4 konkrét tipp, hogy ne őrülj meg a féltékenységtől

Hogy baj-e, ha valaki féltékeny? Maradjunk annyiban, hogy nem ördögtől való. Persze vannak fokozatok, és olyan eset is, amikor semmiféle alapja nincs a féltésnek. Mégis: az emberek nagy többsége átél ilyesmit, és ez egyáltalán nem biztos, hogy személyiségbeli éretlenséggel függ össze. Az ember elemi igénye, hogy kötődhessen, a szoros kapcsolat ráadásul evolúciós szempontból is előnyös, és évezredek óta végigkíséri az életünket a hosszabb-rövidebb időszakokra elköteleződő társas lét. Amikor féltékenyek vagyunk, ezt a kötődést (fűzzön akár baráthoz, családtaghoz vagy szerelmünkhöz) féltjük, és ettől egészében fenyegetve érezzük magunkat. 

Nem csak szerelmesként

Bár a féltékenység szó hallatán elsősorban a kínzó párkapcsolati bizonytalanság jut az eszünkbe, féltékenyek sok más helyzetben is lehetünk. Részben ez is normális jelenség. Attól az embertől, akihez kötődünk, vagy még inkább, attól a kapcsolattól, amiben átéljük a kötődést, azt várjuk, hogy biztonságban érezhessük magunkat benne. Ha ez az elköteleződés valamilyen kihívással szembesül, megváltozik, könnyen elbizonytalanodunk. Képzeld el, hogy a legjobb barátoddal rendszeres rutinotok, hogy szombatonként beültök egy cukrászdába és egy jó kávé meg egy süti mellett megbeszélitek a hét történéseit. Így megy már évek óta, mindketten szentnek és sérthetetlennek tekintitek az alkalmat. Egyik nap azonban barátod elmondja, hogy jelentkezett egy fotóssuliba, ami most bő egy évig elviszi a hétvégéit, így a kávézásnak egy ideig lőttek. Az a normális, hogy ilyenkor vele örülsz, hogy előrelép és megvalósítja egy régi álmát? Naná! De az is érthető, ha amikor meséli, kicsit elszomorodsz, akár rosszul is esik, hogy vége a szombati kávézásnak. 

Amellett, hogy bizonyos mértékű, intenzitású féltékenység mindegyikünk életének része, még nem jelenthetjük ki, hogy minden okés a dologgal. A túlzott féltékenység nemcsak az aggódó fél mindennapjaira nyomja rá a bélyegét, neki okoz stresszt, feszültséget, keserűséget, de hosszú távon többet árt a kapcsolatnak, mint a féltékenységet kiváltó vélt vagy valós ok. Ha többször kaptad már azon magad, hogy túlreagáltál bizonyos helyzeteket, ha hajlamos vagy rá, hogy elöntsön a lila köd, ha egy kicsit is kompromittálónak érzel egy-egy helyzetet, vagy kicsit is úgy érzed, kevesebbet kapsz, mint korábban, olvasd el a szakértők tippjeit arról, hogyan beszélj róla a partnerednek. 

Mit ne tegyél? 

• Bármennyire is mérges, kiábrándult, elkeseredett vagy, ne öntsd rá partneredre egyből az egész feszkót. Hidd el, hogy ebből még soha nem sült ki semmi jó. Ha olyan helyzetbe hozod, amiben támadva érzi magát, akkor védekezni kezd, ami nem segíti a kommunikációt és könnyen lehet, hogy vagdalkozássá fajul. Az ő érzéseiért nem felelsz, de a magadéit megpróbálhatod legalább kordában tartani. 

• Szerelemféltésedben (ha épp ilyen irányú a féltékenység), feljogosítva érezheted magad arra, hogy nyomozz, kutass és megsértsd a másik privát szféráját. Ne tedd! Mindkettőtök számára méltatlan és megalázó az ilyen helyzet, ráadásul miért kutatnál olyasvalami után, amit nem is szeretnél megtalálni, nem igaz? Ne lesd az e-mailjeit, híváslistáját, csetüzeneteit, ha jót akarsz magadnak. 

