A szabályok életünk részét képezik szinte minden téren – vezetés közben, étkezéskor, a munkában, társaságban… ám amikor a párkapcsolatokról van szó, a szerelem nevében gyakran mindent elfogadunk. Vajon miért van ez így?
A szerelem vak. Elhomályosítja az ítélőképességünket. Gyakran nem tudjuk helyesen megítélni, mi az, ami nem lehet alku tárgya, amiből nem engedhetünk. A megbocsátás természetesen szép dolog, végtére is senki sem hibátlan, mindannyian teszünk néha olyat, amit nem kéne. Ám ha tisztában vagyunk az igényeinkkel, a szükségleteinkkel, és tiszteletben is tartjuk ezeket, az sokat segít a boldog párkapcsolat megvalósításában.
A párkapcsolati erőszak fokozatosan mutatkozik meg fizikai, érzelmi, szexuális és pszichológiai bántalmazás formájában. Amerikai adatok szerint minden negyedik nő és csaknem minden tizedik férfi elszenvedte már a párkapcsolati erőszak valamilyen formáját. Ha nem akarod soha (vagy soha többé) megtapasztalni az ilyen erőszakot, a következő viselkedésekre, gesztusokra és cselekvésekre figyelj oda, mert ezek a mentális egészséged, a magánszférád és az egyéni szabadságod szempontjából minden kapcsolatban kizáró okok a folytatásra!
1. Érzelmi éretlenség
Ha nem érzed magad érzelmileg biztonságban, mert a partnered nem figyel oda az érzelmi szükségleteidre, vagy ha olyat tesz vagy mond, amellyel megbántja az érzéseidet, az nem jó jel. Érzelmi szükségletei mindenkinek vannak, ezek közé tartozik például a tisztelet, a kedves gesztusok, a szerető szavak, a házimunkában való segítség, az őszinteség, az anyagi támogatás, a döntéseink tiszteletben tartása és támogatása. Ha az érzelmi igényeinket kielégítik, boldogok és elégedettek vagyunk, míg ha nem, frusztrálttá és szomorúvá válunk. Ha a partnered érzelmileg nincs jelen, te biztosítsd őt a jelenlétedről, amíg leküzditek ezt az akadályt. Kérdezd meg, miért zárkózik el, hogy jobban megértsd őt és a megfelelő módon állj hozzá. Már ha csak beszélgettek is róla, azzal is arra bátorítod őt, hogy megnyíljon. Ne feledd: a partnerednek nem kötelező minden igényedet teljesíteni. Ám az érzelmi igények azok közé tartoznak, amelyeknél nem szabad megalkudni, mert ezek határozzák meg a kapcsolat és az egyének mentális egészségét.
2. Irányítási hajlam
Ha a partnered a szemedbe hazudik, hogy felsőbbrendűnek érezze magát; ha kiszámíthatatlan és nem képes alkalmazkodni; ha mindig mindennek úgy kell lennie, ahogy ő akarja; ha megszabják, mit tegyél, mit viselj, hova menj, kikkel találkozz; ha minden fillérrel elszámoltat; ha mindig ő dönti el, melyik filmet nézzétek este… akkor légy résen! Az irányításra való hajlam hajlamos fokozódni, és gyakran észre sem veszed, hogy a partnered bábjává válsz. Ilyenkor gyakran érzed magad megalázottan, mérgesen, és hozzá képest alsóbbrendűnek.
Számos oka lehet, hogy ő akar mindent irányítani. Lehet, hogy szorongó, lehet, hogy önértékelési problémái vannak. Lehet, hogy azt hiszi, ha nem ő irányít, nem mennek majd jól a dolgok. Akár személyiségzavar is állhat az ilyen viselkedés mögött. Figyeld meg, az életed mely részét akarja irányítani, és döntsd el, mi az, amiből nem engedsz, amiben egyedül tudsz döntéseket hozni.
