Olga Khazan a The Atlanticon egy elég új kutatás eredményeit bemutatva igyekezett rendet vágni a saját és olvasói fejében a narcizmus és a magas önbizalom témakörében. Mert sokak fejében megfogalmazódik a gondolat: nem az okozza-e, hogy egyre több a narcisztikus közöttünk, hogy a kilencvenes években az önbizalom erősítését mindennél fontosabbnak gondoltuk a nevelés során? Ugye ő amerikai, nálunk kicsit más a történelme a magabiztosságra nevelésnek, de azért itt is tízből kilenc szülő azt mondja, hogy az lenne a legjobb, ha a gyereke megtanulna kiállni magáért, és képviselni a saját érdekeit. Hogy boldoguljon. A mai világban. Közben meg ott van az idősebb kollégák millió panasza a mai fiatalokról, akik azt hiszik, mindenkinél jobbak, nem becsülnek senkit magukon kívül, akiknek minden azonnal kell, és akik azt hiszik, hogy fél év múlva már vezetők lesznek.
Írj nekünk
Szerzőnk, Szalay Ágnes pszichológus, több mint 15 év szervezetfejlesztési tanácsadói tapasztalattal. A SelfGuide pszichológiai műhely egyik alapítója. Coachként támogatja ügyfeleit céljaik megtalálásában és elérésében, legyen szó munkahelyi, vezetői vagy személyes fejlődési igényről. Motivációs elakadással, karrierváltással, stresszkezeléssel, szakmai, vezetői fejlődéssel kapcsolatban lehet hozzá fordulni személyesen, vagy olvasói levélben, melyre (a névtelenséget megőrizve) a Dívány.hu-n is szívesen válaszol.
A fenti gondolatok közül elég sok a hibás. Például attól nem lesz több narcisztikus, hogy többet beszélünk róla, és fűre-fára narcisztikust kiáltunk. Vagy egy generációt úgy egyben nem lehet ilyen-olyan tulajdonságokkal leírni, hiszen a mai húszévesek között éppen annyiféle ember van, mint a negyvenesek között. Az viszont mégis jogos kérdés, hogy ha túlzottan erősítem a gyerekem önbizalmát, akkor nem nevelek-e belőle a legjobb szándékaim ellenére egy önelégült, önző alakot, nem kényeztetem-e túlságosan, ami ahhoz vezethet, hogy narcisztikussá válik.
A túl sok önbizalom már baj?
Erre a pszichológusoknak, főleg a fejlődéslélektannal vagy személyiségpszichológiával foglalkozóknak sok válasza van. Annak, amiről a cikkben bemutatott kutatás szól, elsősorban az a lényege, hogy az egészséges önbizalom és a narcizmus két meglehetősen különböző dolog, és nem, nincs arról szó, hogy a túl sok önbizalom lenne a narcizmus.
Aleksandra Cichocka, a kenti egyetem professzora 158 lengyel munkással végezte a kutatását, hogy megvizsgálja, van-e, és ha igen, akkor mi az összefüggés a magas önértékelés, önbizalom, és a narcizmus között. Egy év során háromszor is kitöltettek velük teszteket, melyek az önbizalmuk aktuális állapotát mérték. Ugyanekkor a narcisztikus személyiségjegyekre kérdező tesztet is kitöltötték. Első ránézésre volt is összefüggés a két dolog között. Magasabb eredményt mutattak az önbizalomskálán is azok, akik több narcisztikus személyiségjeggyel rendelkeztek.
Elégedett vagyok a képességeimmel: igen; többet érek másoknál: nem
Amikor azonban alaposabban megvizsgálták az adatokat, feltűnt egy alapvető különbség. A narcizmus két elemének együttjárása a magas önbizalomszinttel erősen különbözött. A narcizmusnak az az eleme, hogy magát valaki kiválónak hiszi, képességeit nagyra tartja, összefüggött az önbizalomskálán kapott magas pontokkal. De a másik elem, ami a versengés, az, hogy valaki nem egyszerűen nagyra tartja magát, hanem másoknál többre, az nem mozgott együtt az önbizalommal. A kutatók szerint az okozhatja a magas önbizalom és a narcizmus összemosódását a fejekben, hogy mindkét típus pozitívan gondolkodik önmagáról. De egészen másképp!
Együttműködés
Akiknek nagy az önbizalmuk, magabiztosak, azok másképp kapcsolódnak embertársaikhoz, mint a narcisztikusak. Míg az előbbieknek másokkal együtt lenni az együttműködésről szól, addig az utóbbiaknak az élet egy nulla összegű játék (vagyis az ő világukban csak nyertesek és vesztesek vannak). Eddie Brummelman, a kutatásban szintén részt vevő pszichológus szerint az önbizalom azt jelenti, hogy az ember elfogadja magát olyannak, amilyen – nem pedig másokkal összehasonlítva találja magát elfogadhatónak vagy nem megfelelőnek. A narcisztikusokra viszont az jellemző, hogy másoknál jobbnak tartják magukat.
Elfogadás, nem különlegesnek tartás
A nevelésnek pedig igenis hatása van arra, hogy valakiben önbizalom épül-e vagy pedig narcizmus. Csak éppen nem úgy, hogy egy szülő egyszerűen túlzásba viszi az önbizalom-építést, és ezáltal alakítja narcisztikusra a gyereke személyiségét – állítja Brummelman. Narcisztikussá az válhat, akiben a szülei azt a gondolatot ápolgatják, hogy különlegesebb, mint mások, többet érdemel, mint mások. Önbizalma pedig annak a gyereknek lesz, akinek a szülei azt adják, hogy szeretünk és elfogadunk téged, nem kell ehhez kitűnnöd a többiek közül, vagy legyőznöd másokat. Különleges vagy nekünk, mert szeretünk, és közben olyan vagy, mint a többiek.
Nincs tehát azzal baj, hogy önbizalom-kialakításra törekszünk a nevelésben, ha szeretetünkről és elfogadásunkról biztosítjuk a gyerekünket. Azt kerüljük csak el, hogy a másokhoz képesti különlegességét, többre hivatottságát hangsúlyozzuk.
