Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Fejsérülések sorozatát vészeli át pályafutása során egy kontaktsportot űző versenyző. A brutális ütközéseket hol élvezettel, hol aggodalommal figyeli a közönség, akik körében meglehetősen elterjedt nézet, hogy az agykárosodás mentális problémákhoz vezet a személy későbbi élete során. Szakemberek szerint azonban ennél jóval komplexebb jelenségről van szó.
Átlagban 8,7 agyrázkódást elszenvedett 43 egykori amerikaifoci-játékos vizsgálatáról számol be egy nemrég megjelent tanulmány, melyben Benjamin Brett és munkatársai arra voltak kíváncsiak, hogy az agyrázkódások száma hogyan függ össze a későbbi depressziós tünetekkel. A visszavonult sportolók testi (pl. szédülés, fájdalom, légszomj) és hangulati szimptómákra vonatkozó kérdőíveket töltöttek ki, illetve a fejsérüléseik történetéről is részletesen beszámoltak. Az adatokat statisztikai módszerekkel elemezték a kutatók. Az eredményekről a PsyPost összefoglalója alapján számolunk be.
#1 Mi történik egy agyrázkódáskor?
Amikor a fejet hirtelen, nagy erejű ütés éri, az agy a koponyához ütődik, mert az agyfolyadék nem képes teljesen megvédeni, így átmenetileg zavar áll be a működésében. Az agyrázkódás nem mindig jár eszméletvesztéssel, tünetei – pl. emlékezeti problémák, koncentrációs nehézségek, látászavar, fülcsengés, szédülés, zavart viselkedés, egyensúlyproblémák, hányinger, fejfájás, aluszékonyság – sokszor nem egyértelműek, a diagnózist neurológus állítja fel.
Agyrázkódás esetén fel kell függeszteni a fizikai és erős mentális igénybevételt jelentő tevékenységeket, máskülönben fennáll a maradandó agysérülés veszélye. Profi sportolóknál ezt sokszor nem veszik eléggé figyelembe: a játékosok durva ütközéseket követően is végigjátsszák a meccset, illetve kevés kihagyással a szezont is.
#2 Az agyrázkódás nem mindig vezet depresszióhoz
Az aktív pályafutásuk alatt agyrázkódásokat elszenvedő sportolók közül nem mindenkinek voltak depressziós tünetei a vizsgálat idején. Az összefüggésben az mutatkozott kulcstényezőnek, hogy a visszavonult játékosok miként jellemezték a testi működésüket, milyen fizikai panaszokkal rendelkeztek. Amennyiben nem voltak testi tüneteik, az agyrázkódások száma és a depresszió között nem volt kapcsolat.
#3 Fontos szerepe van a testi panaszok mennyiségének
Minél több fizikai tünetről számolt be egy sportoló, annál szorosabbá vált az agyrázkódások és a depresszió kapcsolata: a két jelenség között a testi szimptómák közvetítettek. Az utóbbiak hatása önmagában is kétszer akkor volt a depressziós tünetek kialakulására, mint az agyrázkódásoké. Ebből is látszik, hogy az agyrázkódások és a mentális problémák közötti kapcsolat vizsgálatakor fontos figyelembe venni a testi panaszok hatását. Sajnos arra nem adott választ a kutatás, hogy pontosan mely tényezőkön múlik a szomatikus szimptómák fennmaradása, illetve enyhülése.
#4 Más faktorokat is érdemes lenne vizsgálni
Noha a szalagcímekre kerülő kutatásokat elit sportolókon végzik, ez a populáció drasztikusan eltér a középiskolában sportoló fiataloktól
– nyilatkozta a PsyPostnak a kutatás vezetője, aki szerint lényeges, hogy vizsgálataikat más emberekre, más sportokra, más országokra is kiterjesszék. A depresszió kialakulásában vélhetően szerepet játszik továbbá az is, hogy miként élik meg a visszavonulásukat az egykori profi játékosok, hogyan tudnak a civil életben boldogulni, milyen az egészségügyi állapotuk, az életminőségük és mennyi támogatást kapnak az őket körülvevő emberektől. Sok munka vár még a tudósokra, hogy feltárják az eddig tisztázatlanul maradt kérdéseket.
