Nem tudod, mi az, de szoktad mondani: Mit jelent, ha valaki introvertált?

A fenti mondatok mindegyikét nemrég hallottam. Pedig Susan Cain már 2012-ben meghirdette az „introvertáltak forradalmát”, és azóta tényleg egyre több könyv, cikk születik a témában. Az introvertáltak olyan csoportot alkotnak, melyet túlzás kisebbségnek nevezni, tekintve, hogy minden második, harmadik ember az. Persze a téma terjedésében sokat segít az internet is. Egy introvertáltnak sokkal testhezállóbb írásban megosztani az átgondolt nézeteit, mint előadást tartani, vagy vitakörben részt venni. Mégis, még mindig sok tévhit él az introverzióról az emberek fejében, amiket nem árt tisztába tenni.

Természetesen az introvertált emberek is milliófélék, tehát biztosan sok olyan is van köztük, akire minden felsorolt tulajdonság igaz. De nem feltétlenül. És pusztán azért, mert introvertált, biztos, hogy nem.

Az introvertált ember nem feltétlenül szégyenlős

A legkedveltebb leegyszerűsítés, hogy az introvertáltak szégyenlősek. Pedig ez egyáltalán nem így van. Vagy lehet így is, mindenesetre a szégyenlős nem azonos az introvertálttal. Az előbbi arról szól, hogy valaki erősen tart a társas helyzetektől, azokban kényelmetlenül érzi magát, szorong. Míg az introvertált egyáltalán nem feltétlenül szorong ilyen helyzetekben, hanem inkább kevesebb igénye van rá. Amikor szégyenlős valaki, az arról szól, hogyan él meg valaki egy kommunikációs helyzetet, míg az utóbbi arról, mennyire motivált ilyen helyzetekbe kerülni. Egy extrovertált is lehet szégyenlős, szoronghat attól, hogyan ítélik meg őt, jót mondott-e, mi lesz a vélemény róla. És egy introvertált is érezheti teljesen komfortosan magát másokkal együtt, csak éppen kevesebb alkalommal kívánkozik rá.

Az introvertált/extrovertált megkülönböztetés tehát azt jelenti, hogy honnan szerzi az energiát az ember. Míg az extrovertáltak más emberektől, a másokkal való kapcsolatból, addig az introvertáltak az egyedüllétből, a kevesebb ingerből. Ez valóban különbség, de a társas szorongáshoz kevés köze van.

Az introvertáltak nem határozatlanok

Az igaz, hogy egy introvertált nem feltétlenül hangoztatja olyan sokszor az akaratát vagy a céljait, mint egy extrovertált. Az is igaz lehet, hogy nincs akkora igénye mások kontrollálására. A saját céljaival kapcsolatban viszont messze ugyanolyan, sőt még határozottabb lehet, mint extrovertált társai. Hiszen figyelme inkább befelé irányul, így talán alaposabban is felderítheti, mik az igényei, céljai, milyen helyzetekben érzi jól magát.

Határozottnak lenni, a célok eléréséhez szükséges erővel bírni nem annak függvénye, hogy introvertált-e valaki. Gandhit vagy Bill Gates-et senki sem tarthatja akaratgyenge, kis hatású embernek. Pedig introvertáltak.

Az introvertáltak tudnak kapcsolódni

Sokszor érvelnek úgy, hogy egy introvertált ember nem lehet jó vezető, hiszen a vezetés nagy része az emberekkel való foglalkozásból áll, amit az introvertáltak nem csinálnak jól. Ez is tévedés. Az introvertált csupán másképp kapcsolódik. Lehet, hogy nem ő viszi a szót a közös ebédnél, lehet, hogy nem áll le mindenkivel csevegni a munkahelyen, és lehet, hogy nincs tele megbeszélésekkel a naptárja.

A rövid, sok emberrel való, felszínes beszélgetések helyett az introvertáltak inkább hosszabban, négyszemközt találkoznak másokkal. Ilyenkor viszont figyelnek, és inkább ráhangolódnak a társukra, ezáltal többet is megtudnak a másikról, az ő igényeiről, ami egy munkahelyi kapcsolatban hasznos lehet, akár beosztott a beszélgetőtárs, akár ügyfél.

Az introvertáltak pontosan tudják, mi folyik körülöttük

„Nahát, ezt is észrevetted? Pedig olyan csendben voltál, mintha ott sem lennél” – mondták már nekem is sokszor. Vagy az is tipikus, hogy négy-öt kolléga hosszan vitázik egy megoldandó kérdésről, és nem jutnak dűlőre, mígnem az addig csendben ülő hatodik bemondja a megoldást. Hajlamosak lehetünk az introvertált emberekről azt hinni, hogy mivel kevéssé szerepelnek, ezért nem is fogják fel, hogy mi zajlik körülöttük. Ez nagy tévedés. Az introvertáltak ilyenkor éppen azzal vannak elfoglalva, hogy figyelnek, sok-sok ingert feldolgoznak (ezért is fáradnak ki a társas helyzetektől jobban), és belül érlelik a megoldást. Valójában az történik, hogy amíg nem érzik azt, hogy véleményük jól megfontolt lenne, addig nem fárasztják a többieket vele.

Az introvertáltak nem unalmasak

Hát, az lehet, hogy nem tudnak rögtönzött stand-upot tartani egy baráti társaságban, de például az, hogy van-e valakinek humora, tök független attól, hogy hol helyezkedik el az introvertált-extrovertált tengelyen. Ismerős az a figura, aki ritkán szól, de akkor mindig bemond valami poént?

Sőt, éppen az introvertáltaknak van gyakorlatuk abban, hogy magukat is elszórakoztassák, ha egyedül vannak, kevesebb külső ingerlésre van szükségük. Nem történik meg velük, hogy ha éppen nincsen semmi társaság vagy feladat, akkor ne tudjanak magukkal mit kezdeni. Kisebb csoportban vagy négyszemközt az extrovertáltak számára kiváló beszélgetőtársak lehetnek, hiszen megadják a másiknak szükséges figyelmet. Ráadásul megvan az a szokásuk is, hogy nem szeretik ismételgetni önmagukat, így van rá esély, hogy tőlük nem ezerszer hangoztatott, már a könyöködön kijövő gondolatokat hallasz majd, nem a korábban elhangzottakat ismétlik meg átfogalmazva, hanem igyekeznek valami újat mondani.

Arra biztatnék hát mindenkit, hogy egy introvertált ismerőst vagy kollégát ne skatulyázzon be a „nem sok vizet zavar” vagy az „olyan kis nyuszi” kategóriába, hanem inkább kezdjen valamivel jobban figyelni rá, vagy több bizalmat szavazni neki. Mert az is tény, hogy egy introvertált hamarabb érzi, ha beskatulyázzák egy fenti címkével jelzett dobozba, és nem feltétlenül fog küzdeni azért, hogy a címke lekerüljön róla, hanem inkább visszavonul. Ezzel pedig sokat veszíthet ő is és a környezete is.