Nő a pályán: Kísértések és mélypontok közt

1. hét: Most először komolyan sportolnak

Három fiatal amatőr, Ancsa, Erika és Zsófi próbára szeretné tenni a kitartását. Elhatározták, hogy a Nike Budapest Félmaraton 21 kilométeres távját lefutják.

2. hét: Hőségriadóban, tengerparton és szerenáddal futni

3. hét: A futás kiváló mellékhatása a fogyás

4. hét: Feszes lábbal átkelni a lélektani határon

Ancsa

Mélypont ellen keresztedzés

Az egyik időmérő edzés volt, jó egy perccel futottam jobb időt a Margitszigeti körön, mint 3 nappal azelőtt. A második futás könnyed volt, magam is csodálkoztam. Nagyon sokan mondják, az 5. km a lélektani határ, utána egészen más. S valóban. Nem fájt semmim, tudtam a légzésemre, pulzusomra figyelni, és váltogattam a gyors és lassú futást is. Remek volt, keményen leizzadtam a Városligetben, ahol hétközben jócskán kerülgetni kell a fürdőből jövő turistákat, a gyerekeseket; nagyon pezsdítő volt a környezet. Azt hiszem, ez állandó hely lesz a továbbiakban.

A másik ok, ami miatt kevesebbet tudtam kifutni magamból, hogy bevezettem a keresztedzést a heteimbe. Ez akkor jutott eszembe, amikor szombatra futást terveztem, de mivel egész nap festettünk, ami egyrészt elvette az időmet és energiámat, másrészt viszont más izmaimat mozgattam meg, de aktívan használtam lábizmaimat is. Mellesleg, nő létemre igen jól bírtam a napot festőhengerekkel a kezemben.

Azért nagyon fontos a keresztedzés, mert nem árt a változatosság, másrészt szükségesek pihenő időszakok is. Ezeket válthatják ki a keresztedzések, amik pihentethetik azokat az izmokat, amiket esetleg lestrapáltunk előző nap. Amit nem mindenki tud, ezek az edzések növelik a teljesítőképességet, fejlesztő hatásúak, tehát sokkal hasznosabb többféle sportot űzni, mint egész héten futni a köröket.

Ami ajánlott: kerékpározás, úszás, lépcsőzés, elliptic trainer.

Ami nem ajánlott: foci, tenisz, röplabda, kézilabda, s minden olyan sport, ami „kitörésekkel”, hirtelen váltásokkal, mozdulatokkal sérülésveszélyt jelent az izmok, ízületek számára.

A következő hétre változatosságot tervezek, helyszínekben, edzésformákban, emberekben is. Ajánlott oldal:hunrun.

Ráadásul magamra ölthetem az új futóruhámat is, ami nem csak a nőket örvendezteti meg.

Erika

50 perc – ugyanaz az érzés

A hét elején esett az eső, illetve hideg volt a nyári 30 fokhoz képest, és Böszörmény is benne volt a közszolgálati rádió hírműsorában, hogy a belvíz nagy gondokat okoz/ott.

Hétfőn később indultam futni. Este 9 volt, mire eljutottam, hogy kiléphetek a kapun bemelegítést követően. A húgom kedvesen megjegyezte, hogy mindig egy félórámba kerül, mire aztán tényleg elindulok, és hogy vicces figyelni, ahogy végre elkészülök. Most figyelnem kellett arra is, hogy látható legyek az úton, mert hiába futok a forgalommal szemben, nem vagyok igazán észrevehető. Általában feketében futok, így felvettem a láthatósági csíkot és egy villogót is tettem a karomra. Persze jó, ha az embernek van jogosítványa, mert akkor talán jobban átérzi mindkét fél aggodalmait. Mindent összeszedve, késő volt, sötét és hideg, de ennek ellenére ugyanannyit futottam, mint eddig, nagyon nem tudom a megtett távjaimat növelni, csak azt érzem, hogy könnyebben megy, jobban kapok levegőt a futás közben, és nem fáraszt le úgy, mint az elején.

A szerda kimaradt, vagyis elindultam, de a körút negyedénél járva begörcsölt a vádlim és utána egy futólépést sem sikerült megtennem, úgyhogy hazabicegtem. Előtte nem melegítettem be eléggé, a futás előtt közvetlen bicikliztem, azt hittem, elég lesz, az izmaim már működnek. Nem volt elég.

A pénteki menet szombatra tolódott, mert csütörtökön lefagyasztották a szemölcseimet a jobb lábujjamon, szombatra már elviselhető volt a fájdalom, úgyhogy útra keltem. Az 50 perc olyan volt, mint az előző, hosszú. Ugyanaddig jutottam, és ugyanaz az érzés, hogy menne még, de azért jó megállni. Nem futottam új helyen, mert most még könnyebb volt a rutinra bízni magam, lusta voltam bármin is változtatni, beálltam egy futószalag üzemmódra.

Zsófi

A kísértés ellenére sem álltam meg

Hétfőtől péntekig Orlandóban voltunk, így a hét elején nem volt alkalmam futni. Bár az öt nap alatt nagyon sokat sétáltunk, és pénteken későn értünk haza, de este 10 órakor még rászántam magam, hogy fussak. Az adag 20 perc volt és utána 100 méter sprint 100 méter gyaloglás hasonlóan, mint korábban, de most nem hat, hanem 10 kört kellett ebből csinálnom.

Az első 20 perc elég kényelmesen ment, megint a környéken futottam és kicsit több mint 4 kört sikerült megtenni, ami átlagosnak mondható a korábbiakhoz képest. Nagyon jól esett a futásnak ez a része, igazán nyugtató volt, az jutott eszembe, hogy már majdnem hiányzott a futás Orlandóban. Viszont utána a 100 méterek ismét nagyon nehezen fogytak és a végére nagyon elfáradtam.

Vasárnap nagy kihívás állt előttem, mert 40 perc lefutása volt a cél. Ilyen hosszan már nagyon régen nem futottam, talán utoljára 5-6 évvel ezelőtt, amikor a Coca Cola futásra készültem. Először azt szerettem volna, hogy valahol új helyen fussunk, de sajnos nem jött össze, így maradt a jól ismert Village Gardens, a maga 750 méteres köreivel. Egyrészt jó új helyen futni, mert akkor az ember azért fut, hogy új dolgot lásson, vagy elérjen valameddig, viszont akkor nehéz felmérni, ha az embernek nincsen semmilyen segédeszköze, hogy mennyit is futott, vagy milyen gyorsan. Itt a Village Gardensban már tudtam, hogy mennyi ideig tart egy kört lefutni és hogyan osszam be az energiámat. Sajnos nem tudtam végig tartani a szokásos tempót, hogy 5 perc alatt fussak le egy kört.  Így a végén alig több mint 7 kört tudtam lefutni, ami kb. 5,5 km-t jelent, de annak örültem, hogy a kísértés ellenére sem álltam meg.