg.
Eredete
A padlizsán vélhetően Délkelet-Ázsiából és Afrika trópusi vidékeiről származik. A vadon élő faj hajtásainak nagy töviseiből nemesítették Dél-Ázsiában a jelenleg ismert tövistelen padlizsánt. Más források szerint India az őshazája, onnan terjedt el egész Ázsiában, majd Egyiptomon és Észak-Afrikán keresztül a XVI. században jutott Európába. Az is lehet, hogy a XV. században már az olaszok is termesztették, a franciák innen importálták, majd a XVII. századtól ők is termesztették, s tőlük vették át például a spanyolok.
Tápláló és finom
A padlizsán energiaértéke nem számottevő (27 kcal/100 gramm). 100 grammjában 1,3 gramm fehérjét, 0,2 gramm zsírt, 4,8ramm g szénhidrátot és 2,6 gramm élelmi rostot találunk. Jelentős a víztartalma, ezt főzés, sütés közben is érzékelhetjük. A vitaminok közül C-vitamin-, folsav-, niacin- és B5-vitamin-forrásnak tekinthető. Emellett többek között némi kálium, foszfor, magnézium és kevéske kalcium is található benne.
Vigyázat, éretlenül mérgező!
A nem teljesen érett bogyóban (ahogyan az éretlen és az öreg, kicsírázott burgonyában és az éretlen, még zöld paradicsomban) lévő szolanin mérgező vegyület. Helyileg hatva a nyálkahártyát izgatja, felszívódva a központi idegrendszert megtámadva agyödémát, kómát és görcsöket okoz. A mérgezés kezdeti tünete lehet a szédülés, rosszullét, hányás és hasmenés. A pulzus gyorsul, a pupillák kitágulnak, a vesegyulladás pedig fehérjevizelést okoz. A központi idegrendszerre kifejtett hatása miatt szorongás, tériszony, láz, kábultság, görcsök és bénulások léphetnek fel. További tünetei közé tartozik a légzési és vérkeringési zavar, a testhőmérséklet csökkenése és a kóma. A nem teljesen érett padlizsánt néhány napig szobahőmérsékleten tárolva érlelhetjük meg.
Gyógyhatása
Az indiai természetgyógyászat szerint a padlizsán vérképző, vízhajtó, bélgyulladást gátló és emésztést fokozó hatású, idült asztmában és hörghurutban oldja a sűrű nyákot, élelmirost-tartalma révén pedig gyorsítja az emésztésben részt vevő szervek működését. A benne levő keserű ízanyagok és illóolajok kimerültség esetén serkentőleg hatnak az idegrendszerre.
A padlizsán színét adó mélybíbor színű pigment egy nasunin nevű antocianint tartalmaz, amely az antioxidánsok közé tartozik. Így a szabad gyökök ellen és a lipid-peroxidációtól is véd. Utóbbi lényegében azt jelenti, hogy megakadályozza, hogy a testünkben lévő zsírok (pl. a koleszterin) avasodását. Japán kutatások szerint a padlizsán antocianintartalma csökkenti az összkoleszterin-szintet, s növeli a HDL-koleszterinszintet. A benne lévő fenolsavak megvédik a sejteket a szabad gyököktől, ezáltal rákellenes hatásúnak tekinthető.
Felhasználási lehetőségei
A padlizsán jellemző tulajdonsága, hogy meglehetősen sok zsiradékot képes magába szívni, így igen laktató fogásokat készíthetünk belőle. Ha fogyni szeretnénk, tartózkodjunk az olajban sütött padlizsánszeletek túlzott fogyasztásától. Legyünk óvatosak a padlizsánkrémmel is, különösen, ha nem mi készítjük (egyes receptek az olaj mellett még majonézt is előírnak).
Elkészítéskor a héját nem mindig kell eltávolítani, elég csak a kocsányától megszabadítani.
A túlérett padlizsán kesernyés íze besózással és lecsepegtetéssel vehető el. Nyersen lehetőleg ne fogyasszuk. Népszerű elkészítési módja a rántott, (olajban vagy roston) sült, grillezett változat, de töltve és mártásként is gyakori. Jellemző fűszere a bors, a csombor, a bazsalikom és paradicsommal kombinálva az oregánó, a vörös-, fokhagyma és a zöldpetrezselyem.
Különlegességek
Az arab világban egy történet alapján vágykeltő hatása miatt a padlizsánt a szerelem almájának tartják, s az olajban sült padlizsánt ájult imámnak nevezik. Az ájult imám (Imam bayaldi) elnevezés eredetéről több történet szól. Hírbe hozzák egy régen élt török vallási vezetővel, aki a mecsetből hazatérve felesége főztjétől egész egyszerűen ájulva esett össze, a gyönyörtől. Más források szerint viszont az étel drága összetevői voltak rá ilyen hatással. A harmadik verzió szerint az imám szűz lányt vett feleségül, aki bő olajban sült padlizsánt készített neki. A feleség 12 olajos korsót vitt a házasságba, és 12 napon keresztül etette az urát fenséges falatokkal, aki igazán kitett magáért a hálószobában. A 13. napon a nej azonban így szólt: elfogyott az olaj! Az imám erre elájult. Valójában az is lehet, hogy csak félrefordításról van szó. Az „elájulni” egy idióma a török nyelvben, azt jelenti, hogy „elolvadni a gyönyörűségtől”. A görögök viszont nem ismerték ezt az idiómát, és szó szerinti fordításban vették át az étel nevét, és így lett ájult imám.
A kínaiak, koreaiak és japánok a formája miatt tartják a nemiség szimbólumának. Bali szigetén viszont a férfiak meg sem kóstolják, mert vágyölőnek gondolják.
