érzelmi zsarolás

„Nem is olyan régen történt, hogy az egyik rokonom nehéz helyzetbe került” – meséli Olga. „Próbáltam neki segíteni, meghallgattam, de azt éreztem: napok telnek el, és mindennap ugyanoda lyukadunk ki, nem történik semmi előrelépés. Ő továbbra is szenved, én viszont tehetetlennek érzem magam. Ekkor megbetegedtem, és nem tudtam rögtön reagálni az üzeneteire. Amikor megnéztem a telefonomat, láttam, hogy több üzenetet is írt, majd látva, hogy nem válaszolok – aludtam, mert lázas voltam –, odabökte: »Látom, nincs szükséged az én bajaimra, van neked elég.« Nagyon rosszul éreztem magam, önzőnek és elhanyagolónak, pedig csak annyi történt, hogy nem voltam olyan állapotban, hogy segíteni tudtam volna. Ez érzelmi zsarolás?” – tűnődik.

A manipuláció egyik változata

Igen, valószínűleg az. A témában elismert író-terapeuta, Susan Forward szerint (aki könyvet is írt a jelenségről, Érzelmi zsarolás címmel) valójában a manipuláció egyik változatáról van szó: valaki, aki közel áll hozzánk, kihasználva, hogy fontos számunkra, közvetve vagy közvetlenül azzal fenyeget, hogy megbüntet, ha nem azt tesszük, amit ő szeretne. Mindez természetesen a legtöbbször nem nyílt kommunikáció útján zajlik: az elszenvedő fél csak azt érzékeli, hogy saját akarata ellenére meghajlik a másik fél előtt, háttérbe szorítja a saját igényeit, vagy éppen nem meri kifejezni az érzéseit, attól való félelmében, hogy a másiknak az rosszulesne, vagy veszekedéshez vezetne.

„Már nem is szeretsz”

„Az érzelmi manipuláció sajnos sokak eszköztárában szerepelhet” – mondja Szabó Jennifer pszichológus, a Dívány szerzője. „Nem azért, mert rossz emberek, de nem tanulták meg máshogy kifejezni érzelmeiket, igényeiket. Hirtelen nehezen tud forogni a nyelvünk, ha önérvényesítésről van szó, így könnyedén befordulunk az indirekt önkifejezés zsákutcájába. Gondoljunk csak akár a csenddel verés előfordulásaira, vagy egy ártatlannak tűnő, »nem mosogattál el, akkor már nem is vagyok neked fontos« kijelentésre.”

Mérgező kapcsolatokban gyakori

Az érzelmi zsarolás gyakran megjelenik a mérgező kapcsolatokban. Ha valaki egy veszekedés után órákig nem szól a társához (ez a csenddel verés), vagy elviharzik egy vita közepén, lehetetlenné teszi a valódi kommunikációt, és esélyt sem ad arra, hogy a konfliktus normális mederbe terelődjön, és ott rendeződjön. „Gyakori eszköze az uralkodni vágyó, büntető személyiségeknek, ahol az érzelmi zsarolás az izoláció kialakítására is pengeéles eszköz tud lenni” – hangsúlyozza Szabó Jennifer.

Az érzelmi zsarolóknak a pszichológia négy fajtáját különbözteti meg:

1. A büntető

Ők azok, akik többé-kevésbé világosan megmondják, mi lesz a következménye annak, ha nem teljesítjük akaratukat.

„Ha elmész ma a barátnőiddel, engem nem fogsz itthon találni, ha hazaérsz”

– mondhatja például egy büntető attitűddel rendelkező érzelmi zsaroló, félelemben tartva és ezáltal arra kényszerítve a partnerét vagy családtagját, hogy a dolgok úgy történjenek, ahogy a számára megfelelő. A büntetés történhet passzív, nonverbális úton is: ennek tipikus eszköze a másik levegőnek nézése, vagy az, ha valaki napokig durcás vagy sértődött amiatt, mert a másik nem úgy viselkedett, ahogyan – az érzelmi zsaroló szerint – kellett volna.

