Huszonnyolc, mára klasszikusnak számító pszichológiai kísérletet ismételtek meg hatalmas apparátussal és befektetéssel az elmúlt években: a vizsgálatokban közreműködő munkatársak puszta névsora 4-5 oldalas lett. A kutatók mindenben igyekeztek követni az eredeti vizsgálatok menetét, de
mindössze az esetek felében tudták reprodukálni ugyanazokat az eredményeket.
Ez azért óriási probléma, mert a megismételhetőség a tudományosság egyik alapkritériuma (ezért is kell a tudósoknak nagyon pontosan lejegyezni azt a módszert, amivel dolgoztak).
Nehéz megfejteni, hogy mi állhat a krízis mögött: talán a hírnévre törekvés, a megkérdőjelezhető kutatásmódszertani gyakorlatok, vagy a hangzatos konklúziók iránti igény okozza az elcsúszást, míg mások inkább egyfajta politikai elfogultsággal magyarázzák a jelenséget. Ez utóbbi feltételezés igazságtartalmának járt utána Diego Reinero, a New York Egyetem kutatója publikálás alatt lévő munkájában, amelyről a Research Digest is beszámolt.
A liberális üzenetekkel kevésbé szigorúak a tudományban?
Egyes amerikai becslések szerint a liberálisok és konzervatívok aránya 14:1-hez a pszichológusok körében. Vannak, akik úgy tartják, hogy emiatt a liberális érzékenység számára vonzerővel bíró kutatásokat nem nézik annyira kritikusan a tudományos publikáció kapuinak őrzői, amikor egy tanulmány megjelentetéséről döntenek. Ennek egyik példája sokak szemében az ún. Implicit Asszociációs Teszt története. A rendkívül izgalmas mérőeszközt te is kipróbálhatod az alábbi linken.
Az eljárás sokak szerint illeszkedik a liberális világképbe, hiszen eredeti szándékai szerint arról szól, hogy kimutassa: valamennyire mindenki előítéletes, akár a tudatában van, akár nem. A teszt során különböző kategóriákhoz (kisebbségi és többségi identitásokhoz) kell egyes kifejezéseket, hangokat hozzárendelni. A hipotézis szerint, ha gyorsan és pontosan szortírozol, akkor a két dolog közötti kapcsolat erősebben él a fejedben, például, hogy a heteroszexuális emberek jók, a „homoszexuálisok” rosszak.
Később azonban komoly aggályok merültek fel azzal kapcsolatban, hogy az ezredmásodpercekben mért reakcióidőbeli eltérés mennyire fordítható le a hétköznapi életben megnyilvánuló előítéletes viselkedésre. Egy vizsgálatban nagyon szerény eredményt kaptak ezen a téren: csupán a diszkriminatív megnyilvánulások 1 százalékát tudta bejósolni a mérőeszköz. Lehet, hogy inkább csak azt tudja kimutatni, hogy mennyire ismerjük a sztereotípiákat? Bárhogy is legyen, a teszt mind a mai napig széles körben elterjedt, noha eléggé ellentmondásos a megítélése.
200 pszichológiai kutatás eredményeit nézték át
Reinero két egymást követő elemzést hajtott végre kollégáival, amely során egy liberálistól konzervatívig terjedő 5 pontos skálán osztályoztak pszichológiai tanulmányokat, vagy pedig berakták őket egy politikailag irreleváns kategóriába. Az első elemzésben olyan doktorandusz hallgatók végezték a kódolást, akik egyébként nem vettek részt a projektben. A második fordulóban egy nagyobb, diverzebb csapattal dolgoztak, akik helyi amerikai emberekből álltak.
Példák liberális és konzervatív kutatásokra
Egy kísérlet például azt találta, hogy bizonyos helyzetekben fehér emberek azért tartanak néha távolságot afroamerikaiaktól, mert félnek, hogy nem jól csinálnak valamit, emiatt pedig rasszistának minősítik őket. Ezt az üzenetet és témaválasztást liberálisnak értékelték a kódolók. Egy másik vizsgálatból az derült ki, hogy azok az emberek, akiknek a lelkét valamilyen titok nyomja, nehezebbnek észlelnek súlyokat, egy hegyet pedig meredekebbnek látnak. Mindezt a liberális–konzervatív tengelyen közepes övezetbe tartozónak pontozták a résztvevők. Egy harmadik tanulmány szerint azok a személyek, akik erotikus képeket nézegetnek, utána kevésbé vonzónak találnak egy a sajátjuktól különböző nemű emberről készített meztelen képet, mint akiknek korábban absztrakt festményeket megörökítő fotókat mutattak. Ez a kísérlet konzervatív besorolást kapott Reinero és csapata munkájában.
Ezeket az eredményeket találták
Az áttekintett kutatások jelentős része centrista, illetve politikailag semleges besorolást ért el. Semmilyen bizonyítékot nem találtak arra vonatkozóan, hogy a politikai részrehajlás alapesetben összefüggne a kutatások módszertani erősségével: az ideológiai elfogultság közel elhanyagolható mértékű, mindössze 1-2 százalékát tudta megmagyarázni a kutatások megismételhetőségében létrejövő varianciának.
Az ideológiai szélsőségességnek viszont volt hatása: minél távolabb állt a kutatás a politikai semlegességtől (mindegy, hogy liberális vagy konzervatív irányban), annál kevésbé volt megismételhető. A világnézeti extremitás az első elemzésben a replikálhatóság varianciájának 34, a másodikban a 6 százalékáért volt felelős.
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy míg a liberális / konzervatív kategóriákba sorolható üzenetek nem függnek össze a kutatások módszertani minőségével, addig a politikai szélsőségesség árthat a tudományos munka megbízhatóságának és színvonalának. Ezekről a témákról már csak azért is fontos átláthatóan beszélni, mert a gyakorlatban meglehetősen ritka a politikamentes tudomány: a hűvös objektivitásban való tetszelgés ugyanúgy egy ideológia része, csak láthatatlanná van téve a világnézeti befolyás.
