Nem érdemes azonban mindent a karanténra fogni, hiszen akár munkáltatóként, akár foglalkoztatottként dolgozunk, korábban is nehezen húztuk meg a munkaidőnk végét. 2019-ben az EU-ban foglalkoztatottak 17 százaléka számolt be arról, hogy a megkérdezés előtti két hónapban a szabadidejében kereste a munkáltatója – derül ki az Eurostat felméréséből.
Nehezen engedjük el a munkát
A legtöbb helyen a munkavállaló nem hasraütésszerűen veszi ki a szabadságát: egyeztetni kell a kollégákkal, tekintettel kell lenni a projektek határidejére, és az sem árt, ha a család többi tagja is el tud szakadni pár napra a munkahelyéről. De sokszor hiába az előzetes tervezés, a nők 14, a férfiak 20 százaléka számolt be arról, hogy szabadidejében is kereste őket a munkaadójuk.
Ahhoz, hogy ezt megtapasztaljuk, nem is feltétlenül kell szabadságra mennünk: a munkaidő lejárta után a munkaadók a teljes foglalkoztatott népesség 10 százalékával léptek kapcsolatba. Ilyenkor jellemzően a következő munkanapra szánt feladatok a téma. Erről a jelenségről a munkavállaló férfiak 12, a nők 8 százaléka számolt be. A felmérés eredményei szerint minden negyedik vezető rendszeresen keresi a beosztottjait azok szabadidejében, általában mielőbb – lehetőleg azonnal – elvégzendő feladatokkal kapcsolatban.
2019-ben a legtöbb foglalkoztatottal rendelkező ágazatok munkavállalóival szabadidejükben rendszeresen felvette a kapcsolatot a főnökük. Az ingatlanpiacon dolgozók 18 százalékára, a kommunikációs területen dolgozók 15 százalékára, a tudományos, műszaki, adminisztrációs és ügyfélszolgálati dolgozók 14 százalékára volt ez jellemző. Nem meglepő módon a vezetők azok, akik messze a legmagasabb arányban (28 százalék) veszik fel a kapcsolatot kollégáikkal azok szabadidejében.
Azt vizsgálva, hogy a munkavállalókat milyen gyakran keresi a főnökük szabadidejében, jellemzően nagyobb arányban futunk bele férfi munkavállalókba, foglalkozástól függetlenül. A különböző tevékenységek között a nemek közti különbség a művészeti területeken, a szórakoztató és a szabadidős tevékenységek kapcsán a legnagyobb, itt a férfiak 17 százalékát, míg a nők 9 százalékát keresi a főnökük a munkaidőn kívül. A pénzügyi és biztosítási területeken ez az arány 15 és 7 százalék, szintén a férfiak javára. A nemek közötti eltérés a szakképzést nem igénylő, kétkezi munkavállalók esetében nem figyelhető meg, itt egyaránt a nők és a férfiak 3 százaléka számolt be hasonló esetekről.