2. Az önbüntető

Az önbüntető általánosan áttolja saját felelősségét a másik félre. Sokszor azzal fenyegetőzik, kárt tesz magában, és ezért a másikat fogja terhelni a felelősség. „Ha elhagysz, öngyilkos leszek” – mondhatja például az önbüntető érzelmi zsaroló, arra kényszerítve a partnerét, hogy akarata ellenére benne maradjon egy kapcsolatban.

3. A szenvedő

„A szenvedő gyakran fellelhető a nagyszülők mondataiban: »már felém sem nézel, nem is érdekel, mi van velem«” – említ egy tipikus példát Szabó Jennifer. A nyílt kommunikáció ebben az esetben sem jellemző: a szenvedők elvárják, hogy mások kitalálják gondolataikat, szükségleteiket, s ha ez nem történik meg, megsértődnek.

4. Az ígérgető

Itt már valódi manipulációval van dolgunk. Az ígérgetők pontosan tudják, a másiknak mire van szüksége, s kilátásba helyezik, hogy ha a partner úgy viselkedik, ahogy „kell”, majd megkapja a jutalmat. A jutalom azonban soha nem jár, ennek ellenére az áldozat újból és újból bedől a manipulátornak.

Az érzelmi zsarolás hátterében a félelem áll

Érzelmi zsarolással akár érzelmileg éretlen szülők is élhetnek, anélkül, hogy tudatában lennének kijelentéseik súlyának. „A »ha szereted anyát, megteszed…« egy jellemző fordulat arra, hogy a gyerek semmiképp se tudjon nemet mondani” – említ egy példát Szabó Jennifer. Mások a partnerükkel, családtagjaikkal alkalmazzák ezt az eszközt, akár bántalmazásba is átfordulva. Az érzelmi zsarolás a hatalomgyakorlás eszköze: „A zsaroló lesz az uralkodó, aki irányítja a másikat, és saját szükségleteit helyezi előtérbe. A gond csak az, hogy az ilyen módon megszülető »önérvényesítésből« sosem lehet 100%-osan kivenni azt, amire vágyunk” – figyelmeztet a pszichológus. Susan Forward szerint pedig mindennek a hátterében a félelem áll: a félelem a veszteségtől, a változástól, a visszautasítástól és a hatalom elvesztésétől.

Az áldozatok jellemzői

Az érzelmi zsarolók áldozatai jellemzően olyan személyiségek, akik számára fontos a békesség, az elfogadás, vágynak az elismerésre, önbizalom-hiányosak vagy mások életéért túlzottan is felelősséget éreznek. A sorozatos érzelmi zsarolás során azonban az áldozat egyre inkább háttérbe szorítja önmagát, beszűkül a világa és meggyengül az önbecsülése. „A bántalmazott önbecsülése mindeközben folyamatosan sebesüléseket szerez, saját szükségleteit háttérbe helyezi, önmagát invalidálja, miközben szociálisan izolálódik, aminek az eredményeként a vele történő események valóságvizsgálatára még kevesebb lehetősége jut” – figyelmeztet Szabó Jennifer.

Figyeljünk oda a határainkra!

Nagyon nehéz egy érzelmi zsaroláson alapuló kapcsolatot megszakítani, mert az áldozatok hajlamosak újra és újra behódolni a zsaroló akaratának. „Egyáltalán nem könnyű felismerni, mi is történik, főleg akkor, ha ez számunkra az ismerős kapcsolati dinamika. Mindez egy szociálisan izolált bántalmazott személynél fokozottan nehéz. Úgy jöhetünk ki »jól« a helyzetből, ha elkezdjük felismerni, milyen mintázatok is kényszerítenek a behódolásra, és elkezdjük felépíteni nem létező határainkat” – véli a pszichológus.