fáradtság kiégés

Olyanok vagyunk, mint az a bizonyos béka a fazékban. A folytonos stressz, munkahelyi nyomás szépen lassan melegíti a vizet körülöttünk, mi meg csak tűrjük, mert mégiscsak jó, hogy van egy meleg vízzel teli fazekunk, amit munkának hívnak. Még akkor is maradunk, ha egy kicsit már melegebb az a víz a kelleténél, hiszen hova is ugranánk ki az ismeretlen hidegbe. Aztán eljön az a pont, mikor a forróság már elviselhetetlen, és csak magunktól már nem tudunk kimászni a helyzetből, csupán ha kihúznak minket. Ez egy igen alattomos jelenség, és manapság sokunkat érint a modern társadalomban. Fontos felismernünk, mi zajlik bennünk, és mit tehetünk, hogy lelkileg és fizikailag is egészségesek maradjunk.

Mi is az a kiégés?

A kiégést vagy burnout szindrómát a WHO (Egészségügyi Világszervezet) már betegségnek nyilvánította. Lényegében egy tünetegyüttes, ami fizikai, mentális és érzelmi egészségünket is veszélyezteti. Lassan alakul ki, hosszú ideig tartó stressz, érzelmi megterhelés következtében. Korábban kizárólag a munkával hozták összefüggésbe, de mára bebizonyosodott, hogy nem csak munkahelyi környezetben beszélhetünk róla. Ha időben felismerik a tüneteket, akkor kezelhető, visszafordítható, ellenkező esetben teljes apátiához vagy olyan komolyabb egészségkárosodáshoz is vezethet, mint az alvásproblémák, táplálkozási zavarok, pszichoszomatikus betegségek kialakulása.

Miért alakul ki?

Kialakulását a szakirodalomban a nem megfelelő munkakörnyezettel hozzák összefüggésbe, mint a túl sok feladat, az elismerés hiánya, nem megfelelő anyagi körülmények. Emellett azonban hozzáadódhatnak olyan személyes jellemzők is, mint a túlzott személyes elköteleződés, a munka túlzott idealizálása. Munkától függetlenül is kialakulhat, ha valamilyen cél érdekében erőn felül teljesítünk és folyamatosan háttérbe szorulnak saját szükségleteink. Ilyen lehet akár egy építkezés, tanulás, de akár a család is, manapság már többet hallani arról, hogy az anyák is kiéghetnek, különösen, ha több gyermeket kell ellátniuk. A folytonos maximalizmus, és ha túlzott elvárásokat támasztunk magunk elé, folyamatos frusztrációt okozhat, ami szintén a kiégés egyik okozója lehet.

Kiket érint a leginkább?

Jellemzően érintettek a segítő foglalkozásban dolgozók, mint a szociális munkások, ápolók, orvosok, pedagógusok, a fokozott érzelmi megterhelés miatt és a vezető beosztásúak, vállalkozók, akiknél folytonos stressz és a teljesítménykényszer.

A kiégés szakaszai:

Ahogy már említettem, ez egy hosszú folyamat és különböző szakaszait lehet megfigyelni. Furcsa módon a kiégés első szakaszának számító időszak önmagában inkább pozitívnak tűnik, és ha ilyenkor felismerjük, hogy tartalékaink kimerülőben vannak, akkor tudatosan helyreállítva az egyensúlyt munka és pihenés, magánélet között, megállíthatjuk a folyamatot, és kialakíthatunk egy fenntartható egészséges hozzáállást a munkához. 

• Első szakasz: Jellemzően túl nagy átéléssel, extra lelkesedéssel és túlzott elköteleződéssel végezzük a feladatainkat. Ilyenkor gyakran háttérbe szorul a magánélet, és akár önként vállalunk pluszfeladatokat. Egy idő után túlhajszoltság alakul ki, lelkesedésünket szorongás, űzöttség érzése váltja fel.
• Második szakasz: Az első szakaszban tanúsított extrém teljesítményt szeretnénk fenntartani, de ez tartósan nem kivitelezhető, és ha nem hozzuk az elképzelt eredményeket, ez frusztrációhoz, bűntudat kialakulásához vezet. Még több időt és energiát szánunk a feladatainkra, a személyes szükségleteink és a magánélet elhanyagolása árán is, ennek ellenére a teljesítményünk jellemzően csökken, hisz egyre fáradtabbak vagyunk. Ilyenkor gyakran romlanak a szociális kapcsolatok is, kevésbé vagyunk empatikusak a munkatársakkal, ügyfelekkel, még általános undor vagy akár utálat is kialakulhat a munkánkkal, főnökünkkel, kollégáinkkal kapcsolatban. Hangulatunk ingadozó, ránk törhetnek sírásrohamok is.
• Harmadik szakasz: Ahogy folytatódik ez az ördögi kör, egyre többet dolgozunk, de mivel kimerültek vagyunk, nem az elvárt szinten teljesítünk, ezért még többet dolgozunk, és még kimerültebbek leszünk. Egy idő után elvész a motiváció, monotonnak és értéktelennek érezzük a munkánkat, rutinszerűen végezzük a napi feladatokat. Állandó rosszkedv, kilátástalanság vagy akár inkompetencia érzése lehet úrrá rajtunk, ilyenkor magunkba fordulunk, közönyössé válunk. Már a társas kapcsolataink is ellaposodnak, kiüresednek. Ilyenkor már mindenképp érdemes szakember, coach vagy pszichológus segítségét kérni, mielőtt fizikai és mentális betegségek alakulnak ki. 

