Jó esetben az ember ilyenkor nemcsak magára gondol, hanem megpróbálja megóvni a környezetét attól, hogy hasonló sorsra jusson, ezért ha köhög vagy tüsszög, a szája elé teszi a kezét. Egy orkán erejű lökésnél persze már többen is érezhettük, hogy kell lennie valamilyen jobb módszernek, mert ez nagyjából olyan, mintha egy szűrővel a fejünkön állnánk ki a zuhogó esőbe.
A Gizmodo szerint az illetékesek pár éve már azt javasolják, hogy a tenyerünk helyett inkább a karhajlatunkban próbáljunk akadályt képezni a kiáramló levegő és nedvek előtt. Mi az elv mögötte? Amikor tüsszentünk vagy köhögünk akkor a kórokozókat tartalmazó kis cseppecskék, amiket tulajdonképpen kiköpünk, tovább fertőzhetnek, ha egy másik emberen landolnak, vagy olyan tárgyon, amit mások is használnak. A karunk hajlata viszont elég nagy felületet biztosít ahhoz, hogy ezek egy részét „kiszűrje”.
Sokan akarták már kideríteni, hogyan lehet megakadályozni vagy legalábbis mérsékelni a továbbfertőzés lehetőségét, de jóval kevesebben voltak azok, akik nem egy módszernek jártak utána, hanem több metódust hasonlítottak össze. A kanadai Albertai Egyetem kutatói az utóbbi csapathoz tartoznak, igaz, elég kis mintával dolgoztak. A lényeg: az egészséges tesztalanyokat megkérték, hogy köhögjenek/tüsszögjenek úgy, hogy arcmaszk van rajtuk, hogy karjukat a szájuk elé tartják, hogy a kezüket használják, illetve hogy egy zsebkendővel próbálják útját állni a matériának. Mindegyik módszernél megmérték, hogy mennyi aeroszol távozott a kedves jelentkezőkből.
Az eredmény nem annyira biztató: bármivel is próbáltak akadályt képezni, annyi kórokozó biztosan bekerül a levegőbe, amitől elméletileg mások megbetegedhetnek. Ezért egy kicsit odaszúrtak azoknak, akik minden komolyabb tudományos bizonyíték nélkül amellett kardoskodtak, hogy a karba köhögés/tüsszentés majd mindent megold.
Nincs százszázalékos biztonság
Ugyan az említett kutatás óta a szakértők nem mélyedtek el jobban a témában, és máshol sem jártak utána jobban a karba tüsszentés és köhögés előnyeinek és hátrányainak. A tanulmány egyik társszerzője, Jonathan Chiang azért megjegyezte, nem kell rögtön mindenkinek magáévá tenni ezt a módszert, hiszen a karunk nem képez akkora akadályt, ami teljesen kivédené azt, hogy a kórokozók a levegőbe kerüljenek. Mondjuk, ez jobb is így, mert a százszázalékos védelem azt jelenti, hogy nemcsak kifelé nem távozik semmi az orrunkon és szájunkon keresztül, de levegőt se nagyon kapnánk. „Úgy gondoljuk, azzal, hogy a karunkat tesszük a szánk elé, a kisebb cseppek nagyobbakká állnak össze, így nehezebbek lesznek, és nem tudnak annyira szétterjedni” – tette hozzá.
És igen, persze, hogy ez sem a legjobb megoldás, de még mindig jobb, mint ha a tenyerünkbe tüsszögnénk. Számos kutatás készült már azzal kapcsolatban, hogy az olyan felületeket, amikkel mindennap többször is érintkezünk, például kilincsek, kapaszkodók, okostelefonok, billentyűzetek, mennyi mikroorganizmus borítja. És van egy rossz hírünk, a megfázást és influenzát okozó kórokozók bizony órákon át el tudnak lebzselni ezeken a helyeken. Szóval, ha éppen valami nyavalya gyötör, akkor amellett, hogy a karhajlatunkat használjuk, mindig mossunk kezet (és kart), ha köhögtünk vagy tüsszentettünk.
