modern élet agy betegség

Érezted már azt, hogy minden túl sok? Hogy a figyelmedet nem tudod már jobban szétszabdalni annál, mint ahogy eddig is tetted, hiába érzed az élet követelőző nyomását arra, hogy még több dolgot tarts észben? Például, hogy mikorra kell leadnod a projekted utolsó részegységeit, miközben a többi munkafeladatot is ellátod, és a meetingekre is bemész. Hogy a gyerekért mikorra kell menni az iskolába úgy, hogy otthon tudjon enni, mielőtt még edzésre viszed. Vagy hogy legyen otthon valaki fogadni a gázszerelőt délben, és hogy kinek van szülinapja a családban. Rengeteg ilyen és hasonló apró dologra kell odafigyelnünk mind az érzelmi munka, mind a hivatalos munka köreiben. Azonban úgy tűnik, hogy biológiailag nem állunk még teljesen készen arra, hogy mindezt zökkenőmentesen, vagy egészségünk megőrzése mellett kezelni tudjuk. 

A modern kor túlságosan igénybe veszi agyunk prefrontális kérgét

A mindennapi modern élet legtöbb követelményével csak egyetlen részünk képes megbirkózni Mark Rego pszichiáter szerint, ez pedig nem más, mint agyunk prefrontális kérge, amely a homloklebenyhez tartozik. Napjainkban úgy próbáljuk irányítani életünket, mint egy eszközt, ami arra sarkall, hogy állandóan ki kelljen találnunk, mikor mit tegyünk, ahelyett hogy a korábbi életvitelhez igazodva hagynánk készségeinknek, emlékeinknek vagy másoknak, hogy vezessenek minket az életben. A modern élet követelményei nemcsak hogy alapvetően megterhelőek önmagukban is, de a tempó és gyakoriság, amellyel követik egymást, még inkább terhelően hat.

Mivel a prefrontális kérgünk fejlődött ki a legutoljára agyunkban, ezért ez tekinthető a legfejlettebb agyi rendszerünknek, így nem csoda, ha egyre gyorsabban változó világunkkal leginkább ennek a területnek kell megbirkóznia – amelynek létrejöttét is a prefrontális kéregnek köszönhetjük Rego szerint. Ennek az agyi területnek köszönhetjük a szelektív figyelmet (amely abban segít, hogy a zavaró körülmények közepette is arra tudjuk irányítani a figyelmünket, amire szükségünk van), a mentális váltás képességét (ha a körülmények azt igénylik, akkor egy pillanat alatt fókuszt vagy tevékenységet tudunk váltani) és a mentális reprezentációk készítését (amikor olyan dolgokat látunk az elménkben, amelyek a valóságban nincsenek ott, bár erre az afantáziás emberek nem képesek a vizualitás szintjén).

Ezek a képességek egymásra épülve még magasabb rendű funkciókat biztosítanak nekünk, például a beszélgetések finom lényegének felfogását, vagy annak elképzelését, hogy mit érezhet és gondolhat a másik. Azok, akiknek a prefrontális kérgét érintő betegsége vagy állapota van, nem képesek minderre. Például az autizmus spektrumon élőknek problémát okozhat megérteni, hogy másokban mi játszódhat le, vagy hogy minek használunk olyan bevett udvariassági formalitásokat, amelynek semmilyen szó szerint vett értelme sincsen (pl. miért kívánunk jó étvágyat étkezés előtt, ha úgyis az éhség csillapítása miatt ülünk le az étkezőasztalhoz).

Ez történik, ha leterheljük agyunk prefrontális kérgét a modern élettel

Azonban a prefrontális kérgünknek is van gyenge pontja: a stressz. Ez azért különösen aggasztó, mivel tudományos kutatásokból az derült ki, hogy a prefrontális kéreg károsodása vagy krónikus károsodása mentális betegségek kialakulásához vezet. Rego szerint túlhajszoljuk agyunk ezen területét azzal, hogy mindennap minden életterületen túldolgoztatjuk, ugyanis folyamatosan összetett és elvont műveleteket végeztetünk vele, és az újratervezésre is mindig fel kell készülnünk.

A szüntelen munka, a modern kor rengeteg kognitív követelménye és a társas kapcsolatok hiánya mind összeér ezen az agyi területen mint romboló erő. Akinek pedig egyszer már volt mentális zavara, az mindig hajlamosabb lesz a kiújulásra, és minél több epizódja van valakinek, annál hajlamosabb lesz rá.

Összességében tehát a stressz és a folytonos komplex koncentráltság nemcsak a fizikai egészségünk, de a mentális egészségünk rovására is megy. Egyre inkább kiviláglik, hogy mennyire fontos lenne figyelnünk a stresszkezelésünkre is.