Te mennyire lennél boldog, ha többet nem kéne dolgoznod? Meglepődnél a válaszon!

GettyImages-157722020

Tud csak a munka boldoggá tenni? Nem. Tud csak a semmittevés boldoggá tenni? Nem. Akkor mégis mi tesz minket igazán boldoggá a munka–magánélet viszonylatában? Lehetséges, hogy ezt a bináris skálát ki kéne egészíteni egy új komponenssel, hogy jobban megértsük, milyen életvezetés hozná el megelégedettség érzetét? Igen! Most azt is megtudhatod, mi ez.

A karácsony elmúlt, a következő ünnep még messze van, de már elfáradtál a végeláthatatlan munkahetek sorában, amit a szezonális depresszió sem tesz könnyebbé? Ilyenkor egyszerűbb azon fantáziálni, hogy milyen jó lenne csak egy helyben feküdni a homokos tengerparton a hasadat süttetve, de nem is csak egy hétre, hanem egy egész életen át. Azonban nem biztos, hogy valóban ez a hedonikus vágyálom tenne igazán boldoggá a kutatások alapján.

Munka és magánélet egyensúlya

A magánélet és munka egyensúlyának ideálja nem újdonság, rengeteg cikk született már ebben a témában. A 2021-es évben rekordmennyiségű ember mondott fel vagy tervezett felmondani munkahelyén Amerikában és az Egyesült Királyságban is, mivel a Covid arra sarkallta őket, hogy alaposabban átgondolják munkájuk természetét, jelentését, célját, és hogy miként hatnak ezek életminőségükre.

Tehát felmerül a kérdés, hogyan lehetne elérni a munka-magánélet harmóniát. Azonban ez egy becsapós kérdés, ugyanis nem feltétlenül úgy érhetjük el a megelégedettséget, ha azzal variálunk, mikor, hol és hogyan dolgozzunk, hanem a „miért”-et lenne érdemes felkutatni ehelyett. Pontosabban, hogy boldogságunk forrását megleljük: az eudaimónikus, a hedonikus boldogság elégít ki, vagy, ahogyan az újabb kutatások kiegészítik ezt a kétféle örömforrást, az élményalapú boldogság villanyoz fel igazán.

Az élményalapú boldogságot is bele kéne számítani a munka–magánélet egyensúlyba
Az élményalapú boldogságot is bele kéne számítani a munka–magánélet egyensúlybaAnton Petrus / Getty Images Hungary

Eudaimónikus boldogság

A munka tényleg tud boldogítani: jóllétünket segít, identitásunk fontos eleme, és az elért sikerek megerősítően hatnak az egyénre. Nem csoda, hogy sok nyugdíjas még vállal munkát, ha teheti, és a lottónyertesek is visszamennek dolgozni sok esetben.

Egy kísérletsorozat azt mutatta, hogy az emberek boldogabbak, ha elfoglalhatják magukat, mint ha csak semmittevéssel kellene várakozniuk. A résztvevőknek felajánlották, hogy várjanak 15 percet egy helyben ülve a kísérlet megkezdéséig, vagy ugyanennyi idő alatt átsétálhatnak egy másik épületbe, ahol szintén elkezdhetik a kísérletet. Többen választották a várakozást, de azok, akik a séta mellett döntöttek (akár várt rájuk jutalom, akár nem), boldogabban távoztak.

Az eudaimónikus boldogság tehát saját hatékonyságunkból, potenciálunk megéléséből ered, erre tökéletes megvalósítás a munkavégzés. Ha erőfeszítést is kellett tenni érte, különösen jutalmazó tud lenni a megelégedettség és büszkeség érzete.

Hedonikus boldogság

A hedonikus boldogságot a pozitív érzelmek dominanciája jellemzi gyér negatív érzelmi megéléssel kísérve. Bizonyítottan hasznos mentális és fizikai egészségünk szempontjából ez a fajta élvezet, például szabadidős tevékenységek végzésének eredményeképp. Azonban kutatások alapján ezt sem nyújt végtelen mennyiségben elégedettségérzetet: ha több mint napi 5 órával rendelkezhetünk szabadon, jóllétünk hanyatlásba kezd. (Kérdéses azonban, hogy mégis kiknek van napi több mint 5 szabad órája, főleg, ha a házimunkát és a családi emocionális munkát is levonjuk a munka után fennmaradt időből.)

Élményalapú boldogság

A fentebb említett kutatás alapján, amely a túl sok szabadidő káros hatásáról szól, nem csoda, ha sokan szabadidejükben is nagy erőfeszítést igénylő tevékenységek felé húznak. Egy másik kutatás alapján elmondható, hogy akik azokat az élményeket preferálják, amelyek potenciálisan kellemetlenek vagy akár fájdalmasak is lehetnek (pl.: jéghotelben töltött este, kitartáspróba sivatagi verseny keretei között), azok jellemzően személyes célok teljesítéséről, fejlődésről és eredmények felhalmozásáról számolnak be. Ezek tipikusan az eudaimónikus boldogság ismérvei, nem vallanak a szabadidős tevékenységhez kapcsolt asszociációinkhoz.

Az élményalapú boldogság tehát a hedonikus és az eudaimónikus boldogság között helyezkedne el, ha egy skálán szeretnénk egymás mellé állítani ezt a három örömforrást. Így hát tudományos alátámasztást nyert az anyukák által kedvelten hangoztatott „az aktív pihenés az igazán jó pihenés” mondata (még ha ők esetleg a szemét levitelét is értették alatta).

Az igazi egyensúly

Tehát érdemes lenne a munka–magánélet egyensúlyt átkeretezni, és a három boldogságforrást egyensúlyba hozni egymással: a munka okozta eudaimónikus boldogságot, a semmittevés okozta hedonikus boldogságot és az élményalapú boldogságot.

Megjelent az új Dívány-könyv!

A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!

Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!

hirdetés

Oszd meg másokkal is!
Érdekességek