A velünk történt traumatikus élmények lenyomatokat képeznek bennünk, tudatosan vagy tudattalanul képesek elkísérni minket, akár egész életen át, problémákat és nehézségeket okozva számunkra. Francine Shapiro amerikai pszichológusnő megkülönböztet kis és nagy T-s traumákat. A nagy T-vel jelölhető traumák olyan megrázó életesemények, mint a szexuális abúzus, baleset, haláleset. Ugyanakkor fontos szerepe van a „kis t-s helyzeteknek” is. Ezek objektíven kevésbé katasztrofálisak, de mégis traumaként hatottak, például a munkahely elvesztése, költözés, elhanyagolás, szakítás. Persze az, hogy kinek mi hagy problémát okozó lenyomatot a lelkén, egyénfüggő, és az is, hogy ez a nehézség milyen formában ölt testet az életünkben. A traumafeldolgozásra célzottan jól működő terápiás technikák nem tekintenek vissza hosszú múltra, talán ennek is köszönhető, hogy beemelik a testet, azon belül is főleg az agyunkat és idegrendszerünket is a képletbe.
A traumaterápia új megközelítése
Az Eye Movement Desensitization and Reprocessing (EMDR) – vagyis szemmozgásokkal történő deszenzitizálás és újrafeldolgozás (EMDR), illetve a Brainspotting két olyan terápia, amely egyre népszerűbb a mentális egészség területén.
Mindkét terápia azon az elgondoláson alapul, hogy a traumák és a negatív tapasztalatok az agyban elraktározódhatnak, majd szorongást és pszichológiai tüneteket okozhatnak.
Igaz, mindkét megközelítés hasonló elméleti alapokból indul ki, egymás testvéreinek is hívhatnánk őket, de egészen más technikával működnek.
A traumaterápiás technikák nagy testvére
Az EMDR-t Francine Shapiro pszichológus fejlesztette ki az 1980-as években, és egy viszonylag új terápiás technika. Azon az elgondoláson alapul, hogy a trauma feldolgozható és integrálható az agy természetes öngyógyító képességének aktiválásával. Az EMDR egy szabványos protokollt foglal magában, amely szemmozgásokat, kézkoppintásokat vagy hangokat használ az agy stimulálására, miközben a páciens felidézi a traumás eseményt és az ahhoz kapcsolódó valamennyi testérzetet. A kulcs a bilaterális, vagyis a kétoldali stimulációban található meg, ami által az agy mindkét féltekéje aktiválódik, és ezáltal több gondolathoz, érzelemhez és testi érzethez férhetünk hozzá a nehéz életeseménnyel kapcsolatban.
Ez a folyamat segít feldolgozni a negatív emlékeket, és átprogramozni az agyat, hogy az arra való visszaemlékezés már ne terheljen meg minket. Az emlék elveszíti érzelmi töltetét, és új formában integrálódik az élettörténetünkbe. Egyszeri traumák esetében már néhány ülés is elegendő lehet, komplex traumák esetében természetesen itt is hosszabb folyamatokról beszélhetünk.
A kis testvér megszületése
A Brainspotting jóval az EMDR után látott napvilágot. David Grand terapeuta fejlesztette ki 2003-ban. Azon a koncepción alapul, hogy a traumás emlékek az agy meghatározott területein tárolódnak, amelyeket ő brainspotoknak vagyis „agyfoltoknak” nevez. Megfigyelte, hogy kliensei gyakran egy pontot néznek, amikor nehézségeikről beszélnek, és ezen a ponton tartva a fókuszt könnyebben elmélyíthető a folyamat. Tehát az agyfoltok szempozíciókon keresztül történő azonosításával és aktiválásával a terapeuta segíthet a páciensnek feldolgozni és felszabadítani a traumás emlékekkel kapcsolatos negatív érzelmeket.
Miért olyan innovatív ez a terápiás irány?
Mind az EMDR, mind a Brainspotting hatékonynak bizonyult számos mentális egészségi állapot kezelésében, beleértve a PTSD-t, a szorongást, a depressziót és a függőséget. Egyes tanulmányok azonban azt sugallják, hogy a Brainspotting hatékonyabb lehet bizonyos típusú traumák, például fizikai és érzelmi bántalmazás esetén, míg az EMDR egyszeri traumákkal, például autóbalesetekkel vagy természeti katasztrófákkal kapcsolatban nyújthat segítséget.
Az EMDR és a Brainspotting egyik előnye, hogy viszonylag rövid időn belül hatékonyak lehetnek, míg a hagyományos beszédterápia hónapokig vagy akár évekig is eltarthat. Fontos azonban megjegyezni, hogy az EMDR és a Brainspotting nem mindenki számára megfelelő. Azoknak, akiknek kórtörténetében görcsrohamok, disszociatív rendellenességek vagy más neurológiai állapotok megtalálhatóak, nem biztos, hogy ez a legmegfelelőbb irányzat. Segítőnek mindenképp olyan terapeutát válasszunk, aki jól képzett ezekben a módszerekben.
A CIKK SZERZŐJÉRŐL
Szabó Jennifer a Dívány pszichológus szakértője.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés