Hogyan legyek önmagam?

Ahhoz, hogy a saját életünket élhessük, meg kell tanulnunk leválasztani magunkat a destruktív családi és társas hatásoktól. Ezáltal leszünk képesek arra, hogy kidolgozzuk, fenntartsuk és fejlesszük a ránk jellemző egyedi identitásunkat. Ez a fő állítása az A megostromolt én: a differenciáció terápiás modellje (The Self-Under Siege: A Therapeutic Model for Differentiation) című könyvnek, amelyet Robert és Lisa Firestone, valamint Joyce Catlett pszichológusok jegyeznek. 

Mint hangsúlyozzák, az a folyamat, amelynek során pszichológiai értelemben képesek vagyunk megkülönböztetni magunkat mások ránk gyakorolt hatásától, egy élethosszig tartó projekt. Nem valami, amit egyszer megteszünk, és akkor kész, pipa, hanem valami, amire folyamatosan érdemes odafigyelnünk. Alább a PsychAlive cikke alapján foglaljuk össze, mi az a 4 lépés, amelyen végighaladva önmagaddá válhatsz. Nagyon hasznos, ha pszichológus segítségét kéred benne.

#1 Küzdd le az önmagaddal kapcsolatos negatív gondolatokat

A pszichológiai differenciáció első lépése magában foglalja az önmagunkkal szembeni destruktív gondolatokkal és attitűdökkel való szakítást. Ezt a negatív viszonyulást jórészt a fájdalmas gyermekkori tapasztalataink alapján tettük belsővé. A mai napig hatnak ránk ezek az élmények, egyfajta kritikus belső hangként keserítik meg a felnőtt életünket. A szüleink, a tanáraink, az edzőink vagy más tekintélyszemélyek hangján szólnak hozzánk, és azt üzenik, hogy tehetségtelenek, haszontalanok, értéktelenek vagyunk. Hogy nekünk úgysem sikerül soha semmi. Vissza tudsz emlékezni, milyen helyzetekben, milyen konkrét személyektől hangoztak el ezek a mondatok? Milyen rájuk tekinteni most, felnőtt fejjel, amikor már nem vagy az a védtelen gyerek, aki egykor voltál? Jutnak eszedbe olyan szempontok, amelyek ha nem is teszik megbocsáthatóvá ezeket a bántásokat, azért árnyalják a képet? Ha ki tudsz alakítani egyfajta reflexiót a szüleid vagy mások hatásával kapcsolatban, és meg mered kérdőjelezni a belső kritikusodat, az rendkívül felszabadító. Tudatossággal azt is elérheted, hogy minél kevesebbszer reagálj zsigerből, a sebzett gyermek pozíciójából. 

#2 Változtasd meg az előnytelen tulajdonságaidat

Sokan meglepődve tapasztalják, hogy a legjobb szándékuk ellenére is gyakran ugyanúgy viselkednek, mint a szüleik. Ugyanazokat a reagálási módokat produkálják, pedig ezerszer is megfogadták, hogy ők aztán biztos nem lesznek olyanok. A maladaptív vagy mérgező sajátosságok – például az énközpontúság, a függőségek, a mártíromság, a teatralitás – megváltoztatása a múltunk hátrahagyásának erőteljes módja. Ha felismered magadban a családodból hozott negatív vonásokat, lényeges, hogy ne csússz vissza az önutálat mocsarába. Nézz szembe velük, vállalj értük felelősséget, és tegyél meg mindent annak érdekében, hogy megváltoztasd vagy legalábbis kontroll alatt tartsd őket. Bízz magadban, hogy felnőttként elég erővel rendelkezel a fejlődéshez. Idővel talán azt elérheted, hogy végleg kilépj a szüleiddel való azonosulás és ellenazonosulás köreiből, és egészen újfajta viselkedési módokat is elsajátíts. 

#3 Vizsgáld felül a védekezési módjaidat

Mindannyiunknak vannak tudatos és tudattalan stratégiái arra vonatkozóan, hogy hogyan alkalmazkodjunk a fájdalomhoz és a szorongáshoz, mit tegyünk, ha mások bántanak minket. Ahhoz, hogy azonosítsuk személyiségünk infantilis aspektusait, meg kell tanulnunk felismerni azokat a védekezési módokat, amelyeket a szenvedés kezelésére hoztunk létre. Ezek a reakciók a kiszolgáltatott gyermeki pozíciónkban érthetőek voltak, a felnőtt életünkben azonban jelentősen korlátozhatnak minket. Lehet, hogy gyerekkorunkban a felnőttek nem tartották tiszteletben a határainkat, állandóan benyomakodtak a privát terünkbe, és ennek hatására felnőttként is távolságtartók vagyunk, olyan helyzetekben is, amikor vágynánk az intimitás megélésére. Előfordulhat, hogy gyerekként elutasítottak minket, és ennek hatására manapság is bizalmatlanok vagyunk. Az emberek hajlamosak ragaszkodni a gyermekkorukban jól bevált életstratégiáikhoz, ezzel viszont a saját múltjuk ejti csapdába őket.  

#4 Alakítsd ki a saját értékeidet, meggyőződéseidet

A Firestone házaspár szerint a pszichológiai differenciáció utolsó lépése, hogy saját értékeket, eszményeket, meggyőződéseket fejlesztünk ki ahelyett, hogy automatikusan elfogadnánk a szűkebb és tágabb környezetünktől jövő hiedelmeket. Mit jelent férfinak-nőnek, embernek lenni a 21. században? Mit gondolsz a sikerről? Mitől működik jól egy párkapcsolat? Milyen egy boldog család? Hogyan érdemes nevelni a gyerekeidet? Mi ad értelmet az életednek? A készen kapott válaszok helyett fontos, hogy az olvasmányaid, tapasztalataid, másokkal való beszélgetéseid alapján kialakítsd a saját értékeidet, amelyek vezérelvként szolgálhatnak, hogy a mindennapi döntéseid értelmes, az emberi jogokat tiszteletben tartó, másokkal is szolidáris élet irányába mutassanak.