érzelmek megélése egészséges elfojtás

Lehetséges, hogy te is azt tanultad gyerekként, hogy az érzelmek kimutatása rossz dolog, amit büntetnek, ténylegesen vagy szociális kirekesztéssel. Nem szabad felháborodnod a felnőttek felől érkező igazságtalanságokon, nem szabad csoporttársaid előtt felvállalnod, ha valami fáj, vagy csak szimplán azért nem szabad sírnod, mert fiú vagy, esetleg nem szabad dühösnek lenned, ha lány vagy. Ezzel csak az a probléma, hogy ha valakit gyerekként érzelmei elfojtására ösztönöztek, akár csak indirekt módon is, az felnőttként se lesz képes automatikusan jobb viszonyba keveredni azzal a furcsa világgal, ahol az érzelmek laknak benne. Ha pedig valaki nem képes felismerni a saját érzelmeit, elfojtja őket, akkor súlyosan veszélyezteti a mentális és a testi egészségét is. Ez az 5 lépés segíthet abban, hogy jobban meg merd élni az érzelmeidet a klinikai szakpszichológus Mallory Frayn szerint.

Létfontosságú tudás saját érzelmeid ismerete – egészségesebb, mint elfojtásuk

Sokan abban a tévhitben élnek, hogy ha egy érzelem megélése rossz élmény, akkor az azt jelenti, hogy az az érzelem alapvetően rossz, tehát veszélyes, amelyet mindenáron el kell kerülni. Pedig sok haszna van a kellemetlen élményt nyújtó fájdalomnak is akár: a sírás megkönnyebbüléssel szolgálhat és egy jó adag szorongást le tud vezetni, amelynek következtében tisztább fejjel lehet végiggondolni, milyen lépéseket lehet tenni a fájdalmas életesemény jobbra fordításának ügyében. Ha azonban elmenekülünk ezek elől az érzelmek elől, nem tudjuk learatni a megkönnyebbüléshez vezető részeit, és még a szorongásunk is megmarad.

Ha nem tudod felismerni az érzéseidet, mert annyira elzárkóztál tőlük, esetleg pont azért, mert egy korábbi élethelyzetben ez jelentette az egyetlen sikeres megküzdési stratégiát, akkor nagy valószínűséggel a szorongásodat sem fogod észrevenni. Azonban ez az első ránézésre említésre sem méltó, biztosan nem prioritásnak számító probléma nagyon sok veszélyt tartogat számodra. Akár krónikus fájdalomként, vagy komoly egészségügyi problémaként fogja megpróbálni felhívni a figyelmedet arra, hogy foglalkozz a szorongást okozó tényezővel az életedben. Továbbá, Frayn felhívja a figyelmet arra is, hogy az étkezési zavaroknak is megágyaz, ha nem merünk szembenézni az érzelmeinkkel, és az evésbe vagy a koplalásba menekülünk előlük. 

A jobb mentális és fizikai egészség mellett több előnye is van az érzelmi intelligencia (EQ) fejlesztésének. Általánosan sikeresebbek az életben azok, akiknek magasabb az EQ-ja: jobban kezelik a stresszt, könnyebben érnek el munkahelyi és magánéleti sikereket, jobban meg vannak elégedve a munkahelyükkel, és jobban is teljesítenek, mint az alacsonyabb EQ-val rendelkező társaik. 

Hogyan vegyük fel újra a kapcsolatot érzelmi világunkkal?

Érdemes tehát visszatalálnunk érzelmeink olyan sok ideje felfedezetlenül hagyott szigetcsoportjához. Ugyan a legjobb segítséget egy szakember képes nyújtani ez esetben, Frayn 5 lépcsőfokos gyakorlata segíthet az egyedül megtett első lépésekben:

1. Építs ki tudatosságot az érzéseiddel kapcsolatban

Ahhoz, hogy el tudd fogadni és igazolni az érzéseidet, hogy jobban tudd szabályozni őket, előtte ki kell építeni egy bizonyos szintű tudatosságot az érzelmeiddel. Ez kifejezetten nehéz lehet eleinte, ha nagyon elszoktál már tőle. Ahogyan az évek óta a sarokban álló bicikliről is előbb le kell szedni a ráragadt pókhálót és rozsdát, mielőtt nekivágnál a Tour de France-nak, vagy legalábbis egy rövid biciklitúrának, úgy eleinte az érzéseid felismerésénél is szükséged lesz egy kis extra törődésre magadtól magadnak. Segíthet, ha megkérdezed magadtól, hogy belerázódj az érzelemészlelésbe, „Mit érzek fizikailag? Milyen gondolatok kavarognak a fejemben? Milyen érzelmi címkét rakhatnék a leginkább erre az összetett élményre?”

