A gyakorlati előnyökön kívül számos pszichés hatása is van annak, ha állat(ok) is él(nek) velünk az otthonunkban, és ezek a hatások mind pozitívak. Miért vonzódunk annyira az állatokhoz, és milyen testi-lelki támogatást kaphatunk tőlünk? Pszichológus szakértőink, köztük a SelfGuide pszichológiai műhely és az Önsegítő személyiségfejlesztő műhely alapítói a héten ezen gondolkodtak el. Hogy mire jutottak, azt most megosztják olvasóinkkal.
Sorozatunk korábbi részeit itt olvashatod el.
Milanovich Domi: A cukiságon kívül is rengeteg mindent tudnak
Nem árt, ha egy állat aranyos. Vagy legalábbis nekünk tetszik. De ennél is fontosabb, hogy tudjunk hozzá kapcsolódni, hiszen legyen szó kutyáról, macskáról, lóról vagy gekkóról, az állattartás komoly felelősség. Az elköteleződésért cserébe persze rendkívül sok mindent ad a házi kedvencekkel való együttélés. Az alábbiakban 6 pozitív pszichológiai hatást gyűjtöttem össze, amelyeket mára növekvő számú kutatások is igazolnak.
- Csökkentik a magányt. Az állattartás számos előnye arra vezethető vissza, hogy az állatok társaságot nyújtanak nekünk. Úgy tűnik, pusztán az, hogy egy másik élőlény is van körülöttünk, ott szuszog, kapar, vakarózik a szobában, képes csökkenteni a magány és az elszigeteltség érzését. Egyes vizsgálatok azt találták, hogy a háziállatok pozitív hatása sokszoros azokra nézve, akik egyedül élnek.
- Fokozzák az önértékelést. Hazaérsz a munkából, és örömtáncot jár a kutyád, a macskád meg kedvesen hozzád dörgölőzik. A különböző rituálék, a közeledés, a hűség, a feltétel nélküli ragaszkodás, amelyben egy állat képes részesíteni minket, azt közvetítheti, hogy számítunk valakinek, hogy értékesek és fontosak vagyunk.
- Serkentik az emberek közti interakciókat. Kutatások kimutatták, hogy a kutyasétáltatás fokozza annak lehetőségét, hogy ismeretlenekkel szóba elegyedjünk. Lehetnek kutyasétáltató barátaink, vagy olyanok, akikkel a kutyaiskolában ismerkedünk meg. Már egy 1975-ös kísérlet azt találta, hogy több barátja, látogatója, ismerőse volt azoknak az idős embereknek, akikre egy törpepapagáj gondozását bízták, mint azoknak, akiknek egy begóniát adtak. Ráadásul a kismadarak abban is segítettek, hogy tovább éljen valaki. Rengeteget számított, hogy ott voltak az idősekkel a lakásban, mozogtak, csipogtak, rendszeresen etetni, itatni kellett őket, tisztítani a kalitkájukat.
- Enyhítik a stresszt. Önmagában az, hogy simogatjuk egy állat bundáját, pláne egy ismerős állatét, vizsgálatok szerint a vérnyomás és a szívritmus csökkenésével jár. Az érintés, a fizikai kontaktus (doromboló cicák előnyben) segít abban, hogy kevésbé szorongjunk és meg tudjunk nyugodni.
- Mozgásra késztetnek. Úgy érzed, nincs miért felkelned reggelente? Egész nap csak a plafont bámulnád, annyira enervált vagy? Ha egy kutya ott csahol körülötted és az orrával bökdös, hogy menjetek már sétálni, nagyobb eséllyel kelsz ki az ágyból, veszed fel a ruháidat és lépsz ki az ajtón. Az állattartás struktúrát, ritmust visz az életbe. A kutyák, lovak meglehetősen mozgásigényesek, így a gazdájukat is fitten tartják. Ráadásul közben a szabad levegőn töltünk időt, ami szintén nem elhanyagolható szempont.
