A nyugati világban hajlamosak a partnerválasztásra helyezni a hangsúlyt a szerelemről való gondolkodásban. Ma is tartja magát az a mítosz, hogy ha megtalálod a másik feledet, a lelki társadat, akkor attól fogva boldogan fogtok élni, míg meg nem haltok. A romantikus csalódáson átesett ember pedig karját széttárva vonja le a szomorú konklúziót: mégsem ő volt az igazi. De a történet soha nem itt ér véget, ha véget ér egyáltalán.
Az illető folytatja tovább a keresgélést, hiszen a fogyasztásra épülő kapitalista társadalmakban mindenből nagy a választék. Jön is az új szerelem, aki néha eléggé hasonlít az azt megelőzőre, néha kicsit különbözik tőle. Főhősünk mégis arra lesz figyelmes, hogy a kezdeti rózsaszín szakasz után csöbörből vödörbe esett, hasonló dinamikák keserítik meg az életét, mint a legutóbb. Mit lehet tenni?
Az új kapcsolatodban sem leszel feltétlenül boldogabb
Egy frissen publikált longitudinális vizsgálatban 554, Németországban élő személy párkapcsolatainak alakulását követték nyomon 8 éven keresztül a kutatók. Johnson és kollégái olyan résztvevőket kérdeztek a tapasztalataikról, akiknek ez alatt az időszak alatt két, 1 évnél hosszabb ideig tartó kapcsolata is volt. Nem meglepő módon az emberek negatívabbnak látták a kapcsolatukat a szakítást követően: a végjáték során begyűjtött sérelmeik még a jó pillanatokra is árnyékot vetettek. Abban sincs újdonság, hogy a kapcsolat kezdeti szakaszában nagyobb lelkesedést mutattak a megkérdezettek.
Az igazán izgalmas eredmény az volt, hogy a mézeshetek lezárultával körülbelül ugyanolyan párkapcsolati minőségről számoltak be az emberek az új kapcsolatban, mint amilyennek a régi kapcsolatot megélték, mielőtt beütött a krach. Nem mutatkozott különbség a párkapcsolati elégedettségben, a szexuális kielégítettségben, a kapcsolat észlelt stabilitásában, a konfliktusok számában, valamint az intim kitárulkozások előfordulási gyakoriságában a régi és az új partnerrel való kapcsolat közbülső szakaszának értékelése során. Tehát az emberek nagyon hasonlóan érezték magukat az új szerelmükkel, mint a régivel annak idején.
Szögjal Rinpocse: Önéletrajz öt fejezetben
1. fejezet
Sétálok végig az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán.
Beleesem. Elveszett vagyok… remény nélküli.
Nem az én hibám.
Egy örökkévalóság lesz, mire kijutok.
2. fejezet
Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán.
Úgy teszek, mintha nem látnám.
Megint beleesem.
Nem tudom elhinni, hogy megint ugyanott vagyok.
De nem az én hibám.
Ismét hosszú időbe telik, mire kijutok.
3. fejezet
Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán.
Látom, hogy ott van.
Megint beleesem… ez már szokás.
Nyitva a szemem,
Tudom, hogy hol vagyok.
Az én hibám.
Azonnal kikerülök onnan.
4. fejezet
Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán.
Kikerülöm.
5. fejezet
Egy másik utcán sétálok.
Forrás: Szögjal Rinpocse: Tibeti könyv életről és halálról (Magyar Könyvklub, 1995, Fordítás Sárközi Alice, 49. oldal)
Változtasd meg a történeted!
Ha egyik kapcsolatból a másikba ugrálsz, előfordulhat, hogy csak a nevek fognak változni, de a történet ugyanaz marad. Azért marad ugyanaz, mert te bizonyos szempontból nem változol. Csak úgy tudod megtörni a benned ismétlődő, múltban gyökerező, ártó köröket, ha befelé fordulsz, elkezdesz dolgozni magadon. Az önismereti munka nagyszerű összefoglalóját adja a fenti gondolatsor, amikor rávilágít arra, hogy a fejlődéshez alapvetően 3 dologra van szükség: hogy egyáltalán észrevedd a problémákat, felelősséget vállalj a megoldásukért, és eszközöket kapj ahhoz, hogy meg tudj küzdeni velük. Érdemes pszichológus segítségét kérned a káros párkapcsolati mintázataid felismeréséhez és korrigálásához. Ha fejleszteni tudod a kommunikációs készségeidet, a konfliktuskezelő technikáidat vagy a szorongáskezelő módszereidet, akkor a kapcsolódás újfajta minőségeit fedezheted fel.