Sokat segíthet, ha elsőként a fizikai reakcióidat lajstromozod, mivel amikor az érzelmek felütik fejüket, általában cselekvésre késztetik a testet. Például a félelem és a szorongás hatására a szív gyorsabban kezd el verni, hogy felkészítsen a vélt veszély kezelésére. Ha sikerül azonosítanod tested stresszjelzéseit, könnyebben észreveszed, ha egy élethelyzeten érdemes lenne az egészséged érdekében változtatnod.

2. Tanuld meg, milyen üzenetet hordoznak érzéseid

Érdemes odafigyelni a felmerülő gondolatokra is, mivel nagyszerűen kontextusba helyezik az érzelmeket, és segítenek abban, hogy megfejtsd, mit akarnak üzenni neked az érzelmeid a szükségleteiddel kapcsolatban. Ha dühös vagy, valószínűleg olyan mondatok cikáznak végig a fejedben, hogy „Mekkora bunkó már ez a szerencsétlen!” vagy „Annyira igazságtalan ez a helyzet!”. A düh azonban csak egy másodlagos érzés, amely mögött sérülékenyebb érzések bújnak meg kiváltó okként. Szomorúság, szégyenérzet vagy félelem indíthatja be védekezésképpen a haragodat, amikor valaki nem tartja tiszteletben a határaidat, a kívánságaidat, vagy nem ért meg téged. A szomorúság pedig azt a veszteségélményt kommunikálja feléd, hogy miként érzel valójában a másik iránt egy kapcsolatban, ennek az egésznek a megfejtése pedig segíthet abban, hogy eldönthesd, merre szeretnél továbbhaladni ez ügyben.

3. Engedd meg magadnak, hogy a jelenben maradj, amikor egy érzés feltör benned

Még ha kellemetlen élmény is átélni bizonyos érzéseket, az érzelmek önmagukban nem rosszak, nem veszélyesek: egyszerűen csak vannak. Nem az tesz például rossz emberré, hogy valamilyen ocsmány érzést érzel valakivel szemben, amely a moralitásoddal szembemenő gondolatokat ébreszt benned, hanem az, ha végül úgy döntesz, hogy ezeknek behódolva ocsmányul viselkedsz. Az érzéseid eredendően semlegesek, morálisan nem rosszak vagy jók. Ha megengeded magadnak, hogy megéld a negatív érzéseidet is, akkor azt veheted észre magadon, hogy könnyebben kordában tudod tartani az indulataidat, nem szabadulnak el és rövidebb ideig tartanak, mint ha megpróbálnád elnyomni őket.

4. Ismerd el az érzésed jogosságát

Három egyszerű szó csodákat képes művelni az érzéseid jogosságának elismerésében, elég csak annyit mondanod, miután rájöttél, hogy mit érzel, hogy „Érthető, honnan jön”.

Azonban az érzelmek soha sem ok nélkül bukkannak fel. Általában a környezetedben történt valamilyen változás, amelyet veszélyforrásként fog fel a tudatalattid és a tested, amelyet az érzelmekkel próbálnak megüzenni a tudatos részednek. Legközelebb, ha észreveszel egy érzelmet, kérdezd meg magadtól, honnan eredhet, és ha sikerült megtalálnod a gyökerét, erősítsd meg magadat egy „Érthető, hogy ezt érzem” érzelmi vállon veregetéssel.

5. Ha szükséges, találd ki, milyen további tennivalóid akadnak az érzéseid kommunikálta üzenetekkel

Ha sikerült figyelned az érzelmeidre, megfejtetted, mit üzennek neked, és azt is sikerült megengedned magadnak, hogy megéld őket és elismerd a jogosságukat, már csak egy teendőd akad ezután: el kell döntened, hogy hogyan tovább. Néha pusztán az, hogy megengedted magadnak, hogy megéld az adott érzelmedet, elegendő segítség volt önmagában is, nincs több teendőd vele a továbbiakban. Azonban megeshet, hogy miután lecsillapodtak a kedélyek, arra a konklúzióra jutsz, hogy érdemes lenne még foglalkoznod a kiváltó okkal. Néha elég, ha kitalálod, legközelebb miként szeretnél máshogy cselekedni egy hasonló helyzetben, hogy jobb végeredménnyel járjon. De az is megeshet, hogy inkább mélyen a probléma gyökeréig kellene ásnod, és komoly problémamegoldás-brainstormot tartanod. Azonban ez utóbbi mindenképp csak akkor vezethet sikerre, ha előbb megvárod, hogy lenyugodjanak szíved háborgó habjai, különben csak több kárt okozol magadnak, mint jót.

Összességében tehát hasznosabb abbahagyni a menekülést érzéseink elől. Mind a testi, mind a mentális egészségünk meg fogja sínyleni előbb-utóbb, ha makacsul eldöntjük, márpedig mi nem fogunk érzelgősködni saját magunk előtt sem. Inkább fogadjuk el őket, értsük meg és tervezzünk tudatosan az ezáltal szerzett információkkal.