józanság rettenetes

A KSH egy korábbi becslése alapján Magyarországon nagyjából 379 ezer fő lehet az alkoholisták száma, ám akadnak olyan szakértők, akik ennél magasabb arányra tippeknek, Zacher Gábor toxikológus szerint például inkább 800 ezer ez a szám, miközben az alkohol évi szinten 30 ezer magyar életét követeli.

Az alkoholizmus kialakulása hosszú folyamat, melyet a szakemberek három stádiumra osztanak. Az első lépcsőfok a korai szakasz, amikor az ember még csak egyszerűen többet iszik a tervezettnél. Az alkohol ilyenkor vigasznak tűnhet a problémák idején, és a berögzült szokás miatt egyre nehezebb megállni az ivást. 

A drogok és az alkohol hatására megváltozik az, ahogy az agyunk feldolgozza az érzelmeket, szabályozza a hangulatunkat. Ezeknek a változásoknak a hátterében az összekavarodott hormontermelésünk áll, ennek köszönhető az a mesterséges élvezet, amit a drogok nyújtani képesek. A leszokás nehéz, ha pedig mégis sikerül, akkor sem lesz minden pillanat örömteli. Mai történetünk fűszereplője azt osztotta meg, milyen kihívásokkal kell szembenéznie immár józanul, ha épp társaságban tölti szabadidejét.

3 éve vagyok józan, és sokszor elszigeteltnek érzem magam

„Három éve vagyok józan” – kezdi történetét az Insider szerzője, Angela Repke.

„Gyakran azon kapom magam, hogy arról kell magyarázkodnom, miért nem iszom, és rájöttem, hogy az alkohol rengeteg összejövetel életben tartója”

– folytatja.

„Halloweenkor boszorkányjelmezben sétáltam a környékem utcáin. Mellettem sétált a lányom, aki szintén egy kis boszorkány volt, és a barátai. Egy házhoz értünk, ahol a lányok az ajtóhoz rohantak, miközben észrevettem, hogy a háztulajdonosok felnőtteknek szánt, alkoholos italokat szolgálnak fel a felhajtón. Megkérdezték, kérek-e egyet” – kezdte első, alkohollal kapcsolatos szokatlan történetét.

„Ó, nem, köszönöm, mondtam. Nem iszom. Úgy értem, régen ittam, de most már nem. Rettenetes szorongást keltett bennem. De hadd mondjam el, régen tényleg nagyon jól éreztem magam, és soha nem ítélnélek el, ha te innál. De nem, már nem iszom” – idézte fel saját maga számára is meglepő reakcióját, majd hozzátette, a nő kissé zavarba jött, ő pedig azóta sem szokott le arról, hogy magyarázkodjon, amikor nemet mond az alkoholra. 

„Ezt azért teszem, hogy mások úgy érezzék, nem ítélem el őket”

– árulta el a nő sok egykori nagyivó problémáját.

„Mióta elhagytam a piát, erősebbnek érzem magam, mint valaha. Megtanultam bízni magamban. Már nem hallgatom a társadalom hangos visszhangját, amely azt mondja nekem, mit tegyek és mit ne magamért és a családomért. A döntéseim az enyémek, és nincs kétségem azokban” – emelte ki a nő, aki számára a társasági események a legnehezebbek, mert vagy magyarázkodással telnek, vagy épp azzal, hogy másokat nyugtatgat arról, hogy nincs semmi baj a rendszeres ivással, miközben nem így gondolja.

„A családunk nemrégiben elköltözött a városból, hogy közelebb éljünk a természethez. El akartunk menekülni a nagyváros túlterhelt és túl nyüzsgő életmódja elől, és tudtam, hogy ez legjobb a lépés számunkra. A józanságomnak köszönhetem ezt a bátorságot – mert az elmémben lévő nyugalom nélkül nem tudnám, hogyan hallgassak újdonsült énem belső hangjára” – folytatta új szokása előnyeinek taglalását. Ám ahogy az korábban is kiderült: nem csak pozitív hozadékai vannak a józanságnak. 

Az alkohol eluralja az összejöveteleket

Ha józan vagy, csak akkor látod, hogy az alkohol mennyire motiválja a családi összejöveteleket – a grillezések, születésnapi bulik, randevúk, nyaralások alapja az alkoholfogyasztás, mondja a nő.

Szerinte ezek a bulik csak a nevetésről szólnak, és úgy érzi, sokáig kimaradtak az életéből a komoly, fontos beszélgetések, amik olyan tartalmasak, hogy az ember sokáig szeretne emlékezni rájuk.

„Most, hogy józan vagyok, szeretném, ha a gyerekektől távol töltött időm jóval tartalmasabb, mélyebb lenne. Nyilván a nevetés nagyszerű gyógyszer, de vágyom a mély beszélgetésekre is”

– fűzte hozzá, kiemelve, hogy ez alkoholos állapotban szinte lehetetlen volt, és ma sem lehetséges azokkal az ismerőseivel, akik továbbra sem töltenek el egy közös estét ivás nélkül.

„Azon a vacsorán, miközben mindenki más italokat fogyasztott, eszembe jutott, hogy mennyire másképp érzem magam” – folytatta. „A kellemesen eltöltött időről alkotott elképzelésem már a nem késő estéket, bárokat és bulikat jelenti. Legszívesebben a legigazabb barátaim közül néhányat meghívnék magamhoz, és a kanapén beszélgetve töltenénk az estét. Nincs szükségem az alkoholra, hogy eszközül szolgáljon szülői gondjaim, sérelmeim vagy szorongásaim feloldására” – vallja a nő.

A szerző azt mondja, sokan egyszerűen nem fogadják el, különcnek tartják új életmódját, és távolodni kezdtek tőle.

„Akik szeretnek, azok többségében elfogadják ezt. Megértik, hogy kávét fogok inni, és esetleg nem leszek olyan nagy partiarc, mint régen. De vannak olyan barátok, akik úgy tűnik, nem szeretnék megismerni az új énemet – lényegében azt, aki valójában végig voltam. Most ott van az a távolság közöttünk, aminek zsugorodása eltarthat egy ideig” – emelte ki a nő, aki hisz abban, hogy nem szükséges innia ahhoz, hogy minden egyes régi barátja újra elfogadja.