Példákért nekünk sem kell a szomszédba (vagy a tengerentúlra) menni. Pár hete az Index írt arról, hogy Szijjártó Péter külügyminiszter szinte sosem visel maszkot, május közepén pedig a Magyar Narancs mutatta be, hogy Orbán Viktor miniszterelnök mennyire kilógott a maszk nélküli megjelenésével a belgrádi látogatása alkalmával, holott azon a reggelen még pont ő maga figyelmeztetett az óvintézkedések betartására a Kossuth Rádiónak adott interjújában.
Persze azt nem tudhatjuk, hogy pontosan mi áll az ő viselkedésük hátterében, de a SARS-, illetve a H1N1-vírus tapasztalatai, valamint a közelmúlt közvélemény-kutatásai és médianyilatkozatai érdekes támpontokat adnak a jelenségről való gondolkozáshoz. Ezeket elemezte Jessica Valentini a Mediumon megjelent cikkében.
Könnyebben bűnözőnek nézhetik, aki nem fehér
Afroamerikai emberek, köztük aktivisták és tudósok többször beszéltek a sajtóban arról, hogy mennyire nem érzik biztonságban magukat, ha házilag készített maszkot kell viselniük (sokáig az USA-ban sem lehetett sebészeti maszkot kapni). Ez ugyanis növelheti az ún. faji alapú profilalkotás mértékét, minek következtében például gyakrabban igazoltatnak fekete vagy latino férfiakat a rendőrök (hazánkban sajnos a roma emberekkel szemben járnak el így), durvábban bánnak velük, esetenként könnyebben lelövik őket. Az arc eltakarása, pláne a bandatagságra emlékeztető kendőkkel, egy csapásra gyanússá teheti a nem fehér férfiakat, mert megidézi a róluk szóló előítéletes, sztereotip bűnözői képeket, és tévesen növelheti a kriminalizmus észlelt szintjét velük kapcsolatban. Szakértők szerint egyébként a kisebbségek helyzetével kapcsolatos érzéketlenség a járványügyi védekezés más elemeit is jellemezte: a társadalom kevesebb hatalommal bíró tagjai kevésbé férnek hozzá az egészségügyi szolgáltatásokhoz, kevésbé érhető el számukra az internet, illetve ritkábban végezhető otthonról a munkájuk, ami az elmúlt időszakban komoly hátrányokat jelentett.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
A maszkviselésben sok a politika
Az amerikai kontextusban a járvány kitörése óta egyfajta ideológiai kérdéssé vált, hogy ki hord maszkot. Az NBC News által május elején idézett adatok szerint míg a demokraták 76, addig a republikánusok csupán 59 százaléka mondta azt, hogy maszkot tesz fel, amikor elhagyja az otthonát. Ez a döntés nagyban összefügg azzal, hogy ki mit gondol a vírusról, a maszkkal történő védekezés hasznosságáról, illetve az óvintézkedések szükségességéről. A járvány bagatellizálása, illetve a személyes példamutatás hiánya viszont azért roppant káros a politikusok részéről, mert teljesen hiteltelenné válhatnak az intelmeik, és az állampolgárok is feljogosítva érezhetik magukat arra, hogy ne tartsák be a szabályokat.
Nem csak nőknek való
A SARS-szal és a H1N1-gyel kapcsolatos kutatási eredmények azt mutatják, hogy több nő viselt maszkot a járványok idején, mint férfi. Az 1918-as influenzajárvány során pedig állítólag külön módszereket kellett kidolgozni arra, hogy a férfiakat is meg tudják győzni a többszöri mosdás előnyeiről, mert abban az időben a tisztaságot a nőkkel (különösen a tanító nőkkel) kapcsolták össze. A higiéniai viselkedéseket ezért igyekeztek átkeretezni, hogy azok inkább a fegyelmezettséghez, a hazafiassághoz, a felelősségvállaláshoz kötődjenek. Az „igazi férfi” képe sajnos a koronavírus esetében a maszkviselés kapcsán is elő-előjön: voltak, akik úgy nyilatkoztak, hogy a maszk olyan, mint egy szájkosár: a férfi gyengének és alárendelődőnek tűnik benne.
Te viselsz maszkot a boltokban, üzletekben (ahol egyébként kötelező)?
A férfiasság más területeken is toxikus
Az, hogy a férfiak nem akarnak gyengének, azaz a társadalom szemében femininnek látszani, az élet más területein is hatással van arra, hogy milyen, az egészségüket befolyásoló viselkedéseket mutatnak. Kutatási eredmények szerint például kevésbé jellemző rájuk a biztonsági öv használata vagy a szűrővizsgálatokon való részvétel, mint a nőkre. Számottevően többet dohányoznak, amivel a saját és a környezetük egészségét is veszélyeztetik. Pszichés nehézségeik miatt azonban ritkábban keresnek segítséget, mert az szembemegy a férfiasságra irányuló elvárásokkal, és erősen stigmatizál. Mindez viszont komoly problémákhoz vezet: amerikai adatok azt mutatják, hogy a férfiak körében 4-szer olyan gyakori az öngyilkosság, mint a nőknél.
