Problémás a mobilhasználatod? A képernyőidőből nem fog kiderülni

Nastasia Griffioen és csapata, a Nijmegeni Radboud Egyetem munkatársai nemrég megjelent tanulmányukban azt hangsúlyozzák, hogy a telefonozás bináris szemlélete helyett a tevékenység árnyalatait kellene feltárni. Nem az a lényeg ugyanis, hogy az emberek használják-e a telefonjukat, vagy sem, hanem az, hogy mire, és milyen motivációk, érzések, gondolatok kapcsolódnak hozzá. Griffioenék legfontosabb felfedezéseit a Research Digest összefoglalója alapján mutatjuk be.

Eredetileg a stressz hatását akarták vizsgálni

A kutatás célja az volt, hogy megnézzék, hogyan függ össze a stresszkezelés és a közösségimédia-használat. A tudósok 114 főt, 18–25 éves fiatal felnőtteket vontak be a vizsgálatba, és depresszióra, szorongásra, érzelemszabályozásra, az önmagukkal való együttérzésre, valamint az elutasítás iránti érzékenységre vonatkozó kérdőíveket töltettek ki velük. Ezt követően 2 csoportot képeztek belőlük. Az ún. stresszcsoport tagjai 5 percen keresztül előadást tartottak, amit kamerával rögzítettek. A többiek, a kontrollcsoport résztvevői nem voltak kitéve a nyilvános szereplés keltette szorongásnak, ők egy előre felvett prezentációt tekintettek meg, majd értékelték. 

Végül mindkét csoport tagjait arra kérték (a személyek egyesével vettek részt a vizsgálatban), hogy a kísérlet folytatása előtt várakozzanak 10 percet egy szobában. Nem mondták el nekik, hogy a helyiség be van kamerázva. A készülékeket úgy állították be, hogy képesek legyenek rögzíteni a személyek által használt applikációkat, de ne legyenek felismerhetők konkrét képek, szövegek. A kutatók azt akarták felmérni, milyen különbség mutatkozik a mobilhasználatban a stressz- és a kontrollcsoport tagjai között. Ám nem kaptak számottevő eltérést, amit a vizsgálat egyes szakaszainak időzítésével kapcsolatos problémának tudtak be. Viszont amikor visszanézték a résztvevőkkel a felvételeket, izgalmas információkhoz jutottak.  

Majdnem mindenki mobilozott

A résztvevők 96,5 százaléka vette elő a mobilját a 10 perces várakozási idő alatt. 80 százalékuk abban a pillanatban elkezdett telefonozni, ahogy a kísérletvezető elhagyta a szobát. Valamivel több mint 48 százalékuk a teljes 10 percet mobilozással töltötte. A személyek mobilhasználata változatos képet mutatott. Legtöbben a közösségi médiára mentek fel, de volt, aki online vásárlást folytatott, cikket olvasott vagy játszott. Többen mindössze egyszer váltottak az alkalmazások között, de arra is akadt példa, hogy valaki huszonegyszer váltott. 

Az érzéseikről is beszámoltak

A résztvevők mindössze negyede mondta azt, hogy negatív érzései lettek volna valamelyik tevékenység során, és ezek többnyire nem társas interakciókhoz kapcsolódtak. Néhányan azt mondták el, hogy általában véve unatkoztak, volt, aki akkor tudta meg, hogy a kedvenc focicsapata veszített, és ez érintette rosszul. Kisebbségben voltak azok a negatív élmények, amelyeket más emberek posztjai, üzenetei jelentettek. A résztvevők közel 94 százaléka arról is beszámolt, hogy a telefonhasználat pozitív érzéseket keltett benne: nevettek a vicces bejegyzéseken, kíváncsiak voltak dolgokra, vagy csak simán élvezték a hírfolyamuk böngészését. A legmagasabb szintű pozitív érzések az üzenetküldő alkalmazásokhoz társultak.  

Összevetették a mentálisegészség-mutatókkal

A változatos telefonos tevékenységek feltérképezése után a csapat a kísérlet elején felvett kérdőívek eredményei felé fordult. Kiderült, hogy minél több és erősebb depressziós, szorongásos tünet meglétét jelezte valaki, annál kevesebb pozitív érzése volt a közösségi média használatával kapcsolatban, mégis nagyobb valószínűséggel ment fel a Facebookra. Azok, akik érzékenyek voltak az elutasításra, kevesebb időt töltöttek üzenetküldéssel, illetve kevesebb pozitív érzést merítettek a hírfolyamuk görgetéséből. Azok viszont, akik az önmagukkal való együttérzés megemelkedett szintjét mutatták, hajlamosak voltak több pozitív érzésről beszámolni a mobilozás kapcsán, gyakrabban látogatták a közösségimédia-platformokat, de nagyobb elköteleződést mutattak azok iránt a tevékenységek iránt is, amikor tudatosan mellőzik az okostelefonjukat. Amikor használták a készülékeket, általában aktívan, valamilyen céllal tették azt. 

Soktényezős történet

Ahogy a fentiekből is látszik, az, hogy mennyi időt töltesz mobilhasználattal, összességében még keveset árul el a tevékenység potenciális hatásairól. A választott applikációk, a hozzájuk fűződő érzések, az egyéni sajátosságok mind-mind befolyásolják, hogy mi az a pont, ahonnan veszélyessé válhat a telefonozás. Griffioen és kollégái amellett érvelnek, hogy az emberek sokféleképpen és sokféle okból használják a telefonjukat, így a képernyőidőből kapott egydimenziós mérőszám meglehetősen semmitmondó. De azt is hozzáteszik, hogy mivel a vizsgálat szűk időtartammal, laboratóriumi körülmények között, viszonylag kevés személlyel zajlott, további kutatásokra van szükség ahhoz, hogy a mindennapi életben történő mobilhasználatról többet megtudjunk. A telefonozás puszta elítélésénél biztosan jobb út a jelenség alapos megértésére irányuló törekvés. 

S bár a képernyőidő a tudósok számára eléggé 1.0-s mérőszám, a hétköznapi felhasználóknak így is hasznos kiindulópont lehet. Ha hirtelen növekedést tapasztalsz benne, érdemes lehet lépéseket tenned a mobilozás mérséklésére, hogy az offline életedben is jelen lehess. A kiegyensúlyozottság fenntartásához elengedhetetlen a szokásaink nyomon követése.