fejlődés agy

Az emberi agy az egyik legizgalmasabb, folyamatos felderítés alatt álló szervünk. Testünkben minden mindennel összefügg, a hangulatunkkal is. Kifejezetten érdekes felfedezése volt az elmúlt időszaknak például, hogy mennyire nagy hatással van agyunk egészségére a bélbaktériumaink egészsége, amely összefüggést bél–agy tengelynek is hívják. Hasonlóan érdekfeszítő, hogy az izmaink megmozgatásával ellenállásos edzések révén javíthatjuk agyunk teljesítményét: a memória, a tanulási képességek és a hangulat is változik ennek hatására. Vagy kit ne taglózott volna le a tény, amikor először hallotta, hogy az agyunk körülbelül 25 éves korunkig éri el a teljes fejlettségét? De talán még megdöbbentőbb, hogy az egyik agyfélteke nélkül is teljes, boldog életet tudnak élni emberek egy bizonyos esetben.

Az agyunk nem egy berögzült kőtömb, folyton változik, fejlődésen megy keresztül

Azt talán már egyre inkább el tudjuk fogadni, hogy a testünk kinézete folyamatos változásban és alakulásban van, nem egy állandó forma jellemzi még a kamaszkor elhagyása és a nyugdíj közötti időszakon belül sem. Az viszont talán még nem annyira épült be a köztudatba, hogy az agyunk is hasonlóan működik. Leginkább csak arra szoktunk fókuszálni, hogy idősebb korban hanyatlásnak indulhat, és a demencia kialakulásának veszélye fenyegeti, amit persze szeretnénk elkerülni. Azonban pozitív irányba is vihetjük agyunk változékonyságát, például ha megtanulunk játszani egy hangszeren, agyunk neuroplasztikusságát gyakorlatoztathatjuk felnőttként is.

Gyerekkorban történnek az igazi csodák agyunkkal

Agyunk valójában nagyon dinamikus, és majdhogynem minden élmény hatására megváltozik a struktúrája és a működése. Azonban a változásra való kapacitása gyermekkorban a legnagyobb, amely az évek múlásával egyre csökken. Talán ezzel magyarázható, hogy a korai fejlesztéssel foglalkozó Tunyogi Gyógyító Játékterápia is 6 hónapos kor előtti kezdéssel tud a leghatékonyabban segíteni a születés környéki agyvérzéses és oxigénhiányos (amely szintén komolyan érinti az agyat) gyerekek számára úgy, hogy ezen gyerekek körülbelül 74 százaléka 3 éves korára képes utolérni kortársai fejlődési szintjét.

Az újabb kutatások pedig azt fedik fel, hogy a gyerekek agya annyira csodálatos, hogy felnőttkorukra nem sok különbség alakul ki az agyi képességeket tekintve a két agyféltekével rendelkezők és azok között, akik gyerekként elveszítik az egyik agyféltekéjüket, amelyet általában a legyengítő, gyógyszerrezisztens epilepszia esetében szoktak eltávolítani mint utolsó mentsvár. A Pittsburghi Egyetem kutatása során például 40 olyan felnőtt képességeit vizsgálták meg, akik gyerekkorukban elveszítették vagy a jobb, vagy a bal agyféltekéjüket. 

Gyors egymásutánban szó- és arcpárokat mutattak fel nekik egyszerre, amelyekről azt kellett megállapítania az alanyoknak, hogy megegyeznek-e egymással, vagy különböznek. A szavak felismerése az egyik agyfélteke képességei közé tartozik a két agyféltekével élőknél, míg az arcok felismerése a másik reszortja. Mégis körülbelül 80 százalékos sikerrel vették ezt az akadályt az egy agyféltekések. Ezzel az eredménnyel csak egy hajszálnyival maradtak le a kontrollcsoporttól, amelybe hasonló korú és nemű, viszont két agyféltekével rendelkező embereket toboroztak. Mindebből az szűrhető le, hogy a fejlődésben lévő agy plaszticitása olyan kiváló, hogy végső soron 

Összességében tehát nem érdemes lebecsülnünk agyunk képességét a változásra. Noha gyermekkorban nagyobb változásokra képes, azért felnőttkorban is fogékony a fejlesztésre.