Ha megfelelően előkészülünk, kellő mennyiségű étellel és itallal vesszük körbe magunkat, megnyitjuk a Netflixet, bebújunk a puha takaró alá, hirtelen minden megvan ahhoz, hogy soha többet ne kelljen kimászni az ágyból. Jól hangzik, ugye? De az öröm nem tartana sokáig, rövid időn belül kiderülne, hogy szörnyű hibát követünk el.
Nem annyira jó ötlet
Előfordul, hogy tartunk egy lusta hétvégét, vagy betegség miatt eltelik úgy egy egész nap, hogy ágyban maradunk. A testünk fekvésre adott jeleire nem is kell sokat várni, már 24 óra után megváltozik a tüdőnk működése. A változást eleinte valószínűleg nem érzékeljük, de nem árt tisztában lenni azzal, hogy ilyenkor az alsó légutak térfogata csökken, így a váladék nehezebben ürül ki belőlük, ez pedig akár tüdőgyulladáshoz is vezethet. Ezért egy hosszabban elhúzódó betegség esetén érdemes időről időre felülni és megpróbálni köhögni, még akkor is, ha túlságosan belefeledkezünk a kedvenc sorozatunkba.
Egy hét fekvés után a problémák csak súlyosbodnak. Az izmok és a csontok segítenek megtartani a testünket, de a napokon át tartó fekvéskor alig használjuk ezeket a szerveinket. Minden ágyban töltött hét alatt elveszítjük csontsűrűségünk 1 százalékát, így a csontjaink egyre törékenyebbé válnak. Ezért van az is, hogy a gravitáció nélküli térben lebegő űrhajósoknak naponta legalább két órát kell edzeniük és plusz kalciumot is fogyasztanak. És ha ez nem lenne elég, az izomtömegünk is 1 százalékkal csökken az első fekvéssel töltött hét során. Először a comb, a fenék és a váll területéről kezd elfogyni az izom, hiszen ezeket használjuk legkevésbé. Mozgás közben az izmok cukrot vesznek fel a vérből, így lesz kellő energiájuk a működéshez, de már 10 nap pihenés után lelassul ez a folyamat. Ez azt eredményezi, hogy az összes fel nem használt cukor felhalmozódik a véráramban, ami könnyen 2-es típusú cukorbetegséghez vezet.
A második, fekvéssel töltött hét után a testünk csontosabb részein – csípő, boka vagy a farokcsigolya – fekélyek jelennek meg. A fekvés közbeni állandó nyomás blokkolja a véráramot, így a bőr sejtjei lassan elhalnak. És ha nem vigyázol, a bőr után a szövetek is elhalnak, innen pedig már nem kell sok ahhoz, hogy az izmok és a csont felszínre kerüljön. Valljuk be, az ember határozottan nem így képzeli el a pihenését. Eközben az izmok egyre gyorsabban sorvadnak. Mindössze két hét után elveszítjük az izomtömegünk 10 százalékát, ennek következtében pedig kevesebb oxigén kerül a szervezetünkbe. Egy fekvéssel töltött hónap után az izomsorvadás miatt a szív 30 százalékkal kevesebb vért pumpál, így kevesebb oxigén jut a szervezetünkbe, emiatt pedig a pihenés ellenére egyre fáradtabbnak érezzük magunkat.
És ha még ezek után sem jött meg a kedvünk ahhoz, hogy felkeljünk, később lehet, hogy már nem is fogunk tudni. Hat ágyban töltött hónap után ugyanis az izmaink nagy része elsorvadt, a csontjaink elgyengültek, nem képesek megtartani a testünk súlyát, sőt a szívünk sem tudja ellátni a feladatát. És az agyunk sem túl boldog, végül is hónapok óta fekszünk ugyanabban az ágyban, ugyanazon a helyen, ugyanazok között a falak között, minden nap ugyanazokkal az ingerekkel és élményekkel. Nem hangzik túl jó, ugye? Tanulmányok eredményei szerint az ágyban töltött pihenés növeli a szorongás és a depresszió kialakulásának esélyét, éppúgy, mint ahogy kismamák esetében a bezártság, elszigeteltség érzése növeli a szülés utáni depresszió kockázatát.
Ezek tudatában talán megegyezhetünk abban, hogy a földi paradicsomot mégsem az állandó fekvés jelenti. Pontosan ezért javasolják az orvosok, hogy amint lehet, keljünk fel az ágyból, sétáljunk, mozogjunk egy kicsit, hogy a csontjaink és az izmaink ne jöjjenek ki a gyakorlatból. Ezzel együtt a lusta vasárnapokkal persze semmi gond nincs, ha hétfőn újult erővel vágsz neki az életnek.