Fontos az önreflexió

Szerencsére már egyre több munkaadó fordít figyelmet a munkavállalók lelki egészségére, és gyakran munkahelyeken is szerveznek kiégést megelőző tréningeket, de elsősorban mi magunk tehetünk azért, hogy megelőzzük a kiégést. Fontos, hogy tudatosítsuk magunkban a bennünk zajló folyamatokat. Lényegében a kimerültség is produkálhat hasonló tüneteket, de míg egy kiadós alvással, szabadsággal ezek megszüntethetőek, és újult erővel, pozitívan térhetünk vissza a munkánkhoz, a kiégés ennyitől nem múlik el. Ha felismerjük, hogy kiégés közelében vagy akár az első, második szakaszában járunk, akkor tudatos lépésekkel visszafordíthatjuk a folyamatot.

Kiégés vagy egyszerű fáradtság?

Válaszolj az alábbi kérdésekre őszintén, az már egy jó kiindulópont lehet:

1. Úgy érzed, hogy a munkahelyi teljesítményedet nem értékelik és nem ismerik el eléggé?
2. Folyton kimerültség és fáradtság kínoz?
3. Nehezen tudsz koncentrálni?
4. Egyre nehezebben tudod kezelni a munkahelyi bírálatokat?
5. Kételkedsz abban, hogy amit csinálsz, annak értelme van?
6. Egyre többször gondolsz a munkádra a szabadidődben? Nem tudod elválasztani a kettőt? Nem tudsz kikapcsolni?

Ha a legtöbbre igen a válasz, akkor bizony el kell gondolkodnod azon, hogy felborult a munka és a magánélet egészséges egyensúlya. 

A kiégés tünetei

Ezek a testi és lelki tünetek egyértelműen kiégésre utalnak:

Testi tünetek:

• feszültség, 
• fáradtság, 
• fejfájás, 
• testsúlyváltozás, 
• alvászavarok, 
• pszichoszomatikus megbetegedések (pl.: magas vérnyomás, táplálkozási zavarok, fekélybetegség).

Pszichés tünetek:

• ingerlékenység, 
• cinizmus, 
• emberi kapcsolatok minőségének megromlása, 
• munkahelyhez, kollégákhoz való negatív viszonyulás, 
• serkentő és nyugtató szerek fokozott használata, 
• betegállományba vonulás, 
• teljesítőképesség csökkenése, 
• az elköteleződés csökkenése, 
• indokolatlan szakmai önértékelési problémák, 
• labilissá válás, szorongás, depresszió, 
• rögeszmék megjelenése, 
• elszemélytelenedés érzése.

Ha felismerted, változtass!

A felismerés már nagy lépés a változás felé. Hogy a munkahelyi körülményeket mennyire tudod befolyásolni, az nagyon változó, hisz függ az adott munkától és a felettesed hozzáállásától.

Amit tehetsz:

• Tudatosan szánj időt a pihenésre, mert a kimerültség önmagában is egészségromboló hatású.
• Keress olyan tevékenységeket, amikben örömödet leled, vagy régebben így volt, amik ellazítanak. Az is lehet, hogy először nincs hozzá kedved, vagy nem szívesen szánsz rá időt, de ha elkezded, maga a tevékenység már lelkesít.
• A sport is nagyon sokat segíthet, mert hatékony a stressz levezetésében. Valószínűleg először úgy érzed majd, hogy nincs erőd megmozdulni sem, de csak elkezdeni nehéz.

És ha nem találsz egyedül megoldást, nem segít a meditáció, a sport, és nem változik az állapotod, nyugodtan fordulj szakemberhez, mert segítséget kérni nem gyengeség, inkább bátorság.