párkapcsolat buktató viselkedés helytelen pusztító

John Gottman terapeuta és  házasságszakértő évtizedek óta tanulmányozza a kapcsolatokat, és látszólag szinte teljes pontossággal megjósolja a válást a párok számára, még azok számára is, akik egyébként boldognak tűnnek. Hogyan? Gottman szerint mindez néhány ártó viselkedési formából fakad. Ha felismerjük a rossz kapcsolati állapot e négy indikátorát, és megértjük, hogyan lehet ezeket kordában tartani, tartósan elégedettebbek lehetünk a párkapcsolatunkban, és talán a válások száma is csökken majd.

Íme a 4 legpusztítóbb viselkedési minta John Gottman és Joel Young pszichológusok szerint, amivel szabályosan legyilkolod a párkapcsolatod:

Éles és gyakori kritikák

Időnként mindenkinek visszajelzést kell adnia a partnere számára: „Ha így beszélsz velem, az bántja az érzéseimet." „Nem érzem jogosnak, hogy te kihúzod magad a munka alól.” Ezek és az efféle kritikák általában jogosak. De gyakran a kritika hatalmi játékká változik. Ha valaki úgy kezdi támadni partnere jellemét, hogy érzékenynek, hisztérikusnak vagy akár tisztességtelennek nevezi őt, azzal sérti a megjelenését vagy az alapvető jellemzőit. Talán az a legrosszabb az egészben, hogy beleeshetnek civakodás közben abba a hibába is, hogy különböző káros jelzőkkel, címkékkel, becenevekkel illetik a másikat – nemileg megosztott rágalmakat használnak, mint például a „szuka”, egy partnert hülyének vagy lustának neveznek, vagy azt mondják nekik, hogy rossz szülők. 

Még abban az esetben is, ha a kritika észszerű és igaz, Gottman azt sugallja, hogy egy személynek legalább 20 pozitív visszajelzésre van szüksége ahhoz, hogy elfogadjon egy negatívumot. De ha a kritika rosszindulatú, kiabálással jár, vagy alapjaiban aláássa a szeretett személy jellemét, semmiféle dicséret nem tudja ezeket a negatív szavakat ellensúlyozni. Tehát bántó kritizálás helyett inkább törekedjünk arra, hogy azonosítsuk a jó dolgokat, amiket a partnerünk tesz, lássuk meg, amiket szeretünk benne, és amikre büszkék vagyunk vele kapcsolatban, majd tapasztaljuk meg, hogy a kapcsolatunk is pozitívan átalakul ettől.

Megvetés és lenézés

Néha mindannyian mérgesek vagyunk valamiért, de a megvetés, lenézés a harag egy sötétebb formája. Ez az a fajta harag, amely alapvetően elutasítja a partner szükségleteit, és nem tiszteli őt. A szemforgatás a megvetés egyik példája. Világosan üzenete van: „Nemcsak hogy nem értek veled egyet, de szerintem méltatlan vagy arra, hogy meghallgassalak.”

 Néhány példa a megvetésre:

- Kigúnyolni valakit az érzelmei miatt.

- Nem mutatunk hajlandóságot vigasztalásra egy síró vagy más módon szenvedő házastársunk iránt.

- Zaklatást követünk el, sértve ezzel privát szféráját.

- Szándékosan figyelmen kívül hagyjuk vagy gúnyoljuk partnerünk szükségleteit.

- A partner aláásása, lekicsinylése.

- A partner nyilvános megalázása, akár szándékosan, akár véletlenül.

 

Védekező álláspont

Időnként előfordulhat, hogy partnerünk olyan kritikát fogalmaz meg, amely alapvetően igazságtalan velünk szemben. De ha ritkán fogadunk el bármilyen kritikát, és inkább elmondanánk partnerünknek, hogy valamiben téved, vagy megvédjük magunkat egy állítással szemben, akkor védekezően hatunk.

A védekezés tönkreteszi a kapcsolati problémák megoldásának képességét. Ez azért van, mert ha a problémát a partner valósnak érzi, akként éli meg, akkor az tényleg valós lesz számára – függetlenül attól, hogy mi mit érzünk, vagy igaz-e a probléma. 

 Néhány, védekezésre utaló jel:

- Ha úgy érzed, hogy a partnered túlságosan érzékeny, vagy gyakran túlreagál dolgokat.

- Ha úgy gondolod, hogy ha jó dolgokat teszel a partnered érdekében, az azt jelenti, hogy neked viszont nem kell változtatni semmin magaddal kapcsolatban.

- Az idő nagy részét azzal töltöd, hogy elmondod a partnerednek, hogy miért téved valami megítélésében, vagy hogy mit csinál rosszul.

- Ritkán kérsz bocsánatot.

- Azt hiszed, hogy a kapcsolatodban a legtöbb probléma a partnered hibája.

 

Néhány stratégia ennek elkerülésére:

- Tanuld meg, hogyan kell őszintén bocsánatot kérni. Egy jó bocsánatkérésben ne legyenek „ha” és ehhez hasonló kiskapus kifejezések. Ehelyett 

- Nyitott elmével fordulj partnered felé. 

- Vedd komolyan partnered szükségleteit, még akkor is, ha azok eltérnek a tieidtől.

- Fontold meg, hogy egy-két hétig tiszteletben tartasz mindent, amit partnered mond, anélkül, hogy védekeznél ellene, vagy vitatkoznál vele. Nézd meg, hogyan befolyásolja ez a kapcsolatot.

 

Néma játék

Elsétáltál már valaha egy vita közben? Előfordult már, hogy nem voltál hajlandó beszélni egy problémáról? Ha igen, akkor te is a néma játékot űzöd.

A „stonewalling” azt jelenti, hogy nem vagyunk hajlandóak egy problémáról beszélni hosszan, és egyfajta struccpolitikát folytatunk. Az emberek gyakran azért csinálják ezt, mert hiányoznak a konfliktusok megoldásához szükséges készségeik. Így ehelyett elmennek, és remélik, hogy a konfliktus magától megszűnik.

Ez a „játék” két üzenetet közvetít: Először is azt, hogy nem törődünk egy probléma megoldásával. Másodszor, azt üzeni a partnerünknek, hogy nem törődünk vele, ha szorong, dühös vagy elhagyatottnak érzi magát. Ignoráljuk, ezzel csak még inkább feldühítve őt.

A néma játék helyett próbálkozz a következőkkel:

- Ha nem állsz készen, vagy nem tudsz beszélni valamiről, biztosítsd partnered a szeretetedről, majd tűzzetek ki egy konkrét időpontot arra a komolyabb beszélgetésre.

- Ha időre van szükséged, hogy megnyugodj, szólj a partnerednek, hogy kell egy kis idő, de majd 10-20 perc múlva térjetek vissza a témához. Ha ez a holtidő tovább tart, az csak fokozza a feszültséget köztetek.

- Dolgozzatok együtt egy terapeutával, ha túlterheltnek vagy bizonytalannak érzitek a konfliktusok megoldását.

Szakemberhez mindig lehet fordulni, és a párterápiák bizonyítottan működnek egy kapcsolat jobbá tételében, így nem érdemes elvetni ezt a lehetőséget sem, ha mi magunk nem tudjuk megoldani a problémát.