• Ne engedd, hogy eszkalálódjon a dolog. Ha néha-néha féltékeny vagy, az oké. Egy párkapcsolatban mindig változik a dinamika, mindig jobban kötődik az egyik a másikhoz éppen, teljesen normális, ha néha aggódsz. Ha viszont azt veszed észre, hogy életed részéve vált az aggódás, vagy féltékenységedben dühös, agresszív, akár bántalmazó vagy, tudnod kell, hogy rengeteget ártasz magadnak és a párodnak is, és a helyzet rendezéséhez szakember segítségére van szükség. 

De addig is, mutatjuk, hogy mondd el, ha valami bánt.

Ja hogy beszélni kell? 

Persze! Az, hogy nem engedsz teret a kínzó és pusztító féltékenységnek, nem azt jelenti, hogy nem beszélsz róla. Valójában ez a legrosszabb, amit tehetsz Az elnyomott érzések olyan erős belső feszültséget okoznak, aminek csakis robbanás lehet a vége. Ellenben ha higgadtan, támogatóan feltárod a gyengeségeidet, könnyen lehet, hogy túljuttok a nehézségeken, akár egy barátoddal, akár a szerelmeddel kapcsolatban érzel akut féltékenységet.

1. Határold el magad az érzéstől

Nem azt mondjuk, hogy próbáld ne azt érezni, amit, hanem hogy nevezd bátran a nevén, de azonosítsd, hogy ez csak az érzés. Vagyis nem te vagy. Ne bélyegezd magad se dilisnek, se féltékeny típusnak, se sárkánynak. Fogadd el, hogy az érzéseidet nem te szabályozod. Azt viszont, hogy hogyan kezeled őket, már annál inkább. Ha tudsz egy kis távolságot tartani, azt is könnyebben el tudod dönteni, mihez kezdj a fájdalommal, félelemmel, szorongással. 

2. Próbáld megtalálni az érzés eredetét

Amikor kétségeid vannak az adott kapcsolat miatt, amikor féltékenységet érzel, próbálj egy kicsit tárgyilagos lenni (ez a legnehezebb persze). Gondold végig, hogy vajon tényleg a másik viselkedése váltja ki az indulataidat, vagy valahol belül gyökerezik a probléma. Ha partnerednek priusza van flörtölésből, nem meglepő, ha rögtön nyílik a bicska a zsebedben, amikor nekiáll dumálgatni. Ha viszont inkább a te önbizalomhiányodról vagy múltbéli csalódásaidról van inkább szó, nem fair az új kapcsolatba is átvinni ezt a terhet. Beszélj róla a partnerednek, hogy mit érzel, de nyugodtan mondd el azt is, hogy emögött azért rajta kívülálló ok is van. 

3. Írd le!

Akár neki írsz – összefoglalva, mi bánt –, akár csak magadnak naplózod, hogy konkrétan mi is történik veled, sokat segíthetsz abban, hogy jól fel tudd dolgozni és tényleg kívülről szemlélhesd az eseményeket. Ne gondolkodj túl sokat, csak igyekezz leírni és megragadni az érzéseket és azt is, hogy ezek partnered mely viselkedéséhez vagy milyen helyzetekhez kapcsolódnak. Lehet, hogy rájössz, nem is történt olyan nagy dolog. Arra is jó ez a módszer, hogy higgadtan gyűjtsd össze azokat a jelenségeket, amik joggal aggasztanak. 

4. És most beszélj!

Teremtsetek nyugodt körülményeket (a legfontosabb talán az, hogy ne dühből vedd elő a másikat, ő pedig tudjon rád figyelni), és beszélj neki az érzéseidről. Igen, jól olvasod. Ne arról, hogy mit követett el, miért rossz az, ahogyan viselkedett, vagy hogy bántó a passzivitása. Saját magadról próbálj meg üzeneteket megfogalmazni, mert ezzel nemcsak te könnyebbülsz meg, de segíted a megértést és azt is, hogy ő is megnyíljon és kapcsolódni tudjon az egészhez. Ne vádold, inkább kérd a segítségét abban, hogy helyreálljon a bizalom. Így lesz veszekedés helyett kapcsolatépítő szeánsz egy ilyen beszélgetésből. Képzeld, még az is kiderülhet, hogy neki is vannak hasonlóan fájdalmas érzései.