A modern férfitól már nem azt várja el környezete, hogy keményen, érzelemmentesen élje le életét: empátiára, lelkiállapotának megmutatására, az érzelmekkel kapcsolatos egyenes kommunikációra igyekszik rábírni a legtöbb nő partnerét, sőt, akár apját vagy más férfirokonait is. Ez nemcsak a férfihoz közel állók szempontjából hasznos és jogos, hanem minden férfi számára is –
sokkal egészségesebb az az élet, ahol nem a biológiai nem határozza meg, hogy kifejezhetjük szomorúságunkat, örömünket és egyéb érzelmeinket is.
Ebben elméletileg mindenki támogatja a férfiakat, azonban vannak területek, ahol szembetűnő, hogy a gyakorlat mást mutat.
A férfiaknak ritkán feltett kérdések sztereotípiákat rejtenek
Persze nemcsak ilyen kérdéseket nem kapnak meg férfiak, hanem olyanokat is, amelyeket jobb is kihagyni: valamiért gyakrabban maradnak ki a magánéletben vájkáló, kutakodó, érdeklődő kérdéseknél is ők a megkérdezettek köréből, mint a nők.
Persze elképzelhető, hogy van, aki férfi létére már megkapta a lenti kérdések valamelyikét, és akadnak olyan nők is, akiknek ezeket még sosem tették fel, de ettől függetlenül tény, hogy férfiként szinte sosem, nőként annál gyakrabban találnak meg minket a kíváncsiskodók ezekkel a témákkal, ami nem mindig áldás – sőt.
Mikorra tervezitek a tesót?
Sokan élnek még abban a félreértésben, hogy egy nő méhe közügy, illetve hogy a gyerekvállalással kapcsolatosan csak őt lehet, illetve kell is faggatni. Valószínűleg senki számára nem meglepő, hogy a fenti állítások közül egyik sem igaz, hiszen egy pár legbelsőbb magánügye, hogy mikor vállal gyermeket, már ha vállalni tervez.
Azért sem helyes ilyesmiről faggatni valakit, mert sosem tudhatjuk, milyen nehézségei voltak esetleg annak, hogy gyermeket vállaljanak, ahogy azt sem, milyen élményt jelentett számukra a várandósság és a gyermek születése, szívesen vállalják-e ezt az utat még egyszer, vagy sem.
Az is lehetséges, hogy egyszerűen eleve egy gyereket terveztek. Itt nem az lenne a helyes, ha a férfiakat is nyaggatnák a barátok vagy rokonok, hanem a nőket is békén hagynák: aki szeretne arról beszélni, mikorra tervez testvért, az úgyis beszélni fog a dologról, aki pedig nem, az ilyenkor is szívesebben hallgat, hiába a kérdés.
És te hogy érzed magad?
A minap egy férfi története jött velem szembe az interneten: felesége gyermeket várt, ám a magzat elhalt. A tragédia természetszerűleg őt apaként is érintette, ám mégis csak feleségét faggatták arról, hogyan vészeli át a tragédiát.
Ez hatalmas hiba: hogy várhatjuk el valakitől, hogy érzelmeit megélje, ha fel sem teszünk egy ilyen helyzetben egy ennyire egyszerű, egyben természetes kérdést?
A történetben szereplő férfi esetében egy-két barát – szintén férfiak – kérdezősködtek mindössze, ami számára mindennél jobb érzés volt. Egy hasonló tragédia egy férfi lelkében is hegyeket mozgat meg, ha erről, vagy élete bármilyen jelentős eseményéről van szó, fontos, hogy alkalmat kapjon arra, hogy beszéljen róla, akár pozitív, akár negatív jelentősége van a dolognak.
Nem jelent gondot összeegyeztetni a munkádat és a gyerekeket?
Össztársadalmi szinten még mindig az anyáktól várjuk el, hogy ezt az egyeztetést elvégezzék: egy véletlenszerűen kiválasztott szülői értekezleten ezért ülnek még 2023-ban is túlnyomó többségben nők, egy-két férfi kivétellel. Ez egyrészt rossz a nőknek, mert minden teher rájuk hárul, másrészt rossz a férfiaknak, mert sokkal kevésbé vannak jelen gyermekeik életében, mint amennyire az egészséges lehetne.
Az, hogy a társadalom úgy könyveli el: a gyerekekkel kapcsolatos dolgokat úgyis a nők oldják meg, ráadásul eltüntetni azon férfiak erőfeszítéseit, akik igenis nagyon aktívan vannak jelen gyerekük életében,
hordják őket különórára, elmennek szülői értekezletre, és esténként sem sörözgetnek, hanem mesét olvasnak vagy vigasztalják őket, ha rosszat álmodnak. Fel kellene tehát tenni a fenti kérdést nekik? Nem: senkinek sem kellene.
Tudok tenni valamit, amitől könnyebb lesz neked ez a helyzet?
Erre a kérdésre ugyanakkor nagyon nagy szükség lenne. A mindenható férfi képe, aki átvészel bármit különösebb támogatás, főként érzelmi támogatás nélkül, remélhetőleg egyre inkább a múlté. Egy nehéz élethelyzet egy férfit éppúgy megvisel, mint egy nőt: ha vagy valakivel abban a viszonyban, hogy feltehesd neki ezt a kérdést, akkor, ha nehéz helyzetbe került, élj a lehetőséggel. Lehet, hogy nem fogja igénybe venni a felajánlást, de legalább már tisztában lesz azzal, hogy van valaki, akire számíthat, ez pedig rengeteget jelent.
Besegít a feleséged?
Sokak számára vörös posztó, amikor arról kérdezik őket, segít-e a gyerekekkel férjük. A segít szó használata az, amivel itt a gond van: mivel közös gyerekekről van szó, nem pedig az anya saját gondjáról, demokratikus viszonyok közt nehéz segítségként aposztrofálni azt, amikor egy apa kiveszi a részét a feladatokból. Ez megint csak egy olyan kérdés, amit nem férfiaknak kellene feltenni, hanem senkinek sem, ha pedig szóba kerül, hogy valahol segíteni kellene a gyerekekkel, akkor a kérdező érdeklődés helyett jobban teszi, ha a saját segítségét ajánlja fel.
Erre aztán tényleg nem számítottam, amikor apa lettemGyereket vállalni, apává válni egyáltalán nem könnyű feladat. Erről vallanak most férfiak.
Tovább olvasom
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