3. Kettős mérce
Tapasztaltál már képmutatást a kapcsolatodban? Jártál már úgy, hogy neked megtiltott valamit a partnered, ő viszont nyíltan és gond nélkül megteszi ugyanazt? Nélküled hoz olyan döntéseket, amelyek a te életedre is hatással vannak, de elvárja, hogy te ugyanilyen helyzetben beszéld meg vele a döntéseidet? Megaláz téged mások előtt, de kikéri magának, hogy te nyilvánosan kritizáld? Figyelmen kívül hagyja a te szükségleteidet, de az övéit teljesíteni kell? Téged hibáztat az ő rossz kedvéért, de a te rossz kedved a te bajod?
A kettős mércét nehezebb észrevenni, mint a fizikai, a mentális vagy az érzelmi abúzust.
Ha a viták rendre úgy alakulnak, hogy az egyik fél a másik hibáztatására tereli az irányt, aki így védekezni kényszerül, akkor egy idő után mindkét fél egyre gonoszabb dolgokat vág majd a másik fejéhez, túlzó, szélsőséges, „te mindig ezt csinálod” jellegű állításokat. Nincs olyan kapcsolat, amelyben ne lennének viták, ám ha képesek vagyunk magunk mögött hagyni a kettős mércét, azzal nő a két fél közötti bizalom. A legegyszerűbb, ha a következő elveket követed: ne mondj olyat, amit megbánnál, és úgy bánj a másikkal, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjon. Ha te így teszel, de nem ezt kapod cserébe, akkor ideje továbblépned. Megérdemled az egyenlő bánásmódot!
4. Folyamatos figyelem igénylése
Természetes, hogy egy kapcsolatban szeretve akarod magad érezni, és arra vágysz, hogy a másik rád figyeljen, szüksége legyen rád. Ám ezt túlzásba vinni sem egészséges. A legtöbben szeretik, ha a párjuk néha segítséget kér tőlük, ölelésre vágyik, vagy kiöntené nekik a szívét. Ezek természetes dolgok. Ami már nem az, az a túlságosan ragaszkodó társ, aki nélküled semmit nem bír elérni, véghezvinni. Szükséged van egy kis szabadságra, önállóságra; amelyik partner ezt nem tudja megadni, annyira önállótlan, az aggodalomra ad okot. Beszélj a pároddal, szögezzétek le, hogy mindketten képesek vagytok gondoskodni magatokról. Legyen olyan hobbid, amit egyedül szeretsz csinálni, és ő is találjon valamilyen elfoglaltságot, amit egyedül végezhet. Beszéljétek meg, kinek milyen erényei vannak, ki miben ügyes, ez jó pont a kiinduláshoz. Az éles kritika itt nem segít, mert az csak fokozhatja az önállótlan társ sebezhetőségét.
5. Problémák a bizalom terén
A párkapcsolat akkor életképes, ha a kölcsönös tisztelet mellett kölcsönös bizalom is jellemzi. Ha nem bízol a partneredben, beszélj vele róla, vagy lépj ki a kapcsolatból, mielőtt túl komollyá válna. A hűtlenség soha nem elfogadható, mert a partner semmibe vételét jelzi, különösen, ha úgy tűnik, a hűtlen felet nem is izgatja, milyen hatással van a hűtlensége. A rendszeres és szándékos tiszteletlenség nem elfogadható. A sikeres kapcsolathoz mindkét félnek úgy kell éreznie, biztonságban vannak, nyitottak lehetnek a másikkal és kellő támogatást kapnak, a bizalomhiány pedig az amúgy jól működő kapcsolatot is tönkreteszi.
Senki sem hibátlan, mind vétünk hibát a kapcsolatainkban, de az az egészséges, ha ezekből a hibákból tanulunk, és a jövőben arra törekszünk, hogy ne kövessük el őket újra. Ha azonban valaki nem akar tanulni a hibáiból, vagy szándékosan megismétli azokat, akkor ideje végiggondolni, mi a legjobb döntés a számodra, még ha ez a kapcsolat végét is jelenti. Az élet túl rövid ahhoz, hogy érdemtelen emberekre vesztegesd.
