Nem, nem a véletlen műve, és jó hír, hogy meg lehet szakítani a káros minták ismétlődését. „Éveken át szinte csak érzelmileg elérhetetlen emberekhez vonzódtam és próbáltam velük párkapcsolatot létesíteni. Sikertelenül. Aztán amikor megismertem a felnőttkori kötődési stílusok hátterét, és megtanultam, hogyan törhetem meg a gyerekkorból hozott mérgező minták láncolatát, minden megváltozott” – írja Kathrine Meraki a Mediumon.
Az, hogy gyerekként a szüleink mennyire voltak válaszkészek, és hogyan reagáltak a szükségleteinkre, olyan mély hatással lehet ránk, hogy tudat alatt befolyásolhatja a későbbi párválasztásunkat. A bevésődés és a kötődés részben megmagyarázza, hogy miért vonzódunk olyan emberekhez, akik valamelyik vagy akár mindkét szülő tulajdonságait hordozzák. Arról, hogy pontosan mit takar a biztonságos, a szorongó-aggodalmaskodó, az elutasító-elkerülő, valamint a bizalmatlan-elkerülő kötődési típus, és hogy ezek miként hatnak felnőtt életünkre, ebben és ebben a cikkben írtunk részletesen.
Szorongó-aggodalmaskodó kötődés
Azokra, akik félnek a visszautasítástól és a magánytól, akiknek folyamatos visszacsatolásra van szükségük a partnerüktől ahhoz, hogy érzelmileg biztonságban érezzék magukat, a szorongó-aggodalmaskodó kötődési stílus jellemző.
„Annyira a volt barátom és a párkapcsolatom körül forgott a világ, hogy kezdtem elhanyagolni a barátaimat, és hiába vártam el a kapcsolatomtól, hogy visszakapjam önmagamat, éppen ennek ellenkezője történt: végül teljesen elveszítettem” – vallja Meraki.
A szorongva kötődő emberekhez általában elutasító-elkerülő, azaz érzelmileg távolságtartó személyek vonzódnak, ami még inkább megerősíti a szorongóknak azt a hiedelmét, hogy a másik fél nem tudja kielégíteni az érzelmi szükségleteiket.
Elutasító-elkerülő kötődés
Az érzelmi és fizikai szabadságot igénylő és az intimitást kerülő emberek nagy valószínűséggel ebbe a kategóriába esnek, és nem ritka, hogy amint kezd érzelmileg túl intenzívvé válni számukra egy kapcsolat, egyszerűen ellökik maguktól a másikat.
Mint azt Jeb Kinnison is megjegyzi Avoidant (Elkerülő) című könyvében: „amint túl közel kerül hozzá valaki, megszólal a tudatalatti riasztója, és inkább a biztonságos egyedüllétet választja, vagy azoknak az embereknek a társaságát, akik nem veszik észre, hogy ő valójában nem az, akinek látszik.”
A szorongóan kötődő emberekkel ellentétben az elutasító-elkerülő személyek a függetlenséget részesítik előnyben, és már-már ódzkodnak az intimitástól, nekik ugyanis nincs szükségük másokra ahhoz, hogy szabályozni tudják az érzelmeiket.
Zsák a foltját?
Az tehát, hogy a szorongva kötődő és az elutasító-elkerülő személyek ennyire vonzzák egymást, visszavezethető a múltbeli, szülőkkel való kötődési stílusra. Bartholomew, Horowitz és John Gottman munkássága is igazolja, hogy a felnőtt kori párválasztásnak a kora gyerekkorban megélt kötődési stílus az alapja és mozgatórugója.
Azok a kisgyerekek, akiknek a szüleire az érzelmi távolságtartás a jellemző, és akiket megbüntetnek, amikor sírnak vagy szomorúak, azt tanulják meg, hogy a szoros kapcsolatok és az érzelmek „rosszak”. Ha pedig a szülő következetlenül, bizonytalanul kötődik és elégíti ki gyermeke szükségleteit, azaz hol elutasítja, hol pedig szeretőn és gondoskodón viszonyul hozzá, akkor a gyerek azt tanulja meg, hogy ahhoz, hogy jól legyen (gondoskodjanak róla, megetessék, tisztába tegyék), folyamatosan fenn kell tartania a rá irányuló figyelmet – vagyis hogy ragaszkodással elérhetővé válik számára az érzelmi közelség és intimitás.
Felnőttként tudattalan félelmeket váltunk ki egymásból...
...miközben keressük azt a szeretetet és érzelmi táplálékot, amit gyerekként nem kaptunk meg.
Az elutasító-elkerülő stílussal kötődő emberek is vágynak a szeretetre és törődésre, miközben a korai bevésődés miatt tartanak a szoros kapcsolatoktól. Azért tartják a pár lépés távolságot, mert félnek kimutatni a sebezhetőségüket. A szorongva kötődő embereknek folyamatos visszacsatolásra van szükségük ahhoz, hogy biztonságban érezzék magukat, és a félelmük tárgya az, hogy elhagyják őket. Az elutasítás és a ragaszkodás kombinációja pedig állandó feszültséget eredményez a kapcsolatban.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
„Ahhoz, hogy megtanuljuk szabályozni az érzelmeinket és harmóniába kerüljünk önmagunkkal, első lépésként fel kell ismernünk önkorlátozó sémáinkat. Amint tudatába kerülünk szorongó-aggodalmaskodó kötődési stílusunknak és elkezdünk azon dolgozni, hogy megadjuk magunknak azt a mértékű törődést és figyelmet, amire vágyunk – ahelyett, hogy másoktól várnánk el –, sokkal könnyebb lesz véget vetni a szenvedésünket okozó minták ismétlődésének” – összegez Meraki.
