Ki képes a tudomány érdekében szexelni? Te bevállalnád?

GettyImages-481237211
Olvasási idő kb. 4 perc

A legutolsó dolgok egyike, amelyet nyilvános helyen, pláne kutatók vizslató szeme alatt szeretnénk végezni, az a szex. Miért egyeznek bele mégis oly sokan a tudomány érdekében végzett kísérletekbe?

Összebújni a párunkkal vagy akár egy vonzó randipartnerrel, izgalmas és örömteli. Ám ragaszkodunk hozzá, hogy a négy fal között történjen. Épp elég aggodalmat okozhat az, hogy a másik meglát minket meztelenül, kiszolgáltatottan, olyan arckifejezésekkel a képünkön, amik nem tartoznak a nyilvánosságra. A szexről tehát mindenképpen kijelenthetjük, hogy intim tevékenység. Vajon mi játszódhat le azoknak a fejében, akik képesek ezt kamerák, MRI-gépek, infravörös lámpák és egy csapat jegyzetelő tudós színe előtt véghez vinni?

  • Ideális pózok hátfájós férfiaknak.
  • Az orgazmus hatása az orrnyálkahártyára nátha idején.
  • A pénisz méretének változása pornófilm hatására.
  • A nők szexuális izgalmának hatására kialakuló nedvesedés mértéke.

Ez csak néhány az olyan vizsgálatok közül, amelyek során a meztelen résztvevőkre különböző elektródákat, mérőeszközöket szereltek, majd arra kérték őket, hogy szexeljenek. Még leírva is bizarrul hangzik. Ráadásul joggal merül fel a kérdés, vajon milyen kutató az, aki ezt önszántából végignézi és végighallgatja?

William H Masters és Virginia E Johnson 1970-ben.
William H Masters és Virginia E Johnson 1970-ben.Ben Martin / Getty Images Hungary

Nos, az első kutatók, akik a szex témakörében vizsgálatokat végeztek, William H. Masters és Virginia E. Johnson voltak az 1950-es években Amerikában. Attól való félelmükben, hogy önkéntest nem találnak, prostituáltakat béreltek fel a tudomány nevében. 145 nőre csatoltak EKG-vizsgálathoz használatos tappancsokat, így mérték az agyi aktivitásukat, miközben hol pornófilmet nézettek velük, hol vibrátort adtak nekik, hol arra kérték őket, hogy önkielégítsenek. A tudóspár egy későbbi vizsgálatához már párokat kért fel, de adódott olyan alkalom is, amikor saját nemi életüket monitorozták és elemezték ki a laboratóriumban. Ennek eredményei óriási hatással voltak arra, ahogy a szexet az orvostudományban és a társadalomban megfogalmazták. 

Szex a mikroszkóp alatt

Ugyanakkor egy sor tudós kérdőjelezi meg azóta is az ilyen típusú vizsgálatok hitelességét. A vágy és a válaszreakció illékony dolgok, amelyek teljesen másképp alakulnak egy megfigyelt, steril környezetben, mint otthon, valódi intimitásban. Ráadásul a kísérleti alanyok hajlamosak a szebbik oldalukat mutatni a nyilvánosság előtt, azaz a kérdésekre nem feltétlenül őszintén felelnek, nemi életüket változatosabbnak hazudják, magukat pedig nyitottabbnak mutatják. Azok sem az átlagembert képviselik, akik önkéntesként belevágnak abba, hogy idegenek figyeljék meg őket intim helyzetekben. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy maga a szexualitás milyen sokféle formában ölthet testet, valóban elgondolkodhatunk azon, mennyire megbízhatóak a különböző tesztek eredményei.

Például a vizsgálatok szerint a szexkutatásokban részt vevő nők nagyobb arányban voltak kitéve korábban bántalmazásnak, gyakrabban maszturbáltak, és sokkal fiatalabb korukban találkoztak először pornográf tartalmakkal, mint az átlag. A férfiak esetében azt figyelték meg, hogy a kísérletekre jelentkezők aktívabb és változatosabb nemi életet éltek, mint mások, több partnerük volt az átlagosnál, és jóval kisebb arányban éreztek félelmet, bűntudatot. Éppen az ilyen anomáliák – illetve a szervezés, toborzás etikai és pénzügyi kérdései – miatt a modern szexkutatásban inkább interjúkat végeznek vagy kérdőíveket töltetnek ki az emberekkel. 

A cikk az ajánló után folytatódik

Megjelent az új Dívány-könyv!

A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!

Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!

hirdetés

Egy kísérlet, amiről valószínűleg mindenki hallott

A szexualitással, vággyal kapcsolatos kutatások nem csupán konkrét közösüléssel kapcsolhatók össze. A legtöbb ember sokkal oldottabban viselkedik, azaz természetesebb, így valódibb reakcióval örvendezteti meg a kutatókat akkor, ha a komfortzónáján belül maradhat. Azaz nem kell levetkőznie vagy a partnerének esnie, hanem elég mondjuk bevallania, kit tart vonzónak, vagy csókot váltania egy idegennel. Ez utóbbi témakörben született meg az ismert videó, Tatia Pilieva filmje. Húsz önkéntest kértek meg arra, hogy csókoljanak meg egy vadidegent. Érdemes figyelni a reakcióikat. A filmnek végül folytatása is lett, amiben azt nézheted meg, hogyan viszonyulnak az emberek az intimitás következő lépcsőjéhez. Ezt a kísérletet 1957-ben Masters és Johnson is elvégezte már, de akkor nem készült róla felvétel. 

Oszd meg másokkal is!
Érdekességek