- Növelik az önismeretet. Az állatoktól nagyon sokat lehet tanulni önmagunkról, a társas helyzetekben való működésünkről. Nem véletlen, hogy lovas terápiákat használnak például vezetői készségek fejlesztésre. A lóval való kapcsolat sok mindent elárul az ember kommunikációs készségeiről, az önbizalmáról, vagy éppen arról, mennyire tud irányítani másokat. Az is gyakori, hogy fiatal párok közösen vállalnak kutyát. A velük való kapcsolatban sok mindent be lehet gyakorolni, ami a gyermeknevelésben is jól jöhet. Például azt, hogy hogyan tudsz jól szeretni valakit. Hogyan tudsz odafigyelni rá, de a saját érdekében időnként nemet mondani neki, és következetesen tartani a kereteket, hogy mindketten jól érezzétek magatokat.
Kuna-Várhelyi Gábor: A természet gyógyít, csak találj vissza hozzá!
Kényelmes világban élünk. Az otthonunk okos, a közvetlen környezetünk paraméterei pontosan szabályozottak. Nem kell áznunk, fáznunk, és ez persze jó, de mint a világon mindennek, ennek a kényelemnek és biztonságnak is ára van. Mindez egy épített, mesterséges, műszaki eszközökkel telezsúfolt környezetben valósul meg, és ebben élve egyre távolabb és távolabb kerülünk a természettől. Ami pedig távolodik, az egyre idegenebbé és ezzel félelmetesebbé válik. Még pálmafás a tapétánk, és madárcsicsergéssel ébreszt a mobil, de következetesen agyonütünk minden pókot, és kiirtunk, kitakarítunk minden mást is, ami a furcsa és félelmetes természetből bemerészkedik az életünkbe.
A természettől való elszakadásnak pedig súlyos következményei vannak. Az emberi működés egyik kulcsfontosságú tényezője a cirkadián ritmus. Ez az a napi szintű biológiai óránk, amely alapvetően határozza meg a fiziológiai, idegrendszeri és pszichés folyamatainkat is. Az pedig nyilvánvaló, hogy az evolúció során a cirkadián ritmusunk szabályozása a napszakok, a természetes környezet váltakozásának követésére optimalizálódott. A génjeinkben hordozzuk a napszakokkal, a Föld és a Nap váltakozásaival, és úgy általában a természettel való egészséges szinkronban élés lehetőségét. Éppen ezért egyszerűen nem passzolunk a saját magunk által létrehozott mesterséges környezethez. A cirkadián ritmus felborulása az immunrendszerünk legyengülésétől számos testi betegségen át egészen a szorongásig, depresszióig vagy még súlyosabb pszichés zavarokig vezethet.
Ezektől menthetjük meg magunkat, ha valahogy újra kapcsolatot találunk a természettel. Ha megtehetnénk, a lehető legtöbb időt kellene erdőn, mezőn, közvetlenül a természetben töltenünk. De ha ez nem is valósulhat meg olyan gyakran, ahogy az ideális lenne, egy (vagy több) háziállat ugyanolyan jó erre a bizonyos kapcsolatfelvételre. Ez az írás szerencsére nem az ismerős kutya-macska vitáról szól, hiszen erre a célra minden állat megfelel. Mindegy, hogy odahúzunk-e egy fotelt az akvárium elé és ablakot nyitunk egy vízalatti világra, játszunk a macskánkkal, vagy a lámpa alatt mozdulatlanul napozó kaméleont nézegetjük, ugyanazt fogjuk kapni: nyugalmat, állandóságot, stabilitást. A halaim minden este ugyanazt és ugyanúgy csinálják, a kutyám ugyanúgy ragaszkodik hozzám, a macskám pedig pontosan ugyanazzal a rituáléval fog elhelyezkedni az ölemben a tévénézéshez, mint eddigi közös életünk minden napján. Mentesek ezek a kapcsolatok minden változékonyságtól, kiszámíthatatlanságtól, amiket az emberi világából olyan jól ismerünk. Végre úgy kötődhetünk valakihez, hogy akiről gondoskodunk, nem csal meg, nem terhel túl, és nem okoz csalódást. És egyúttal segít abban is, hogy újra megtaláljuk az elveszett kapcsolatunkat a természettel.
Szalay Ágnes: A hatás kétségkívül pozitív
Pszichés szempontból azt gondolom, hogy nagyon pozitívan hat ránk, ha van kapcsolatunk állatokkal. A gyerekek még ösztönösen érzik ezt és imádják őket. Nyilván különböző állatokkal különböző kapcsolat lehetséges, és másként hat ránk egy ló vagy egy kutya, mint az aranyhalunk. De ha csak azt nézzük meg, hogy egy kutya hogyan befolyásolja az életünket már, rengeteg eredményt láthatunk.
Mik is a kutyatartás pozitív hatásai? Kénytelenek vagyunk sétálni, rendszeresen mozogni. Ennek nagyon sok előnye van a testi és a lelki egészségünkre nézvést. Egyrészt a stressz csökkentésében, a negatív indulatokkal való megbirkózásban a rendszeres testmozgásnak egyértelműen jó hatása van. Másrészt, különösen akkor, ha egyedül élünk vagy hajlamunk van a depresszióra, sokat jelent saját magunk karbantartásában, ha van napi rutinunk, nem csúszunk szét egy hétvégi nap, hanem ugyanúgy felkelünk, és a megszokott rendben tesszük a dolgunkat. Egy kutya rászorít minket erre. Aztán a kutyasétáltatás lehetőséget ad arra, hogy beszélgessünk, megismerkedjünk másokkal. A kutyák olyanok, mint a kisbabák: sok ember önkéntelenül odamegy hozzájuk, megsimogatja őket, és szól pár szót a gazdájukhoz. És ott van még a többi kutyasétáltató, akikkel rendszeresen, nap mint nap találkozhatunk, és velük is kialakulhat valamilyen beszélgetés, kapcsolat. Ez megint azoknak lehet értékes eredmény, akik egyedül élnek vagy nehezen alakítanak ki kapcsolatokat. Különösen érdemes lehet egy idős, nyugdíjas embernek elgondolkodni a kutyatartáson a fenti előnyök miatt.
A gyerekek számára is pozitív egy állattal való kapcsolat. Ők még ösztönösen és lelkesen becsülik meg mindazt a sok jót, amit egy állattól kapni lehet. Volt például egy kutatás, ahol 7-8 éves gyerekektől azt kérték, hogy írják le, kik azok, akiktől a legtöbb társas támogatást kapják az életben, kikre számíthatnak a leginkább, kik a legfontosabbak számukra. A gyerekek, nagyon sokan, idesorolták az állataikat is. És jól kezelték a viszonyokat, pontosan megkülönböztették, hogy mit kaphatnak egy kutyától, és mit kaphatnak csak a szüleiktől vagy más emberektől. Az állatokhoz leginkább megnyugtatásért, önbecsülés-növelésért és bizalmas titkaik meghallgatásáért fordultak.
Rengeteg kísérlet, vizsgálat, eredmény van még, ami az állatok stresszes életünkre gyakorolt pozitív hatását taglalja. A Harvardon például a könyvtárban már kutyakölcsönzés is működik, kedden és csütörtökön fél órára lehet kölcsönözni Coopert, hogy simogatása, a vele való játék csökkentse a kutatói, hallgatói stresszt. Persze nem mindenkinek való állat. Van, aki nem szereti az állatokat, vagy fél tőlük. Van, akinek nem lenne ideje ellátni. Van, akinek az anyagi vonzatai okozhatnak gondot. De ha szeretjük az állatokat, és megtehetjük, hogy szerető gazdái legyünk egynek, akkor fontoljuk meg. Jobb személyes stresszkezelő trénert nehezen találnánk magunknak.
